Kultúra

2007.08.10. 02:29

Gyerekzsivaj a tájházban

Kávás - Nem az a céljuk, hogy visszahozzák a múltat, de fontosnak tartják, hogy megőrizzék, továbbadják az értékeket. Ennek megfelelően már második hete gyerekzsivaj tölti be a település zsúpfedeles tájházainak környékét. Az ifjak látható mód jól megvannak a technika modern vívmányai nélkül is.

Zalai Hírlap

Szakasztó, aratóvella, tiloló, gereben, kévekötő, silinga. Valószínűleg a legtöbb fiatal számára nem sokat mondanak ezek a szavak, ám a Káváson táborozók már pontosan tudják, melyik elnevezés, melyik, a tájházakban megtalálható tárgyat jelöli.

- Bőröztünk is, az nagyon jó volt, ezeket a karkötőket akkor készítettem - mutatta a csuklóját díszítő darabokat a misefai Kovács Fruzsina. - Tetszett a fonás is, ma reggel meg elmentünk az erdőbe, ahol növényeket és elhagyott területeket néztünk.

- Övet fontam, szőttem és én is bőröztem - tette hozzá társa, a misefai szomszéd, Takács Médea, hogy számára mi volt az elmúlt napok legemlékezetesebb időtöltése. És, hogy miben különbözik a hajdanán lakott épület egy modern lakástól? - Itt minden más, hogy ilyen házakban vagyunk. Az ajtó nagyon kicsi, akkora, mint én...

A lányok, akárcsak 28 társuk, szívesen időznek a dombtető rendezett tisztásain vagy éppen a felhúzott sátrak alatt. A július 31-én útnak indított napközis tábor lakói mindennap 9 órakor érkeztek és 16 óráig maradhattak. Az eredményes Leader-pályázatnak köszönhetően megrendezett program e hét végéig tart.

- A pályázattal tulajdonképpen az volt a célom, hogy az itt található népi értékeket megismerjék, megszeressék a gyerekek. Kipróbálhatták a szövést, a bőrözést, a kosárfonást, megismerkedhettek a fazekasmesterséggel, de sok más egyébbel is foglalkoztunk - magyarázta a programot vezető Fehér Lászlóné, a Zalai Népfőiskolai Egyesület titkára. - Az egyesület korábban felnőttképzéssel, hagyományőrző képzéssel foglalkozott, az ehhez szükséges, a népi mesterségek gyakorlásához nélkülözhetetlen eszközöket idetelepítettem. A partnerségi megállapodás keretében régi kapcsolat fűz bennünket a kávási önkormányzathoz. Elsősorban helyieket vártunk a rendezvényre, de a község és Zalaszentgyörgy jó együttműködésének köszönhetően a szomszéd faluból is érkeztek gyerekek. Emellett misefaiak és egerszegiek vesznek részt a foglalkozásokon. Úgy terveztük, hogy tízéves körüli diákokat invitálunk, de sok a testvérpár, tehát jöttek fiatalabbak is. Nagy öröm, hogy délutánonként megjelennek a nagyszülők az otthon maradt még kisebbekkel.

A helyi biogazda, Csillag Endre tájékoztatásának köszönhetően a táborozók megtudták, hogy mintegy 70 gyógynövény található a környéken. Ezekből néhányat maguk is gyűjtöttek, a leszárított példányokat felcímkézett papírzacskó vagy tetszetős illattasak rejti. Horváth Gábor környezettanárral a hegyet járták be az érdeklődők. Biogyümölcs és -zöldség aszalása, na, meg természetesen elfogyasztása ugyancsak szerepelt a napirendjükben. Míg ezeket az információkat megtudtam, be-bekukkantottak az ifjak is a beszélgetésnek helyet adó házikóba. Hol papírért, hol ragasztóért jöttek, máskor pedig csak egyszerűen megszomjaztak. Semmi nem volt kötelező, ha valakinek éppen jobban esett a fűben heverészni, mint egy feladatot megoldani, hát kedvére időzhetett az árnyat adó fák alatt vagy akár játszhatott is. Kíváncsiságuk azonban erősebb volt...

Ottjártunkkor a sátor árnyékában éppen a polgármester, Horváth Istvánné mesélt Kávás történelméről, majd a község utolsó tanítónőjét, Fekete Farkasnét ülték körbe a gyerekek. Gizi néni, aki 1961-től tanított a faluban, a régi iskoláról, annak családias hangulatáról beszélt. Eleinte 25-30 tanulója volt az intézményenk, tudtuk meg tőle, felső tagozat is működött benne, aztán legnagyobb sajnálatára 1978-ban megszűnt.

- Ezek természetes anyagból épült házak, természetes környezetben vannak, és nagyon jó hangulatot árasztanak. Mindenki úgy érzi, jó itt lenni. A faluban nincs szükség múzeumra, a tájházba életet kell vinni ahhoz, hogy érdekes legyen - magyarázta Horváth Istvánné a program kapcsán. - Az alsó épületben annak idején egy osztálytársam lakott, telente, amikor itt szánkáztunk, náluk, a füstös konyhában szárítkoztunk. Nekem arcokat, emlékeket idéz ez a hely, számomra ezért is öröm, hogy most gyerekzsivaj tölti be. Sok kiránduló család is felkeresi a tájházakat, éppen ezért, főként a gyerekek kedvéért, azt szeretném, ha állatok is lennének itt. Ez a két ház része a boronaútnak, mellyel ugyancsak vannak terveink, szeretnénk élettel megtölteni.

- Bőröztünk is, az nagyon jó volt, ezeket a karkötőket akkor készítettem - mutatta a csuklóját díszítő darabokat a misefai Kovács Fruzsina. - Tetszett a fonás is, ma reggel meg elmentünk az erdőbe, ahol növényeket és elhagyott területeket néztünk.

- Övet fontam, szőttem és én is bőröztem - tette hozzá társa, a misefai szomszéd, Takács Médea, hogy számára mi volt az elmúlt napok legemlékezetesebb időtöltése. És, hogy miben különbözik a hajdanán lakott épület egy modern lakástól? - Itt minden más, hogy ilyen házakban vagyunk. Az ajtó nagyon kicsi, akkora, mint én...

A lányok, akárcsak 28 társuk, szívesen időznek a dombtető rendezett tisztásain vagy éppen a felhúzott sátrak alatt. A július 31-én útnak indított napközis tábor lakói mindennap 9 órakor érkeztek és 16 óráig maradhattak. Az eredményes Leader-pályázatnak köszönhetően megrendezett program e hét végéig tart.

- A pályázattal tulajdonképpen az volt a célom, hogy az itt található népi értékeket megismerjék, megszeressék a gyerekek. Kipróbálhatták a szövést, a bőrözést, a kosárfonást, megismerkedhettek a fazekasmesterséggel, de sok más egyébbel is foglalkoztunk - magyarázta a programot vezető Fehér Lászlóné, a Zalai Népfőiskolai Egyesület titkára. - Az egyesület korábban felnőttképzéssel, hagyományőrző képzéssel foglalkozott, az ehhez szükséges, a népi mesterségek gyakorlásához nélkülözhetetlen eszközöket idetelepítettem. A partnerségi megállapodás keretében régi kapcsolat fűz bennünket a kávási önkormányzathoz. Elsősorban helyieket vártunk a rendezvényre, de a község és Zalaszentgyörgy jó együttműködésének köszönhetően a szomszéd faluból is érkeztek gyerekek. Emellett misefaiak és egerszegiek vesznek részt a foglalkozásokon. Úgy terveztük, hogy tízéves körüli diákokat invitálunk, de sok a testvérpár, tehát jöttek fiatalabbak is. Nagy öröm, hogy délutánonként megjelennek a nagyszülők az otthon maradt még kisebbekkel.

A helyi biogazda, Csillag Endre tájékoztatásának köszönhetően a táborozók megtudták, hogy mintegy 70 gyógynövény található a környéken. Ezekből néhányat maguk is gyűjtöttek, a leszárított példányokat felcímkézett papírzacskó vagy tetszetős illattasak rejti. Horváth Gábor környezettanárral a hegyet járták be az érdeklődők. Biogyümölcs és -zöldség aszalása, na, meg természetesen elfogyasztása ugyancsak szerepelt a napirendjükben. Míg ezeket az információkat megtudtam, be-bekukkantottak az ifjak is a beszélgetésnek helyet adó házikóba. Hol papírért, hol ragasztóért jöttek, máskor pedig csak egyszerűen megszomjaztak. Semmi nem volt kötelező, ha valakinek éppen jobban esett a fűben heverészni, mint egy feladatot megoldani, hát kedvére időzhetett az árnyat adó fák alatt vagy akár játszhatott is. Kíváncsiságuk azonban erősebb volt...

Ottjártunkkor a sátor árnyékában éppen a polgármester, Horváth Istvánné mesélt Kávás történelméről, majd a község utolsó tanítónőjét, Fekete Farkasnét ülték körbe a gyerekek. Gizi néni, aki 1961-től tanított a faluban, a régi iskoláról, annak családias hangulatáról beszélt. Eleinte 25-30 tanulója volt az intézményenk, tudtuk meg tőle, felső tagozat is működött benne, aztán legnagyobb sajnálatára 1978-ban megszűnt.

- Ezek természetes anyagból épült házak, természetes környezetben vannak, és nagyon jó hangulatot árasztanak. Mindenki úgy érzi, jó itt lenni. A faluban nincs szükség múzeumra, a tájházba életet kell vinni ahhoz, hogy érdekes legyen - magyarázta Horváth Istvánné a program kapcsán. - Az alsó épületben annak idején egy osztálytársam lakott, telente, amikor itt szánkáztunk, náluk, a füstös konyhában szárítkoztunk. Nekem arcokat, emlékeket idéz ez a hely, számomra ezért is öröm, hogy most gyerekzsivaj tölti be. Sok kiránduló család is felkeresi a tájházakat, éppen ezért, főként a gyerekek kedvéért, azt szeretném, ha állatok is lennének itt. Ez a két ház része a boronaútnak, mellyel ugyancsak vannak terveink, szeretnénk élettel megtölteni.

- Bőröztünk is, az nagyon jó volt, ezeket a karkötőket akkor készítettem - mutatta a csuklóját díszítő darabokat a misefai Kovács Fruzsina. - Tetszett a fonás is, ma reggel meg elmentünk az erdőbe, ahol növényeket és elhagyott területeket néztünk.

- Övet fontam, szőttem és én is bőröztem - tette hozzá társa, a misefai szomszéd, Takács Médea, hogy számára mi volt az elmúlt napok legemlékezetesebb időtöltése. És, hogy miben különbözik a hajdanán lakott épület egy modern lakástól? - Itt minden más, hogy ilyen házakban vagyunk. Az ajtó nagyon kicsi, akkora, mint én...

A lányok, akárcsak 28 társuk, szívesen időznek a dombtető rendezett tisztásain vagy éppen a felhúzott sátrak alatt. A július 31-én útnak indított napközis tábor lakói mindennap 9 órakor érkeztek és 16 óráig maradhattak. Az eredményes Leader-pályázatnak köszönhetően megrendezett program e hét végéig tart.

- A pályázattal tulajdonképpen az volt a célom, hogy az itt található népi értékeket megismerjék, megszeressék a gyerekek. Kipróbálhatták a szövést, a bőrözést, a kosárfonást, megismerkedhettek a fazekasmesterséggel, de sok más egyébbel is foglalkoztunk - magyarázta a programot vezető Fehér Lászlóné, a Zalai Népfőiskolai Egyesület titkára. - Az egyesület korábban felnőttképzéssel, hagyományőrző képzéssel foglalkozott, az ehhez szükséges, a népi mesterségek gyakorlásához nélkülözhetetlen eszközöket idetelepítettem. A partnerségi megállapodás keretében régi kapcsolat fűz bennünket a kávási önkormányzathoz. Elsősorban helyieket vártunk a rendezvényre, de a község és Zalaszentgyörgy jó együttműködésének köszönhetően a szomszéd faluból is érkeztek gyerekek. Emellett misefaiak és egerszegiek vesznek részt a foglalkozásokon. Úgy terveztük, hogy tízéves körüli diákokat invitálunk, de sok a testvérpár, tehát jöttek fiatalabbak is. Nagy öröm, hogy délutánonként megjelennek a nagyszülők az otthon maradt még kisebbekkel.

A helyi biogazda, Csillag Endre tájékoztatásának köszönhetően a táborozók megtudták, hogy mintegy 70 gyógynövény található a környéken. Ezekből néhányat maguk is gyűjtöttek, a leszárított példányokat felcímkézett papírzacskó vagy tetszetős illattasak rejti. Horváth Gábor környezettanárral a hegyet járták be az érdeklődők. Biogyümölcs és -zöldség aszalása, na, meg természetesen elfogyasztása ugyancsak szerepelt a napirendjükben. Míg ezeket az információkat megtudtam, be-bekukkantottak az ifjak is a beszélgetésnek helyet adó házikóba. Hol papírért, hol ragasztóért jöttek, máskor pedig csak egyszerűen megszomjaztak. Semmi nem volt kötelező, ha valakinek éppen jobban esett a fűben heverészni, mint egy feladatot megoldani, hát kedvére időzhetett az árnyat adó fák alatt vagy akár játszhatott is. Kíváncsiságuk azonban erősebb volt...

Ottjártunkkor a sátor árnyékában éppen a polgármester, Horváth Istvánné mesélt Kávás történelméről, majd a község utolsó tanítónőjét, Fekete Farkasnét ülték körbe a gyerekek. Gizi néni, aki 1961-től tanított a faluban, a régi iskoláról, annak családias hangulatáról beszélt. Eleinte 25-30 tanulója volt az intézményenk, tudtuk meg tőle, felső tagozat is működött benne, aztán legnagyobb sajnálatára 1978-ban megszűnt.

- Ezek természetes anyagból épült házak, természetes környezetben vannak, és nagyon jó hangulatot árasztanak. Mindenki úgy érzi, jó itt lenni. A faluban nincs szükség múzeumra, a tájházba életet kell vinni ahhoz, hogy érdekes legyen - magyarázta Horváth Istvánné a program kapcsán. - Az alsó épületben annak idején egy osztálytársam lakott, telente, amikor itt szánkáztunk, náluk, a füstös konyhában szárítkoztunk. Nekem arcokat, emlékeket idéz ez a hely, számomra ezért is öröm, hogy most gyerekzsivaj tölti be. Sok kiránduló család is felkeresi a tájházakat, éppen ezért, főként a gyerekek kedvéért, azt szeretném, ha állatok is lennének itt. Ez a két ház része a boronaútnak, mellyel ugyancsak vannak terveink, szeretnénk élettel megtölteni.

- Övet fontam, szőttem és én is bőröztem - tette hozzá társa, a misefai szomszéd, Takács Médea, hogy számára mi volt az elmúlt napok legemlékezetesebb időtöltése. És, hogy miben különbözik a hajdanán lakott épület egy modern lakástól? - Itt minden más, hogy ilyen házakban vagyunk. Az ajtó nagyon kicsi, akkora, mint én...

A lányok, akárcsak 28 társuk, szívesen időznek a dombtető rendezett tisztásain vagy éppen a felhúzott sátrak alatt. A július 31-én útnak indított napközis tábor lakói mindennap 9 órakor érkeztek és 16 óráig maradhattak. Az eredményes Leader-pályázatnak köszönhetően megrendezett program e hét végéig tart.

- A pályázattal tulajdonképpen az volt a célom, hogy az itt található népi értékeket megismerjék, megszeressék a gyerekek. Kipróbálhatták a szövést, a bőrözést, a kosárfonást, megismerkedhettek a fazekasmesterséggel, de sok más egyébbel is foglalkoztunk - magyarázta a programot vezető Fehér Lászlóné, a Zalai Népfőiskolai Egyesület titkára. - Az egyesület korábban felnőttképzéssel, hagyományőrző képzéssel foglalkozott, az ehhez szükséges, a népi mesterségek gyakorlásához nélkülözhetetlen eszközöket idetelepítettem. A partnerségi megállapodás keretében régi kapcsolat fűz bennünket a kávási önkormányzathoz. Elsősorban helyieket vártunk a rendezvényre, de a község és Zalaszentgyörgy jó együttműködésének köszönhetően a szomszéd faluból is érkeztek gyerekek. Emellett misefaiak és egerszegiek vesznek részt a foglalkozásokon. Úgy terveztük, hogy tízéves körüli diákokat invitálunk, de sok a testvérpár, tehát jöttek fiatalabbak is. Nagy öröm, hogy délutánonként megjelennek a nagyszülők az otthon maradt még kisebbekkel.

A helyi biogazda, Csillag Endre tájékoztatásának köszönhetően a táborozók megtudták, hogy mintegy 70 gyógynövény található a környéken. Ezekből néhányat maguk is gyűjtöttek, a leszárított példányokat felcímkézett papírzacskó vagy tetszetős illattasak rejti. Horváth Gábor környezettanárral a hegyet járták be az érdeklődők. Biogyümölcs és -zöldség aszalása, na, meg természetesen elfogyasztása ugyancsak szerepelt a napirendjükben. Míg ezeket az információkat megtudtam, be-bekukkantottak az ifjak is a beszélgetésnek helyet adó házikóba. Hol papírért, hol ragasztóért jöttek, máskor pedig csak egyszerűen megszomjaztak. Semmi nem volt kötelező, ha valakinek éppen jobban esett a fűben heverészni, mint egy feladatot megoldani, hát kedvére időzhetett az árnyat adó fák alatt vagy akár játszhatott is. Kíváncsiságuk azonban erősebb volt...

Ottjártunkkor a sátor árnyékában éppen a polgármester, Horváth Istvánné mesélt Kávás történelméről, majd a község utolsó tanítónőjét, Fekete Farkasnét ülték körbe a gyerekek. Gizi néni, aki 1961-től tanított a faluban, a régi iskoláról, annak családias hangulatáról beszélt. Eleinte 25-30 tanulója volt az intézményenk, tudtuk meg tőle, felső tagozat is működött benne, aztán legnagyobb sajnálatára 1978-ban megszűnt.

- Ezek természetes anyagból épült házak, természetes környezetben vannak, és nagyon jó hangulatot árasztanak. Mindenki úgy érzi, jó itt lenni. A faluban nincs szükség múzeumra, a tájházba életet kell vinni ahhoz, hogy érdekes legyen - magyarázta Horváth Istvánné a program kapcsán. - Az alsó épületben annak idején egy osztálytársam lakott, telente, amikor itt szánkáztunk, náluk, a füstös konyhában szárítkoztunk. Nekem arcokat, emlékeket idéz ez a hely, számomra ezért is öröm, hogy most gyerekzsivaj tölti be. Sok kiránduló család is felkeresi a tájházakat, éppen ezért, főként a gyerekek kedvéért, azt szeretném, ha állatok is lennének itt. Ez a két ház része a boronaútnak, mellyel ugyancsak vannak terveink, szeretnénk élettel megtölteni.

- Övet fontam, szőttem és én is bőröztem - tette hozzá társa, a misefai szomszéd, Takács Médea, hogy számára mi volt az elmúlt napok legemlékezetesebb időtöltése. És, hogy miben különbözik a hajdanán lakott épület egy modern lakástól? - Itt minden más, hogy ilyen házakban vagyunk. Az ajtó nagyon kicsi, akkora, mint én...

A lányok, akárcsak 28 társuk, szívesen időznek a dombtető rendezett tisztásain vagy éppen a felhúzott sátrak alatt. A július 31-én útnak indított napközis tábor lakói mindennap 9 órakor érkeztek és 16 óráig maradhattak. Az eredményes Leader-pályázatnak köszönhetően megrendezett program e hét végéig tart.

- A pályázattal tulajdonképpen az volt a célom, hogy az itt található népi értékeket megismerjék, megszeressék a gyerekek. Kipróbálhatták a szövést, a bőrözést, a kosárfonást, megismerkedhettek a fazekasmesterséggel, de sok más egyébbel is foglalkoztunk - magyarázta a programot vezető Fehér Lászlóné, a Zalai Népfőiskolai Egyesület titkára. - Az egyesület korábban felnőttképzéssel, hagyományőrző képzéssel foglalkozott, az ehhez szükséges, a népi mesterségek gyakorlásához nélkülözhetetlen eszközöket idetelepítettem. A partnerségi megállapodás keretében régi kapcsolat fűz bennünket a kávási önkormányzathoz. Elsősorban helyieket vártunk a rendezvényre, de a község és Zalaszentgyörgy jó együttműködésének köszönhetően a szomszéd faluból is érkeztek gyerekek. Emellett misefaiak és egerszegiek vesznek részt a foglalkozásokon. Úgy terveztük, hogy tízéves körüli diákokat invitálunk, de sok a testvérpár, tehát jöttek fiatalabbak is. Nagy öröm, hogy délutánonként megjelennek a nagyszülők az otthon maradt még kisebbekkel.

A helyi biogazda, Csillag Endre tájékoztatásának köszönhetően a táborozók megtudták, hogy mintegy 70 gyógynövény található a környéken. Ezekből néhányat maguk is gyűjtöttek, a leszárított példányokat felcímkézett papírzacskó vagy tetszetős illattasak rejti. Horváth Gábor környezettanárral a hegyet járták be az érdeklődők. Biogyümölcs és -zöldség aszalása, na, meg természetesen elfogyasztása ugyancsak szerepelt a napirendjükben. Míg ezeket az információkat megtudtam, be-bekukkantottak az ifjak is a beszélgetésnek helyet adó házikóba. Hol papírért, hol ragasztóért jöttek, máskor pedig csak egyszerűen megszomjaztak. Semmi nem volt kötelező, ha valakinek éppen jobban esett a fűben heverészni, mint egy feladatot megoldani, hát kedvére időzhetett az árnyat adó fák alatt vagy akár játszhatott is. Kíváncsiságuk azonban erősebb volt...

Ottjártunkkor a sátor árnyékában éppen a polgármester, Horváth Istvánné mesélt Kávás történelméről, majd a község utolsó tanítónőjét, Fekete Farkasnét ülték körbe a gyerekek. Gizi néni, aki 1961-től tanított a faluban, a régi iskoláról, annak családias hangulatáról beszélt. Eleinte 25-30 tanulója volt az intézményenk, tudtuk meg tőle, felső tagozat is működött benne, aztán legnagyobb sajnálatára 1978-ban megszűnt.

- Ezek természetes anyagból épült házak, természetes környezetben vannak, és nagyon jó hangulatot árasztanak. Mindenki úgy érzi, jó itt lenni. A faluban nincs szükség múzeumra, a tájházba életet kell vinni ahhoz, hogy érdekes legyen - magyarázta Horváth Istvánné a program kapcsán. - Az alsó épületben annak idején egy osztálytársam lakott, telente, amikor itt szánkáztunk, náluk, a füstös konyhában szárítkoztunk. Nekem arcokat, emlékeket idéz ez a hely, számomra ezért is öröm, hogy most gyerekzsivaj tölti be. Sok kiránduló család is felkeresi a tájházakat, éppen ezért, főként a gyerekek kedvéért, azt szeretném, ha állatok is lennének itt. Ez a két ház része a boronaútnak, mellyel ugyancsak vannak terveink, szeretnénk élettel megtölteni.

A lányok, akárcsak 28 társuk, szívesen időznek a dombtető rendezett tisztásain vagy éppen a felhúzott sátrak alatt. A július 31-én útnak indított napközis tábor lakói mindennap 9 órakor érkeztek és 16 óráig maradhattak. Az eredményes Leader-pályázatnak köszönhetően megrendezett program e hét végéig tart.

- A pályázattal tulajdonképpen az volt a célom, hogy az itt található népi értékeket megismerjék, megszeressék a gyerekek. Kipróbálhatták a szövést, a bőrözést, a kosárfonást, megismerkedhettek a fazekasmesterséggel, de sok más egyébbel is foglalkoztunk - magyarázta a programot vezető Fehér Lászlóné, a Zalai Népfőiskolai Egyesület titkára. - Az egyesület korábban felnőttképzéssel, hagyományőrző képzéssel foglalkozott, az ehhez szükséges, a népi mesterségek gyakorlásához nélkülözhetetlen eszközöket idetelepítettem. A partnerségi megállapodás keretében régi kapcsolat fűz bennünket a kávási önkormányzathoz. Elsősorban helyieket vártunk a rendezvényre, de a község és Zalaszentgyörgy jó együttműködésének köszönhetően a szomszéd faluból is érkeztek gyerekek. Emellett misefaiak és egerszegiek vesznek részt a foglalkozásokon. Úgy terveztük, hogy tízéves körüli diákokat invitálunk, de sok a testvérpár, tehát jöttek fiatalabbak is. Nagy öröm, hogy délutánonként megjelennek a nagyszülők az otthon maradt még kisebbekkel.

A helyi biogazda, Csillag Endre tájékoztatásának köszönhetően a táborozók megtudták, hogy mintegy 70 gyógynövény található a környéken. Ezekből néhányat maguk is gyűjtöttek, a leszárított példányokat felcímkézett papírzacskó vagy tetszetős illattasak rejti. Horváth Gábor környezettanárral a hegyet járták be az érdeklődők. Biogyümölcs és -zöldség aszalása, na, meg természetesen elfogyasztása ugyancsak szerepelt a napirendjükben. Míg ezeket az információkat megtudtam, be-bekukkantottak az ifjak is a beszélgetésnek helyet adó házikóba. Hol papírért, hol ragasztóért jöttek, máskor pedig csak egyszerűen megszomjaztak. Semmi nem volt kötelező, ha valakinek éppen jobban esett a fűben heverészni, mint egy feladatot megoldani, hát kedvére időzhetett az árnyat adó fák alatt vagy akár játszhatott is. Kíváncsiságuk azonban erősebb volt...

Ottjártunkkor a sátor árnyékában éppen a polgármester, Horváth Istvánné mesélt Kávás történelméről, majd a község utolsó tanítónőjét, Fekete Farkasnét ülték körbe a gyerekek. Gizi néni, aki 1961-től tanított a faluban, a régi iskoláról, annak családias hangulatáról beszélt. Eleinte 25-30 tanulója volt az intézményenk, tudtuk meg tőle, felső tagozat is működött benne, aztán legnagyobb sajnálatára 1978-ban megszűnt.

- Ezek természetes anyagból épült házak, természetes környezetben vannak, és nagyon jó hangulatot árasztanak. Mindenki úgy érzi, jó itt lenni. A faluban nincs szükség múzeumra, a tájházba életet kell vinni ahhoz, hogy érdekes legyen - magyarázta Horváth Istvánné a program kapcsán. - Az alsó épületben annak idején egy osztálytársam lakott, telente, amikor itt szánkáztunk, náluk, a füstös konyhában szárítkoztunk. Nekem arcokat, emlékeket idéz ez a hely, számomra ezért is öröm, hogy most gyerekzsivaj tölti be. Sok kiránduló család is felkeresi a tájházakat, éppen ezért, főként a gyerekek kedvéért, azt szeretném, ha állatok is lennének itt. Ez a két ház része a boronaútnak, mellyel ugyancsak vannak terveink, szeretnénk élettel megtölteni.

A lányok, akárcsak 28 társuk, szívesen időznek a dombtető rendezett tisztásain vagy éppen a felhúzott sátrak alatt. A július 31-én útnak indított napközis tábor lakói mindennap 9 órakor érkeztek és 16 óráig maradhattak. Az eredményes Leader-pályázatnak köszönhetően megrendezett program e hét végéig tart.

- A pályázattal tulajdonképpen az volt a célom, hogy az itt található népi értékeket megismerjék, megszeressék a gyerekek. Kipróbálhatták a szövést, a bőrözést, a kosárfonást, megismerkedhettek a fazekasmesterséggel, de sok más egyébbel is foglalkoztunk - magyarázta a programot vezető Fehér Lászlóné, a Zalai Népfőiskolai Egyesület titkára. - Az egyesület korábban felnőttképzéssel, hagyományőrző képzéssel foglalkozott, az ehhez szükséges, a népi mesterségek gyakorlásához nélkülözhetetlen eszközöket idetelepítettem. A partnerségi megállapodás keretében régi kapcsolat fűz bennünket a kávási önkormányzathoz. Elsősorban helyieket vártunk a rendezvényre, de a község és Zalaszentgyörgy jó együttműködésének köszönhetően a szomszéd faluból is érkeztek gyerekek. Emellett misefaiak és egerszegiek vesznek részt a foglalkozásokon. Úgy terveztük, hogy tízéves körüli diákokat invitálunk, de sok a testvérpár, tehát jöttek fiatalabbak is. Nagy öröm, hogy délutánonként megjelennek a nagyszülők az otthon maradt még kisebbekkel.

A helyi biogazda, Csillag Endre tájékoztatásának köszönhetően a táborozók megtudták, hogy mintegy 70 gyógynövény található a környéken. Ezekből néhányat maguk is gyűjtöttek, a leszárított példányokat felcímkézett papírzacskó vagy tetszetős illattasak rejti. Horváth Gábor környezettanárral a hegyet járták be az érdeklődők. Biogyümölcs és -zöldség aszalása, na, meg természetesen elfogyasztása ugyancsak szerepelt a napirendjükben. Míg ezeket az információkat megtudtam, be-bekukkantottak az ifjak is a beszélgetésnek helyet adó házikóba. Hol papírért, hol ragasztóért jöttek, máskor pedig csak egyszerűen megszomjaztak. Semmi nem volt kötelező, ha valakinek éppen jobban esett a fűben heverészni, mint egy feladatot megoldani, hát kedvére időzhetett az árnyat adó fák alatt vagy akár játszhatott is. Kíváncsiságuk azonban erősebb volt...

Ottjártunkkor a sátor árnyékában éppen a polgármester, Horváth Istvánné mesélt Kávás történelméről, majd a község utolsó tanítónőjét, Fekete Farkasnét ülték körbe a gyerekek. Gizi néni, aki 1961-től tanított a faluban, a régi iskoláról, annak családias hangulatáról beszélt. Eleinte 25-30 tanulója volt az intézményenk, tudtuk meg tőle, felső tagozat is működött benne, aztán legnagyobb sajnálatára 1978-ban megszűnt.

- Ezek természetes anyagból épült házak, természetes környezetben vannak, és nagyon jó hangulatot árasztanak. Mindenki úgy érzi, jó itt lenni. A faluban nincs szükség múzeumra, a tájházba életet kell vinni ahhoz, hogy érdekes legyen - magyarázta Horváth Istvánné a program kapcsán. - Az alsó épületben annak idején egy osztálytársam lakott, telente, amikor itt szánkáztunk, náluk, a füstös konyhában szárítkoztunk. Nekem arcokat, emlékeket idéz ez a hely, számomra ezért is öröm, hogy most gyerekzsivaj tölti be. Sok kiránduló család is felkeresi a tájházakat, éppen ezért, főként a gyerekek kedvéért, azt szeretném, ha állatok is lennének itt. Ez a két ház része a boronaútnak, mellyel ugyancsak vannak terveink, szeretnénk élettel megtölteni.

- A pályázattal tulajdonképpen az volt a célom, hogy az itt található népi értékeket megismerjék, megszeressék a gyerekek. Kipróbálhatták a szövést, a bőrözést, a kosárfonást, megismerkedhettek a fazekasmesterséggel, de sok más egyébbel is foglalkoztunk - magyarázta a programot vezető Fehér Lászlóné, a Zalai Népfőiskolai Egyesület titkára. - Az egyesület korábban felnőttképzéssel, hagyományőrző képzéssel foglalkozott, az ehhez szükséges, a népi mesterségek gyakorlásához nélkülözhetetlen eszközöket idetelepítettem. A partnerségi megállapodás keretében régi kapcsolat fűz bennünket a kávási önkormányzathoz. Elsősorban helyieket vártunk a rendezvényre, de a község és Zalaszentgyörgy jó együttműködésének köszönhetően a szomszéd faluból is érkeztek gyerekek. Emellett misefaiak és egerszegiek vesznek részt a foglalkozásokon. Úgy terveztük, hogy tízéves körüli diákokat invitálunk, de sok a testvérpár, tehát jöttek fiatalabbak is. Nagy öröm, hogy délutánonként megjelennek a nagyszülők az otthon maradt még kisebbekkel.

A helyi biogazda, Csillag Endre tájékoztatásának köszönhetően a táborozók megtudták, hogy mintegy 70 gyógynövény található a környéken. Ezekből néhányat maguk is gyűjtöttek, a leszárított példányokat felcímkézett papírzacskó vagy tetszetős illattasak rejti. Horváth Gábor környezettanárral a hegyet járták be az érdeklődők. Biogyümölcs és -zöldség aszalása, na, meg természetesen elfogyasztása ugyancsak szerepelt a napirendjükben. Míg ezeket az információkat megtudtam, be-bekukkantottak az ifjak is a beszélgetésnek helyet adó házikóba. Hol papírért, hol ragasztóért jöttek, máskor pedig csak egyszerűen megszomjaztak. Semmi nem volt kötelező, ha valakinek éppen jobban esett a fűben heverészni, mint egy feladatot megoldani, hát kedvére időzhetett az árnyat adó fák alatt vagy akár játszhatott is. Kíváncsiságuk azonban erősebb volt...

Ottjártunkkor a sátor árnyékában éppen a polgármester, Horváth Istvánné mesélt Kávás történelméről, majd a község utolsó tanítónőjét, Fekete Farkasnét ülték körbe a gyerekek. Gizi néni, aki 1961-től tanított a faluban, a régi iskoláról, annak családias hangulatáról beszélt. Eleinte 25-30 tanulója volt az intézményenk, tudtuk meg tőle, felső tagozat is működött benne, aztán legnagyobb sajnálatára 1978-ban megszűnt.

- Ezek természetes anyagból épült házak, természetes környezetben vannak, és nagyon jó hangulatot árasztanak. Mindenki úgy érzi, jó itt lenni. A faluban nincs szükség múzeumra, a tájházba életet kell vinni ahhoz, hogy érdekes legyen - magyarázta Horváth Istvánné a program kapcsán. - Az alsó épületben annak idején egy osztálytársam lakott, telente, amikor itt szánkáztunk, náluk, a füstös konyhában szárítkoztunk. Nekem arcokat, emlékeket idéz ez a hely, számomra ezért is öröm, hogy most gyerekzsivaj tölti be. Sok kiránduló család is felkeresi a tájházakat, éppen ezért, főként a gyerekek kedvéért, azt szeretném, ha állatok is lennének itt. Ez a két ház része a boronaútnak, mellyel ugyancsak vannak terveink, szeretnénk élettel megtölteni.

- A pályázattal tulajdonképpen az volt a célom, hogy az itt található népi értékeket megismerjék, megszeressék a gyerekek. Kipróbálhatták a szövést, a bőrözést, a kosárfonást, megismerkedhettek a fazekasmesterséggel, de sok más egyébbel is foglalkoztunk - magyarázta a programot vezető Fehér Lászlóné, a Zalai Népfőiskolai Egyesület titkára. - Az egyesület korábban felnőttképzéssel, hagyományőrző képzéssel foglalkozott, az ehhez szükséges, a népi mesterségek gyakorlásához nélkülözhetetlen eszközöket idetelepítettem. A partnerségi megállapodás keretében régi kapcsolat fűz bennünket a kávási önkormányzathoz. Elsősorban helyieket vártunk a rendezvényre, de a község és Zalaszentgyörgy jó együttműködésének köszönhetően a szomszéd faluból is érkeztek gyerekek. Emellett misefaiak és egerszegiek vesznek részt a foglalkozásokon. Úgy terveztük, hogy tízéves körüli diákokat invitálunk, de sok a testvérpár, tehát jöttek fiatalabbak is. Nagy öröm, hogy délutánonként megjelennek a nagyszülők az otthon maradt még kisebbekkel.

A helyi biogazda, Csillag Endre tájékoztatásának köszönhetően a táborozók megtudták, hogy mintegy 70 gyógynövény található a környéken. Ezekből néhányat maguk is gyűjtöttek, a leszárított példányokat felcímkézett papírzacskó vagy tetszetős illattasak rejti. Horváth Gábor környezettanárral a hegyet járták be az érdeklődők. Biogyümölcs és -zöldség aszalása, na, meg természetesen elfogyasztása ugyancsak szerepelt a napirendjükben. Míg ezeket az információkat megtudtam, be-bekukkantottak az ifjak is a beszélgetésnek helyet adó házikóba. Hol papírért, hol ragasztóért jöttek, máskor pedig csak egyszerűen megszomjaztak. Semmi nem volt kötelező, ha valakinek éppen jobban esett a fűben heverészni, mint egy feladatot megoldani, hát kedvére időzhetett az árnyat adó fák alatt vagy akár játszhatott is. Kíváncsiságuk azonban erősebb volt...

Ottjártunkkor a sátor árnyékában éppen a polgármester, Horváth Istvánné mesélt Kávás történelméről, majd a község utolsó tanítónőjét, Fekete Farkasnét ülték körbe a gyerekek. Gizi néni, aki 1961-től tanított a faluban, a régi iskoláról, annak családias hangulatáról beszélt. Eleinte 25-30 tanulója volt az intézményenk, tudtuk meg tőle, felső tagozat is működött benne, aztán legnagyobb sajnálatára 1978-ban megszűnt.

- Ezek természetes anyagból épült házak, természetes környezetben vannak, és nagyon jó hangulatot árasztanak. Mindenki úgy érzi, jó itt lenni. A faluban nincs szükség múzeumra, a tájházba életet kell vinni ahhoz, hogy érdekes legyen - magyarázta Horváth Istvánné a program kapcsán. - Az alsó épületben annak idején egy osztálytársam lakott, telente, amikor itt szánkáztunk, náluk, a füstös konyhában szárítkoztunk. Nekem arcokat, emlékeket idéz ez a hely, számomra ezért is öröm, hogy most gyerekzsivaj tölti be. Sok kiránduló család is felkeresi a tájházakat, éppen ezért, főként a gyerekek kedvéért, azt szeretném, ha állatok is lennének itt. Ez a két ház része a boronaútnak, mellyel ugyancsak vannak terveink, szeretnénk élettel megtölteni.

A helyi biogazda, Csillag Endre tájékoztatásának köszönhetően a táborozók megtudták, hogy mintegy 70 gyógynövény található a környéken. Ezekből néhányat maguk is gyűjtöttek, a leszárított példányokat felcímkézett papírzacskó vagy tetszetős illattasak rejti. Horváth Gábor környezettanárral a hegyet járták be az érdeklődők. Biogyümölcs és -zöldség aszalása, na, meg természetesen elfogyasztása ugyancsak szerepelt a napirendjükben. Míg ezeket az információkat megtudtam, be-bekukkantottak az ifjak is a beszélgetésnek helyet adó házikóba. Hol papírért, hol ragasztóért jöttek, máskor pedig csak egyszerűen megszomjaztak. Semmi nem volt kötelező, ha valakinek éppen jobban esett a fűben heverészni, mint egy feladatot megoldani, hát kedvére időzhetett az árnyat adó fák alatt vagy akár játszhatott is. Kíváncsiságuk azonban erősebb volt...

Ottjártunkkor a sátor árnyékában éppen a polgármester, Horváth Istvánné mesélt Kávás történelméről, majd a község utolsó tanítónőjét, Fekete Farkasnét ülték körbe a gyerekek. Gizi néni, aki 1961-től tanított a faluban, a régi iskoláról, annak családias hangulatáról beszélt. Eleinte 25-30 tanulója volt az intézményenk, tudtuk meg tőle, felső tagozat is működött benne, aztán legnagyobb sajnálatára 1978-ban megszűnt.

- Ezek természetes anyagból épült házak, természetes környezetben vannak, és nagyon jó hangulatot árasztanak. Mindenki úgy érzi, jó itt lenni. A faluban nincs szükség múzeumra, a tájházba életet kell vinni ahhoz, hogy érdekes legyen - magyarázta Horváth Istvánné a program kapcsán. - Az alsó épületben annak idején egy osztálytársam lakott, telente, amikor itt szánkáztunk, náluk, a füstös konyhában szárítkoztunk. Nekem arcokat, emlékeket idéz ez a hely, számomra ezért is öröm, hogy most gyerekzsivaj tölti be. Sok kiránduló család is felkeresi a tájházakat, éppen ezért, főként a gyerekek kedvéért, azt szeretném, ha állatok is lennének itt. Ez a két ház része a boronaútnak, mellyel ugyancsak vannak terveink, szeretnénk élettel megtölteni.

A helyi biogazda, Csillag Endre tájékoztatásának köszönhetően a táborozók megtudták, hogy mintegy 70 gyógynövény található a környéken. Ezekből néhányat maguk is gyűjtöttek, a leszárított példányokat felcímkézett papírzacskó vagy tetszetős illattasak rejti. Horváth Gábor környezettanárral a hegyet járták be az érdeklődők. Biogyümölcs és -zöldség aszalása, na, meg természetesen elfogyasztása ugyancsak szerepelt a napirendjükben. Míg ezeket az információkat megtudtam, be-bekukkantottak az ifjak is a beszélgetésnek helyet adó házikóba. Hol papírért, hol ragasztóért jöttek, máskor pedig csak egyszerűen megszomjaztak. Semmi nem volt kötelező, ha valakinek éppen jobban esett a fűben heverészni, mint egy feladatot megoldani, hát kedvére időzhetett az árnyat adó fák alatt vagy akár játszhatott is. Kíváncsiságuk azonban erősebb volt...

Ottjártunkkor a sátor árnyékában éppen a polgármester, Horváth Istvánné mesélt Kávás történelméről, majd a község utolsó tanítónőjét, Fekete Farkasnét ülték körbe a gyerekek. Gizi néni, aki 1961-től tanított a faluban, a régi iskoláról, annak családias hangulatáról beszélt. Eleinte 25-30 tanulója volt az intézményenk, tudtuk meg tőle, felső tagozat is működött benne, aztán legnagyobb sajnálatára 1978-ban megszűnt.

- Ezek természetes anyagból épült házak, természetes környezetben vannak, és nagyon jó hangulatot árasztanak. Mindenki úgy érzi, jó itt lenni. A faluban nincs szükség múzeumra, a tájházba életet kell vinni ahhoz, hogy érdekes legyen - magyarázta Horváth Istvánné a program kapcsán. - Az alsó épületben annak idején egy osztálytársam lakott, telente, amikor itt szánkáztunk, náluk, a füstös konyhában szárítkoztunk. Nekem arcokat, emlékeket idéz ez a hely, számomra ezért is öröm, hogy most gyerekzsivaj tölti be. Sok kiránduló család is felkeresi a tájházakat, éppen ezért, főként a gyerekek kedvéért, azt szeretném, ha állatok is lennének itt. Ez a két ház része a boronaútnak, mellyel ugyancsak vannak terveink, szeretnénk élettel megtölteni.

Ottjártunkkor a sátor árnyékában éppen a polgármester, Horváth Istvánné mesélt Kávás történelméről, majd a község utolsó tanítónőjét, Fekete Farkasnét ülték körbe a gyerekek. Gizi néni, aki 1961-től tanított a faluban, a régi iskoláról, annak családias hangulatáról beszélt. Eleinte 25-30 tanulója volt az intézményenk, tudtuk meg tőle, felső tagozat is működött benne, aztán legnagyobb sajnálatára 1978-ban megszűnt.

- Ezek természetes anyagból épült házak, természetes környezetben vannak, és nagyon jó hangulatot árasztanak. Mindenki úgy érzi, jó itt lenni. A faluban nincs szükség múzeumra, a tájházba életet kell vinni ahhoz, hogy érdekes legyen - magyarázta Horváth Istvánné a program kapcsán. - Az alsó épületben annak idején egy osztálytársam lakott, telente, amikor itt szánkáztunk, náluk, a füstös konyhában szárítkoztunk. Nekem arcokat, emlékeket idéz ez a hely, számomra ezért is öröm, hogy most gyerekzsivaj tölti be. Sok kiránduló család is felkeresi a tájházakat, éppen ezért, főként a gyerekek kedvéért, azt szeretném, ha állatok is lennének itt. Ez a két ház része a boronaútnak, mellyel ugyancsak vannak terveink, szeretnénk élettel megtölteni.

Ottjártunkkor a sátor árnyékában éppen a polgármester, Horváth Istvánné mesélt Kávás történelméről, majd a község utolsó tanítónőjét, Fekete Farkasnét ülték körbe a gyerekek. Gizi néni, aki 1961-től tanított a faluban, a régi iskoláról, annak családias hangulatáról beszélt. Eleinte 25-30 tanulója volt az intézményenk, tudtuk meg tőle, felső tagozat is működött benne, aztán legnagyobb sajnálatára 1978-ban megszűnt.

- Ezek természetes anyagból épült házak, természetes környezetben vannak, és nagyon jó hangulatot árasztanak. Mindenki úgy érzi, jó itt lenni. A faluban nincs szükség múzeumra, a tájházba életet kell vinni ahhoz, hogy érdekes legyen - magyarázta Horváth Istvánné a program kapcsán. - Az alsó épületben annak idején egy osztálytársam lakott, telente, amikor itt szánkáztunk, náluk, a füstös konyhában szárítkoztunk. Nekem arcokat, emlékeket idéz ez a hely, számomra ezért is öröm, hogy most gyerekzsivaj tölti be. Sok kiránduló család is felkeresi a tájházakat, éppen ezért, főként a gyerekek kedvéért, azt szeretném, ha állatok is lennének itt. Ez a két ház része a boronaútnak, mellyel ugyancsak vannak terveink, szeretnénk élettel megtölteni.

- Ezek természetes anyagból épült házak, természetes környezetben vannak, és nagyon jó hangulatot árasztanak. Mindenki úgy érzi, jó itt lenni. A faluban nincs szükség múzeumra, a tájházba életet kell vinni ahhoz, hogy érdekes legyen - magyarázta Horváth Istvánné a program kapcsán. - Az alsó épületben annak idején egy osztálytársam lakott, telente, amikor itt szánkáztunk, náluk, a füstös konyhában szárítkoztunk. Nekem arcokat, emlékeket idéz ez a hely, számomra ezért is öröm, hogy most gyerekzsivaj tölti be. Sok kiránduló család is felkeresi a tájházakat, éppen ezért, főként a gyerekek kedvéért, azt szeretném, ha állatok is lennének itt. Ez a két ház része a boronaútnak, mellyel ugyancsak vannak terveink, szeretnénk élettel megtölteni.

- Ezek természetes anyagból épült házak, természetes környezetben vannak, és nagyon jó hangulatot árasztanak. Mindenki úgy érzi, jó itt lenni. A faluban nincs szükség múzeumra, a tájházba életet kell vinni ahhoz, hogy érdekes legyen - magyarázta Horváth Istvánné a program kapcsán. - Az alsó épületben annak idején egy osztálytársam lakott, telente, amikor itt szánkáztunk, náluk, a füstös konyhában szárítkoztunk. Nekem arcokat, emlékeket idéz ez a hely, számomra ezért is öröm, hogy most gyerekzsivaj tölti be. Sok kiránduló család is felkeresi a tájházakat, éppen ezért, főként a gyerekek kedvéért, azt szeretném, ha állatok is lennének itt. Ez a két ház része a boronaútnak, mellyel ugyancsak vannak terveink, szeretnénk élettel megtölteni.

Ezek is érdekelhetik