Száz éve kezdődött az örmény népirtás

A világban szétszórtan élő több, mint másfél millió és az őshazában élő mintegy kétmillió örmény, valamint a velük rokonszenvezők minden évben április 24-én emlékeznek a népirtásra. Különböző források háromszázezer és másfél millió közöttire becsülik a két év alatt elüldözött és meggyilkolt keresztények számát.

A Törökország területén élő örmény kisebbség üldözése és legyilkolása már a tizenkilencedik században elkezdődött, majd az első világháborúban az oroszoktól elszenvedett török vereség ürügyül szolgált az örmények szisztematikus kitelepítésére, kiirtására.

Az örménység az egyik legrégebbi keresztény nép, vezetőjük a katolikosz. Örményországot többször feldarabolták, így szent hegyük, az Ararát (ahol a zsidó-keresztény hagyomány szerint Noé kikötött a bárkájával) ma Törökországhoz tartozik. Sztálin a hajdani Nagy Örményországot a környező államokhoz (legnagyobb részét Azerbajdzsánhoz) csatolta. Az ország, melynek fővárosa Jereván, a Kis Örményország volt. Ma a legnagyobb örmény város Los Angeles több, mint egymillió örmény származású lakóval.

Nekem megadatott, hogy 1977-ben közel egy hónapig együtt dolgozhattam Sopronban egy világszerte ismert örmény szobrászművésszel, Szarkisz Bagdaszarján-nal, akitől sokat tanultam történelmükről, sorsukról, mialatt az örmény-magyar barátság szobrát készítette. A soproni Jereván városrészben felállított emlékmű egy közös száron egymással szembe néző, örmény és magyar népviseletbe öltözött női fejet ábrázol. Az igaz barátok egymás szemébe néznek, indokolta az alkotó a témaválasztást. A szobor alsó részén elhelyezkedő kerék , vagy Nap népeink barátságának örökkévalóságát jelképezi, mondta a szobrász.

Szarkisz Bagdaszarján 1977-ben készült alkotása Sopronban. Fotó: Szalay Csaba

Az 1992-ben elhunyt művész fia, Ashot az édesapjától örökölte a magyarság-szeretetét. Ő is szobrász, megtanult magyarul, s évente két-három alkalommal hazánkba látogat. (Megyénk több városában is volt kiállítása.)

Nekünk, magyaroknak sok okunk van az együttérzésre, megemlékezésre. Az örmény nép hányattatása, lelki alkata sok hasonlóságot mutat a miénkkel.

Hazánk területére már Géza fejedelem idejében érkeztek örmény családok, majd a 18-19. században nagyobb számban jöttek, leginkább Erdélybe. Több család nemesi, főnemesi rangot kapott. Tevékenységükkel, szorgalmukkal hazánkat szolgálták. Többen magyarosították a nevüket, ezért kevesen tudják, hogy Avar István, Mály Gerő színészek, Hollósy Simon festőművész, Lázár Vilmos és Kiss Ernő aradi vértanúk, Csiky Gergely író is örmény származású volt.