Égből hullott aranyalma - A harmadik mesetábor zárult le Pethőhenyén

Két fáradt, de elégedett fiatalasszonnyal beszélgetek, Gaál Annamária keramikussal, a Tarsoly Egyesület projektvezetőjével és Kissné Gaál Zsuzsanna meseterapeutával.

- Látni fejlődést az együttműködésben?

- Igen, egyre jobban ismerjük egymást - mondja Kissné Gaál Zsuzsanna. - Jobban értik, hogy mire törekszünk, miről szól, miről nem a tábor. Egyre nagyobb az összhang közöttünk.

- Két év alatt jelentős változáson mennek át a gyerekek. Nem nőttek ki ebből a formából?

- A kamaszkorúakon észlelhető, hogy nehezebb kapcsolódniuk egyes tevékenységekhez. Mivel széles a paletta, több korosztály van együtt, a programokat is úgy válogatjuk, hogy mindenki megtalálja magának a kedvére valót.

Kassián Anett mint királykisasszony, Balla Péter mint a kiskondás

- Mi az, amit két éve még boldogan csináltak, most meg húzták a szájukat?

- Gyermekjátékok, a fa ölelése... Kifejezetten hárítják, hogy ilyenkor fotó készüljön róluk. Viszont lelkesek voltak az íjászkodásnál, vagy a mese eljátszásánál. A focit pedig imádták. Úgy állítottuk össze a napot, hogy a kedvelt tevékenységek is teret kaphassanak.

- A mesetáborok komplex programot nyújtanak. Mi volt a vezérfonal az idén?

- Az egyéni és a közös út összekapcsolása. Ezért választottuk egyik mottónknak a következőt: "Az égből három aranyalma hullott a földre: egy a tiéd, egy az enyém, egy meg azé, aki az úton velünk vándorolt." Azt szerettük volna elérni, hogy a gyerekek érezzék meg, az a belső út, amit járnak, egy közösséghez is kapcsolódik. Megpróbáltuk ezt úgy érzékeltetni, hogy az út nem az aszfaltos út, amin az autó megy, hanem egy alulról fölfelé, és visszafelé is vezető út egyben. Ezt az utat a gyerekek építik saját maguknak. Maguk alakítják, változtatják, hozzáraknak és elvesznek belőle. Eközben mindig kapcsolódnak a környezetükhöz, ami szintén alakítja az útjukat. A meséket is ennek mentén állítottuk össze.

Borsos Veronika kosarat készít

Először egy különleges úton mentek végig, amit mindenki másképp látott, aztán az égig érő fára másztak fel, majd egy indián mesével visszaérkeztek a Földre, amit csak víz borított, ekkor lehetőségük volt megteremteni a világot olyannak, amilyen ma: se túl jó, se túl rossz. A végén közösen, iramszarvasok segítségével hoztuk el a Napot, az Életet a Sötétség országába. A mesék köré fontuk a tevékenységeket. Amikor Az égig érő fával foglalkoztunk, bementünk az erdőbe, fára mászhattak a gyerekek, és el is készítettük egy létra és az ágak segítségével a csapat égig érő fáját, amire a hét végére Nap került, kalásszal díszítve, amit a túra során gyűjtöttünk. Amikor indián mesével foglalkoztunk akkor indiánokká váltak. A mesékhez mindig kötöttünk egy dalt, ami segítette az érzelmek megnyitását. Éneklés közben az általuk készített hangszerrel zenéltek a gyerekek.

- Van-e különbség a két gyerekcsoport közt hajlandóságában?

- Az erdélyiek a népdalokhoz, néptánchoz természetesebben kötődnek, náluk ez a mindennapok része. A természet közelsége is megszokottabb számukra. Az őket kísérő pedagógusok ennek ellenére hasonló változásokról számoltak be, mint amit itt tapasztalunk a gyermekek nevelésével kapcsolatban. Összességében az erdélyi gyerekek segítik számunkra a táborban zajló folyamatokat azzal, hogy ők még közelebb vannak ahhoz a világhoz, amihez mi szeretnénk a zalai gyerekeket visszaterelni.

Kezdődik a mesetábor. Zalai és szamosújvári gyerekek együtt
Fotó: A szerző

A gyerekeknek lehetőségük volt a Gébárti-tóban is megmártózni, azokkal a zalai gyerekekkel, akik csatlakoztak az esti fürdőzéshez. Az erdélyiek nagyon vágytak a Balatonra, ezért elmentek Gyenesdiásra, ahol még a strandfoci bajnokságban harmadik helyet is szereztek.
- Önkéntes segítőink voltak a konyhán Kövesi Ferencné és Fehér Emese, Borsos Miklós és Gaál Péter az íj készítésében, Kövesi Feri bácsi prímás a táncházban húzta a talpalá valót.

Dániel Melinda és Juhos Helga, erdélyi kolléganőink biztosították a felügyeletet, Édesanyám, Nagy Anna igazi szamosújvári fánkot sütött. A pethőhenyei önkormányzat rendelkezésünkre bocsátotta az infrastruktúrát, polgármesterünk, Deák István figyelemmel kísérte a rendezvényt. A szamosújvári Téka biztosította a buszközlekedést - adott számot a segítőkről Gaál Annamária.