2017.08.04. 13:38
Hajcsatos tündérkék költöztek az erdőbe - Ilyen volt az obornaki Tündértábor
OBORNAK - A mesékben a szép, csodatévő tündérek gyönyörű fák és virágok közt élnek. Amikor útra kelnek, hogy elbűvöljék a nagyvilágot, nem a varázspálcájukat viszik. A szép arcukkal és a finom lelkükkel nyűgöznek le mindenkit. „Rózsaszínű” sztorik pedig nem csak a fabuláskönyvek lapjain léteznek. Ennek egyik ékes bizonyítéka, hogy az obornaki dombokon, a „Nyitnikék” erdei iskolában, a hét során rengeteg tündér lakott, mivel idén is táborozni hívta a fürtös-copfos, hajcsatos kislányokat a Zalaerdő Zrt.
Az „ottalvós” Tündértáborban tizenkilenc, általános iskolás korú csacsogó leányka ismerkedett öt napon át a természet szépségeivel. A festői környezet mellett az élővilág által minden percben kínált látnivalók is lenyűgözték őket. Ám a szervezők kedveskedtek nekik amolyan igazi csajos elfoglaltságokkal is...
Fotó: Szakony Attila
– A programkavalkádot úgy állítottuk össze, hogy minden legyen benne, ami egy kislányt érdekelhet – fogalmazott Povics Noémi, az Erdei Iskola vezetője.
A vakáció úgy telt, mint a leányregényekben: a réten vadvirágokat gyűjtöttek a kis tündérek, míg a következő percben akár zumbázhattak is. Nem unatkoztak az ifjú hölgyek.
– A természetet sokkal könnyebben megismerhetik testközelből, élmények révén– folytatta Povics Noémi, az egyik táborvezető. - Tartottunk bátorságpróbát is, amikor az egyik lányka fogott egy kis gyíkot. Nem ijedtek meg, hanem szinte mindnyájan kézbe vették. Akármit találnak a felfedező túrákon, minden iránt érdeklődnek.
Fotó: Szakony Attila
A lányok kezében nem is lehetett látni telefont. Povics Noémi megjegyezte: a területen egyfelől rakoncátlankodik a térerő, másrészt a programok jó részét is a szabadba szervezték nekik, ahova nem vihették magukkal telefonjaikat az angyalian jó csajok. Bár, azért hallani lehetett olyan sztorit, hogy villanyoltás után kopogniuk kellett a falon a táborvezetőknek, mert nagy volt a „buli” és a susmus a szobában.
Fotó: Szakony Attila
– A csajokkal megbeszéltük a suli alatt, hogy jövünk – mesélte Gável Zsóka, az egyik hangos „négyesfogat” szószólója. – Azt imádom legjobban, hogy sokáig fennmaradhatok, és hallgathatom a madarakat. Az is tök jó, hogy nincsenek fiúk. Nem fárasztanak – summázta a leányka.
Azonban volt olyan ifjú hölgy, aki az állandó programok egyikében fáradt el.
– Eléggé lefárasztott a túra már első nap, biztos a meleg miatt – árulta el a kilencéves Kreiner Tünde. – Pedig mi otthon is sokat járunk az erdőbe. Képzeld, sokszor láttam már vadat is! Tudom, hogy nem kell tőle félni, anya és apa is mondta. Csak akkor, esetleg, ha a kocának kicsinyei vannak...
