Kutas Kálmán lelkész életpályája

Kutas Kálmán 1888. november 21-én született Győrben. A gimnáziumot Budapesten, a teológia három évfolyamát Sopronban, a negyediket Jénában végezte. Ezután Debrecenben, majd a Budapesti Fasori Evangélikus Gyülekezetben töltötte segédlelkészi idejét. 1911-ben avatták lelkésszé. 1915-ben került Zalaegerszegre, ahol 1928-ig volt az evangélikus gyülekezet lelkésze. Az ő időszakában csatolták a Lenti térségében, szórványban élő evangélikusokat Zalaegerszeghez, és így a zalaegerszegi evangélikus közösség az ország egyik legnagyobb szórványává vált. Nagyon jó viszonyban volt a zalaegerszegi reformátusokkal, hiszen azok, saját templom híján 1940-ig az evangélikusban tartották istentiszteleteiket, s 1926-ig, az első zalaegerszegi református lelkész beiktatásáig a hívekkel is ő foglalkozott. Szemléletét mindig a többi keresztény felekezet felé való nyitottság jellemezte.

Zalaegerszegi szolgálata idején jelent meg első verseskötete, amelyet a zalai időszakában még kettő követett. 1916-ban adták ki Budapesten a Beszéljetek ti évek! című vallásos versek és egyházi beszédek gyűjteményét, melynek minden bevételét a háborúban megvakult katonák számára ajánlotta fel. 1926-ban jelent meg Zalaegerszegen a Versek és 1928-ban a Látások szigetén című, költeményeket, beszédeket és emlékezéseket tartalmazó kötet.

Az Evangélikus Gyülekezeti Ház alapkövét Kutas Kálmán idejében, 1927. augusztus 14-én rakták le, s a következő évben el is készült a ma is látható épület. A költségek egy részét a helyi kis létszámú gyülekezet vállalta, másik részét német és svéd adományok biztosították Fotó: Archív, Katona Tibor

Élénken részt vett Zalaegerszeg éledező kulturális életében, előadásokat tartott, irodalmi és zenei esteket rendezett, sőt színdarabokat is. Ekkor épült fel a zalaegerszegi gyülekezet parókiája is. 1924-ben a gyülekezet a várostól kapott telket, hogy azon építse fel a lelkészlakást és a közösségi termet. Az Evangélikus Gyülekezeti Ház alapkövét 1927. augusztus 14-én rakták le, s a következő évben el is készült a ma is látható épület. A költségek egy részét a helyi kis létszámú gyülekezet vállalta komoly áldozattal, s törlesztette sok éven át, másik részét német és svéd adományok adták.

Zalaegerszeget 1928-ban hagyta el Kutas Kálmán. Rákényszerült erre, mert ellentétbe került az erős akaratú katolikus plébánossal, Pehm Józseffel, s a felekezeti ellentétek már a város közösségének mindennapi életére is hatással voltak. A viszálykodást nehezen viselte, belefáradt és a távozás mellett döntött.

Kutas Kálmán ezután a szegedi lelkészi állást fogadta el, ahová fölényes szavazati többséggel választották meg. Szegeden ott folytatta, ahol Zalaegerszegen abbahagyta, nemcsak a hívek lelki gondozását végezte, de aktív tagja lett a város kulturális életének is. Irodalmi tevékenységének elismeréseként a szegedi Dugonics Társaság rendes tagjává választották Móra Ferenc és Juhász Gyula mellé.

Azonban nem sokáig maradt Szegeden, mert a szombathelyi gyülekezet 1931 augusztusában egyhangúlag hívta meg lelkészének, s ettől kezdve nyugdíjba vonulásáig ott dolgozott. Itt adták ki 1935-ben Az édesanya című kis könyvecskéjét, s újabb verseskötetei jelentek meg.

Kutas Kálmánt hatvanadik életévének betöltésekor, 1952. október 18-ával kényszernyugdíjazták. Nyugalomba vonulása után evangélikus és református lelkészekből munkaközösséget szervezett, s külföldi egyházi műveket, írásmagyarázatokat fordítottak és sokszorosítottak. 1963 januárjában kapta a jóakaratú figyelmeztetést, hogy vigyázzon, mert felfigyelt rá az elhárítás. Nem sokkal később bizonyosodott meg róla, hogy figyelik, sőt észrevette, hogy a lakásába lehallgató készüléket helyeztek el. Az állambiztonság ekkor egy protestánsok által szervezett államellenes összeesküvés koncepciós eljárását készítette elő, amelynek Kutas is áldozata lett.

1963. június 10-én közel hatórás házkutatást tartottak nála, mely során iratainak nagy részét, könyveivel és írógépével együtt lefoglalták. A rendőrkapitányságon a kihallgatások július 4-ig naponta átlag hat óra hosszat tartottak. A kérdések arra irányultak, kik vettek részt a fordításban, hány példány készült, kik gépelték le, miért nem szerepelt a fordításon a fordító neve. Végül azonban szerencséje volt, a súlyosabb retorzió vele szemben elmaradt, „az izgatás bűntettének gyanúja" miatt indított eljárást megszüntették.

Kutas Kálmánt családi életében is sok megpróbáltatás érte. Két feleségét gyógyíthatatlan betegség vitte el, a harmadikat, a középsőt, tragikus balesetben veszítette el, amely az egész családot válságos helyzetbe taszította.

1983-ban, 95 éves korában jelent meg utolsó kötete, a Naplemente - Jónás című, amelynek ajánlója Keresztury Dezső volt. Utolsó éveiben leányánál, Miskolcon élt, s 96 éves korában halt meg. Ökumenikus nyitottságára jellemző, hogy temetésén egy evangélikus és egy református lelkész és egy katolikus pap szolgált.

PAKSY ZOLTÁN

Zala Megyei Levéltár