Hírek

2016.10.21. 15:55

Egyedül állította meg az oroszokat - Orbán Nándor katona volt, a legjobbak közül való

"Orbán Nándor a lováról ugrott át egy harckocsi tetejére és megállította azt, pont, mint egy mai akcióhős. E mondat első olvasatban népmesei magasságokba emeli 1956 Nagykanizsájának hősét. De csak első olvasatban. Ám ha mélyebben elgondolkozunk rajta, benne van minden, ami a város nemzetőr-parancsnokát jellemezte."

Horváth-Balogh Attila

Így elmélkedik Stamler Lajos, a nagykanizsai Batthyány Lajos Gimnázium művésztanára, akivel abból az alkalomból beszélgetünk, hogy elkészítette az ’56-os Emlékkertbe Orbán Nándor (vagyis Náci bácsi, ahogy kortársai becézhették) mellszobrát. A fenti esetről egyébként a volt nemzetőr-parancsnok életét jól ismerő Csomor Erzsébet, a Zala Megyei Levéltár munkatársa Orbán Nándor felettesét idézve így írt a Nagykanizsa 1956 című, 2010-ben az önkormányzat és a Batthyány Lajos Gimnázium támogatásával megjelent tanulmánykötetben:

„Vitéz Orbán Nándor személyes bátorságával, különösen a legnehezebb hadműveleti időszak alatt, a parancsra történt visszavonulás idején példaképe volt mindenkor alárendeltjeinek. Utóbbi teljesítményéért és vitéz magatartásáért, amikor az ellenséges harckocsira felugrott, és kézigránáttal azt harcképtelenné tette, miközben több helyen megsebesült a szilánkoktól, Magyar Érdemrend Tisztikeresztje hadiszalagon és kardokkal kitüntetésre hozta ezredparancsnoksága javaslatba, és összteljesítményéért, mint a harcos csapattiszt mintaképét jutalomképpen kivételezett elbánásban való részesítésre érdemesítette.”

Stamler Lajos és Orbán Nándorról készített mellszobra a kanizsai 56-os Emlékkertben. Az ünnepélyes zászlófelvonást követően vasárnap 9 órakor avatják fel az alkotást Fotó: Szakony Attila

- Katona volt, a legjobbak közül való - hallottuk Stamler Lajostól. - És igazi sportember is, első öttusázóink egyike, aki az 1936-os berlini olimpián 5. helyezést ért el. A kecskeméti piarista gimnáziumban érettségizett, majd a Ludovika Akadémia kiemelt, államilag finanszírozott képzésére nyert felvételt, ami akkor igen nagy szó volt. Tisztként a második világháború idején többször is megjárta a frontot. Itt történt az előbb említett nevezetes haditett is, amelyen érdemes elgondolkodni. Ugyanis sok mindent megtudunk belőle Orbán Nándorról. Például azt, hogy bátor volt, hiszen egymaga szállt szembe egy szovjet harckocsival, érzékelve, hogy meg is sérülhet az akció közben. Nagy tudású volt, pontosan tudta, mit kell tennie ahhoz, hogy végrehajtsa a tervét. Kiváló stratéga, mert kiválóan felmérte, mik az esélyei, és ahhoz igazította cselekedeteit. Továbbá higgadt és megfontolt, hiszen egy ilyen szituációban a kapkodás, az ügyetlenkedés végzetes lehet.

Orbán Nándor korabeli képeken. Igazi sportember volt, első öttusázóink egyike (Fotó: Zala Megyei Levéltár)

Orbán Nándor töretlenül lépkedett előre a katonai ranglétrán, egészen 1945-ig, amikor az új hatalom igyekezett háttérbe szorítani a hadseregben addig szolgáló tiszteket, így 1947-ben őt is tartalékos állományba, 1948-ban pedig nyugállományba helyezték.

- Méltó módon köszönték meg a háborúban tanúsított hősiességét, igaz a szovjet hatalom szemében ő is csak egy horthysta katonatiszt volt - folytatta Stamler Lajos. - Hogy családját eltartsa, szinte mindent elvállalt, Kanizsán volt szódás, téglagyári segédmunkás, majd Balatonfenyvesen cikóriaszerződtető ügynök, kubikos, vasútépítő segédmunkás. Munkája mellett elvégzett egy úszómesteri, vízimentő és egy öttusaedző tanfolyamot. Ezt követően Somogysárdra, az Állami Verseny Tenyésztelep ügető méneséhez került idomárnak. A kiselejtezett lovakat készítette elő versenyekre, munkáját számos szép siker koronázta, a lovászok szerették a nagy tudású, határozott embert. Itt érte a forradalom.

A gazdaság dolgozói is az utcára vonultak, s meg sem álltak a párttitkár házáig, akit csak Orbán Nándor higgadt közbelépésének köszönhetően nem vertek meg. Közben feddhetetlen, tiszta múltú férfiakból Nagykanizsán is megalakult a nemzetőrség, amelynek az volt a feladata, hogy a karhatalmi szervekkel együtt őrködjön a város nyugalma, a lakosság biztonsága fölött. Amikor az került szóba, hogy ki is álljon a nemzetőrség élén, felvetődött Orbán Nándor neve. Hiszen a „százados urat” jól ismerték a városban, emlékeztek emberi és katonai kvalitásaira. El is mentek érte akkori lakóhelyére, Somogyfajszra, ő pedig igent mondott.

Tudta, hogy a diákok mindenhol aktív résztvevői a forradalmi megmozdulásoknak, ezért fontosnak tartotta, hogy a bennük munkáló energiákat lekösse. Úgy vélte, be kell vonni őket is a rend fenntartásába, feladattal kell megbízni az ifjakat, miután megkapták a megfelelő kiképzést. Általában egy rendőr, egy katona és egy nemzetőr járőrözött együtt az utcán - utóbbi szerep kiválóan megfelelt a fegyverrel nem felszerelt fiataloknak, diákoknak. Az ávósok letartóztatásának, vegzálásának nem volt híve, ugyanakkor ragaszkodott házi őrizetükhöz.

Közben egyre-másra lehetett hallani, hogy kerülnek a városok a beáramló szovjet csapatok uralma alá. Orbán Nándor nyomatékosan felhívta a lakosság figyelmét arra: ha Nagykanizsa következik, az, aki fegyverrel rendelkezik, ne használja azt az ellenséges katonákkal szemben, mert ellenkező esetben a város lakossága megtorló akciók áldozata lehet.

„Én nem gondoltam egy percig sem arra, hogy a régi rend áll vissza Magyarországon, tudtam, a szovjet csapatok nem fogják hagyni ezt a helyzetet, így csupán az a cél vezérelt, hogy a rendet biztosítsam Nagykanizsán, ahol engem szerettek” - mondta jegyzőkönyvbe később, ugyanis a kommunista hatalom - hálából funkcionáriusaik testi épségének megőrzéséért - Orbán Nándort is hadbíróság elé állította. A koncepciós per végén 15 évnyi börtönbüntetést szabtak ki rá. 1958-ban megfosztották rangjától, és tartalékos honvéddé minősítették vissza.

- Hat év után szabadult közkegyelemmel, de élete végéig megtűrt maradt a rendszer szemében, mely úgy látta, a Nemzeti Galéria teremőreként jelentheti a legkisebb veszélyt a népi demokráciára - folytatta Stamler Lajos. - Hetvenegy évesen, 1981-ben érte a halál. Azt gondolom, habár a város mindent megtesz azért, hogy a nagykanizsaiak minél szélesebb körben tudják, kinek köszönhető, hogy itt 1956-ban nem volt vérontás, valamiért mégis kevéssé ismert, mennyire jelentős volt a szerepe. Így hát éppen itt az ideje, hogy Balogh László, az önkormányzat humán bizottsága elnöke ötletének köszönhetően köztéri alkotással tisztelegjünk előtte. Ezért is jelentett nagyon sokat nekem, hogy megmintázhattam a portréját. No meg azért is, mert annak a rendszernek a brutalitásából, mely kiváló képességei ellenére ronccsá tette, nekünk is jutott. Édesanyám velem volt állapotos, amikor az otthonunkba betörő fegyveresek kirángatták az ágyból; édesapámért jöttek, aki a falunkban a forradalmi bizottság elnöke volt 1956-ban, és el is vitték. Ritka szerencse, hogy később hazatérhetett. Ez a szobor kicsit neki is készült...

Ezek is érdekelhetik