Kultúra

2006.09.29. 02:29

Oldás és kötés mindhalálig

Budapest (mti) - Szeptember 27-én ünnepelte nyolcvanötödik születésnapját a világhírű Kossuth-díjas filmrendező, Jancsó Miklós.

nincs nev

Vácott született 1921-ben, ahová családja az I. világháború viharai elől Erdélyből menekült. Édesapja, Jancsó Sándor számvevőként, majd Magyarországon ipariskolai igazgatóként dolgozott, édesanyja román családból származott. Jancsó 1931-től a székesfehérvári cisztercita gimnáziumban tanult, s az itt uralkodó szabad szellem későbbi pályájának egyik meghatározó élménye lett. Itt ismerkedett meg a népi irodalom képviselőinek munkáival, Tamási Áront, Illyés Gyulát, Németh Lászlót olvasott. Az érettségit követően a pécsi egyetem jogi karára iratkozott be. Amikor családja 1940-ben visszatért Erdélybe, a kolozsvári egyetemen folytatta jogi tanulmányait, mellette néprajzot és művészettörténetet is hallgatott. 1944-ben szerzett diplomát, s egy ideig ügyvédbojtárként dolgozott. Még egyetemistaként Muharay Elemér, a faluszínpad-mozgalom megindítójának együtteséhez csapódott, s később is részt vett a csoport munkájában. 1944 augusztusában szüleivel visszatért Magyarországra, ahol 1945 tavaszán szovjet hadifogságba került, s Leningrádba, majd Raivolába vitték. A fogságban a tüdeje súlyosan megbetegedett, így rövid idő múlva hazaengedték. 1946 őszén már Budapesten volt, a Muharay-tánc-együttes titkára lett, majd felvették a Színház- és Filmművészeti Főiskola filmrendező szakára.1950-ben szerzett diplomát, ezután a Magyar Híradó- és Dokumentumfilmgyárba került, az ezt követő nyolc évben híradó- és dokumentumfilmeket rendezett. Első önálló játékfilmjét 1958-ban Szilvási Lajos forgatókönyvéből készítette A harangok Rómába mentek címmel, amely nem aratott különösebb sikert. 1959-ben ismerkedett meg Hernádi Gyula íróval, akivel ettől kezdve elválaszthatatlan barátok és szerzőtársak lettek.Első igazán jelentős játékfilmje, a Lengyel József-novella nyomán készült Oldás és kötés már jelezte, hogy Jancsóval új és eredeti tehetség jelent meg a magyar filmkultúrában. Az 1964-es Így jöttem már az összes jancsói stílusjegyet magába foglalta: a szokatlanul hosszú beállításokat, a nagy tért befogó, horizontális kameramozgást, a képek erős vizuális hatással bíró megkomponáltságát. Az 1965-ös Szegénylegények kirobbanó nemzetközi sikert aratott, Cannes-ban is bemutatták, s ettől kezdve emlegetik Jancsót egy szinten korunk nagy rendezőivel, Fellinivel, Antonionival és Bergmannal. E filmjével indította az egész életművén végigvonuló gondolatiságot: az egyén és a hatalom, a hatalom és a közösség viszonya, a szabadság és a zsarnokság között feszülő ellentét filmes ábrázolását.A hatvanas években forgatott filmjeiben elsősorban a magyar történelem különböző időszakaira koncentrált: a Csend és kiáltás, a Csillagosok, katonák a proletárdiktatúra utáni idősza-kot, a Fényes szelek a népi kollégiumok korszakát, az Égi bárány és a Sirokkó a két világháború közötti magyar fasizálódás folyamatát rajzolta meg.1969-ben ismerkedett meg Giovanna Gagliardo olasz újságírónővel, s az új szerelem döntő szerepet játszott abban, hogy a hetvenes évek végéig Olaszországban élt és alkotott. Itt készítette el a nem kifejezetten sikeres La Pacifista című filmjét, Monica Vittivel és Daniel Olbrychskivel, valamint a hatalom és a szexuális perverziók összefonódásáról szóló, a hazai kultúrpolitika szerint a pornográfia hatá- rát súroló Magánbűnök, közerkölcsök című alkotását is.Hazatérése után új alkotói korszak kezdődött el művé- szetében: a nehezen megfejthető képi jelrendszerrel készült Szörnyek évadja, a Jézus Krisztus horoszkópja, a Kék Duna keringő már a magyar jelent boncolták, újfajta filmnyelvi eszközökkel. A kilencvenes évek közepétől Jancsó művészete ismét megújult,A Nekem lámpást adott kezembe az úr Pesten, az Anyád! A szúnyogok, az Utolsó vacsora az Arabs szürkénél, a Kelj fel komám, ne aludjál, A mohácsi vész című filmjeiben a bohóctréfa, a blődli eszközeivel dolgozik, a beállítások is megrövidültek, s két színészének, Mucsi Zoltán és Scherer Péter párosának számtalan rögtönzést is engedélyez. Az örök szerelem, az egyetlen hobbi, a filmkészítés mellett Jancsó színházi rendezései is emlékezetesek maradnak, így a Várszínházban játszott Hasfelmetsző Jack, az alkalmi színpadokon bemutatott Mata Hari, Drakula, a Csárdáskirálynő és a Szép magyar tragédia vidéki előadásai.A rendezések mellett Jancsó aktív közéleti és társadalmi szerepet is vállalt, 1986-tól a Magyar Film- és Tv-művészek Szövetségének elnöke, 1993-ban a Hadkötelezettséget Ellenzők Ligájának ügyvivője, 1996-ig a Boldogság Párt alelnöke volt, 1988-tól címzetes egyetemi tanár, 1990-1991-ben a Harvard Egyetem Kommunikációs Intézetének tanára, 1993-tól a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja, 1994-től elnöke, az Európai Filmakadémia tagja, s több ízben az SZDSZ országgyűlési képviselőjelöltje is volt.Művészetét több rangos díjjal is jutalmazták, a többi között 1973-ban Kossuth-díjat kapott, 1979-ben Cannes-ban életműdíjat, 1980-ban kiváló művész lett, 1990-ben a velencei filmfesztivál életműdíjasa, 1999-ben Gene Moskowitz-díjas, 2001-ben Budapest díszpolgárává választották, 2004-ben pedig a Magyar Mozgókép Mestere címet adományozták neki.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!