Kultúra

2007.10.09. 02:29

Akcióikon, leszálló ágban

Zalaegerszeg - Ha egy hollywoodi film anyagilag sikeres, egyből folytatásért kiált, és ha a második felvonást is zabálják a nézők, tutira trilógia épül az alapötletre. De ami egyszer bevált, harmadjára roppant unalmas lehet.

Zalai Hírlap

Fenti recept alapján nem kerülhette el sorsát a Csúcsformában című akciókomédia sem, mely első körben a Kelet és Nyugat ügyeletes nevettetőjének (Jackie Chan és Chris Tucker) bonyodalmas találkájából kanyarított egészen fogyasztható vígjátékot. Persze gondosan kiaknázta a Halálos fegyver óta jól ismert összeférhetetlen zsaruk nyúzzák egymást klisében rejlő lehetőségeket, az akciójeleneteket pedig szinte kivétel nélkül Chan korábbi, hongkongi produkcióiról koppintotta. Azonban a humorforrás ezúttal az eltérő kulturális háttér szülte, jócskán felnagyított ellentét lett, és valljuk be őszintén, közhelyözön ide vagy oda, a legtöbben megmosolyogtuk a nagydumás-pipogya amerikai és a gyámoltalan-vasöklű kínai rendőr kalamajkáit.

A második részben ugyanezt kaptuk, laposabb kivitelben. A harmadikban pedig... Nos igen, a trilógia zárása óhatatlanul is eszünkbe juttatja a mondást a rókáról és bőréről, ráadásul arra is hiába várunk, hogy valami kis meglepetéssel, sosem hallott beszólással vagy igazán színvonalas látvánnyal ajándékozzon meg Brett Ratner rendező. Speciális fűszer híján pedig átlagos a végtermék.

Lee és Carter nyomozót most Párizsba szólítja a kötelesség, ide vezetnek egy meggyilkolt nagykövet és a kínai maffia utáni nyomozás kuszának nem nevezhető szálai, s persze titokzatos széplányok, kőkemény pofonok és nyaktörő menekülések szegélyezik az immár összeszokott páros útját. Mellékszerepben feltűnik a nagyszerű Max von Sydow (ábrázata láttán ki hinné el, hogy esetleg a jók oldalán is állhat?) és a még nagyszerűbb Roman Polanski; a két filmes doyen jelenléte sokat emel az amúgy lagymatag hangulaton.

Eddig a szapulás, s mivel nem illik ágyúval lőni verébre, muszáj megemlíteni, hogy egyszer használatos darabként még így is emészthető a film (melyről egyébként maga Jackie Chan a minap azt nyilatkozta, neki éppenséggel nem tetszik). Tucker szövege és fellépése - bár a majmolt Eddie Murphyét meg sem közelíti - ugyanis helyenként tényleg vicces, Jackie Chan pedig... hát igen, ő Jackie Chan, az önálló márkanév, két világ ünnepelt sztárja, akit csak imádni lehet; bár talán itt volna lassan az ideje a visszavonulásnak. Mert ugyan ugrik, fut és bunyózik még rendületlenül, csak hát emellett öregecskedik is szegény, és a végtelenségig e fittséget követelő műfajt űzni nem lehet. Igaz, a Stallone-féle Rocky 6 és Rambo 4 után elbizonytalanodik az ember...

A második részben ugyanezt kaptuk, laposabb kivitelben. A harmadikban pedig... Nos igen, a trilógia zárása óhatatlanul is eszünkbe juttatja a mondást a rókáról és bőréről, ráadásul arra is hiába várunk, hogy valami kis meglepetéssel, sosem hallott beszólással vagy igazán színvonalas látvánnyal ajándékozzon meg Brett Ratner rendező. Speciális fűszer híján pedig átlagos a végtermék.

Lee és Carter nyomozót most Párizsba szólítja a kötelesség, ide vezetnek egy meggyilkolt nagykövet és a kínai maffia utáni nyomozás kuszának nem nevezhető szálai, s persze titokzatos széplányok, kőkemény pofonok és nyaktörő menekülések szegélyezik az immár összeszokott páros útját. Mellékszerepben feltűnik a nagyszerű Max von Sydow (ábrázata láttán ki hinné el, hogy esetleg a jók oldalán is állhat?) és a még nagyszerűbb Roman Polanski; a két filmes doyen jelenléte sokat emel az amúgy lagymatag hangulaton.

Eddig a szapulás, s mivel nem illik ágyúval lőni verébre, muszáj megemlíteni, hogy egyszer használatos darabként még így is emészthető a film (melyről egyébként maga Jackie Chan a minap azt nyilatkozta, neki éppenséggel nem tetszik). Tucker szövege és fellépése - bár a majmolt Eddie Murphyét meg sem közelíti - ugyanis helyenként tényleg vicces, Jackie Chan pedig... hát igen, ő Jackie Chan, az önálló márkanév, két világ ünnepelt sztárja, akit csak imádni lehet; bár talán itt volna lassan az ideje a visszavonulásnak. Mert ugyan ugrik, fut és bunyózik még rendületlenül, csak hát emellett öregecskedik is szegény, és a végtelenségig e fittséget követelő műfajt űzni nem lehet. Igaz, a Stallone-féle Rocky 6 és Rambo 4 után elbizonytalanodik az ember...

A második részben ugyanezt kaptuk, laposabb kivitelben. A harmadikban pedig... Nos igen, a trilógia zárása óhatatlanul is eszünkbe juttatja a mondást a rókáról és bőréről, ráadásul arra is hiába várunk, hogy valami kis meglepetéssel, sosem hallott beszólással vagy igazán színvonalas látvánnyal ajándékozzon meg Brett Ratner rendező. Speciális fűszer híján pedig átlagos a végtermék.

Lee és Carter nyomozót most Párizsba szólítja a kötelesség, ide vezetnek egy meggyilkolt nagykövet és a kínai maffia utáni nyomozás kuszának nem nevezhető szálai, s persze titokzatos széplányok, kőkemény pofonok és nyaktörő menekülések szegélyezik az immár összeszokott páros útját. Mellékszerepben feltűnik a nagyszerű Max von Sydow (ábrázata láttán ki hinné el, hogy esetleg a jók oldalán is állhat?) és a még nagyszerűbb Roman Polanski; a két filmes doyen jelenléte sokat emel az amúgy lagymatag hangulaton.

Eddig a szapulás, s mivel nem illik ágyúval lőni verébre, muszáj megemlíteni, hogy egyszer használatos darabként még így is emészthető a film (melyről egyébként maga Jackie Chan a minap azt nyilatkozta, neki éppenséggel nem tetszik). Tucker szövege és fellépése - bár a majmolt Eddie Murphyét meg sem közelíti - ugyanis helyenként tényleg vicces, Jackie Chan pedig... hát igen, ő Jackie Chan, az önálló márkanév, két világ ünnepelt sztárja, akit csak imádni lehet; bár talán itt volna lassan az ideje a visszavonulásnak. Mert ugyan ugrik, fut és bunyózik még rendületlenül, csak hát emellett öregecskedik is szegény, és a végtelenségig e fittséget követelő műfajt űzni nem lehet. Igaz, a Stallone-féle Rocky 6 és Rambo 4 után elbizonytalanodik az ember...

Lee és Carter nyomozót most Párizsba szólítja a kötelesség, ide vezetnek egy meggyilkolt nagykövet és a kínai maffia utáni nyomozás kuszának nem nevezhető szálai, s persze titokzatos széplányok, kőkemény pofonok és nyaktörő menekülések szegélyezik az immár összeszokott páros útját. Mellékszerepben feltűnik a nagyszerű Max von Sydow (ábrázata láttán ki hinné el, hogy esetleg a jók oldalán is állhat?) és a még nagyszerűbb Roman Polanski; a két filmes doyen jelenléte sokat emel az amúgy lagymatag hangulaton.

Eddig a szapulás, s mivel nem illik ágyúval lőni verébre, muszáj megemlíteni, hogy egyszer használatos darabként még így is emészthető a film (melyről egyébként maga Jackie Chan a minap azt nyilatkozta, neki éppenséggel nem tetszik). Tucker szövege és fellépése - bár a majmolt Eddie Murphyét meg sem közelíti - ugyanis helyenként tényleg vicces, Jackie Chan pedig... hát igen, ő Jackie Chan, az önálló márkanév, két világ ünnepelt sztárja, akit csak imádni lehet; bár talán itt volna lassan az ideje a visszavonulásnak. Mert ugyan ugrik, fut és bunyózik még rendületlenül, csak hát emellett öregecskedik is szegény, és a végtelenségig e fittséget követelő műfajt űzni nem lehet. Igaz, a Stallone-féle Rocky 6 és Rambo 4 után elbizonytalanodik az ember...

Lee és Carter nyomozót most Párizsba szólítja a kötelesség, ide vezetnek egy meggyilkolt nagykövet és a kínai maffia utáni nyomozás kuszának nem nevezhető szálai, s persze titokzatos széplányok, kőkemény pofonok és nyaktörő menekülések szegélyezik az immár összeszokott páros útját. Mellékszerepben feltűnik a nagyszerű Max von Sydow (ábrázata láttán ki hinné el, hogy esetleg a jók oldalán is állhat?) és a még nagyszerűbb Roman Polanski; a két filmes doyen jelenléte sokat emel az amúgy lagymatag hangulaton.

Eddig a szapulás, s mivel nem illik ágyúval lőni verébre, muszáj megemlíteni, hogy egyszer használatos darabként még így is emészthető a film (melyről egyébként maga Jackie Chan a minap azt nyilatkozta, neki éppenséggel nem tetszik). Tucker szövege és fellépése - bár a majmolt Eddie Murphyét meg sem közelíti - ugyanis helyenként tényleg vicces, Jackie Chan pedig... hát igen, ő Jackie Chan, az önálló márkanév, két világ ünnepelt sztárja, akit csak imádni lehet; bár talán itt volna lassan az ideje a visszavonulásnak. Mert ugyan ugrik, fut és bunyózik még rendületlenül, csak hát emellett öregecskedik is szegény, és a végtelenségig e fittséget követelő műfajt űzni nem lehet. Igaz, a Stallone-féle Rocky 6 és Rambo 4 után elbizonytalanodik az ember...

Eddig a szapulás, s mivel nem illik ágyúval lőni verébre, muszáj megemlíteni, hogy egyszer használatos darabként még így is emészthető a film (melyről egyébként maga Jackie Chan a minap azt nyilatkozta, neki éppenséggel nem tetszik). Tucker szövege és fellépése - bár a majmolt Eddie Murphyét meg sem közelíti - ugyanis helyenként tényleg vicces, Jackie Chan pedig... hát igen, ő Jackie Chan, az önálló márkanév, két világ ünnepelt sztárja, akit csak imádni lehet; bár talán itt volna lassan az ideje a visszavonulásnak. Mert ugyan ugrik, fut és bunyózik még rendületlenül, csak hát emellett öregecskedik is szegény, és a végtelenségig e fittséget követelő műfajt űzni nem lehet. Igaz, a Stallone-féle Rocky 6 és Rambo 4 után elbizonytalanodik az ember...

Eddig a szapulás, s mivel nem illik ágyúval lőni verébre, muszáj megemlíteni, hogy egyszer használatos darabként még így is emészthető a film (melyről egyébként maga Jackie Chan a minap azt nyilatkozta, neki éppenséggel nem tetszik). Tucker szövege és fellépése - bár a majmolt Eddie Murphyét meg sem közelíti - ugyanis helyenként tényleg vicces, Jackie Chan pedig... hát igen, ő Jackie Chan, az önálló márkanév, két világ ünnepelt sztárja, akit csak imádni lehet; bár talán itt volna lassan az ideje a visszavonulásnak. Mert ugyan ugrik, fut és bunyózik még rendületlenül, csak hát emellett öregecskedik is szegény, és a végtelenségig e fittséget követelő műfajt űzni nem lehet. Igaz, a Stallone-féle Rocky 6 és Rambo 4 után elbizonytalanodik az ember...

Ezek is érdekelhetik