Hírek

2016.05.13. 07:29

„Aratott” a kombájn - A sufniban készített, briliáns járművel győzött a négy fiatal

Négy dél-zalai fiatal mérnökhallgató komoly elhatározásra szánta el magát: egy versenyfelhívásra kombájnt építettek. A kerékpár meghajtású szerkezetet ötletes technikai megoldásokkal ötvözték, okostelefonról is irányították.

Benedek Bálint

- Elkerekedett szemekkel bámultak bennünket az emberek, egy pillanatra még a forgalom is leállt, amikor az érdekes szerkezettel kihajtottunk Újudvar főutcájára - mesélte a kézzel készített kombájn pilótája, Szentes Richárd. - Gyakorolni a közeli teniszpályára jártunk, ahol a tulajdonosból szintén hasonló érzéseket váltottunk ki, de a megrökönyödése érthető volt, hiszen a szerkezet külsőre egyáltalán nem hasonlít a búzatáblákról ismert kombájnra. Ráadásul azt sem értette, hogy miért is akarunk a salakon teniszlabdákat aratni.

Mindenkit meg kell nyugtatnunk, a fiatalok nem komplett őrültek, ellenkezőleg. Szeretik a kihívásokat, kreativitásuk határtalan, rajonganak az újdonságokért, imádnak barkácsolni és ehhez még végtelenül szerények is.

Pontveszteség nélkül nyert aranyérmet a SZElektálók dél-zalai fiatalokból álló csapata, lent: Rodek Bálint Attila (balról), Szijártó Ferenc, Szentes Richárd és Tóth Balázs.

Két évvel ezelőtt olvashattak már lapunkban, Szentes Richárdról és a SZElektálók fantázianevű csapatról. A mezőgazdasági gépeket gyártó cég törökszentmiklósi versenyén akkor a dél-zalai ifjú titánok egy másik, négykerekű géppel a harmadik helyet szerezték meg. A feladat akkor olyan gépcsoport tervezése volt, amely egy önjáró arató-cséplőgép bizonyos funkcióinak a végrehajtására alkalmas.

A versenykiírás nem, ám a csapat összeállítása némileg változott. Mindannyian a győri Széchenyi István Egyetemen tanulnak. Az ötletgazda, Szentes Richárd és a borsfai Tóth Balázs gépészmérnök diplomát szereztek az építés alatt, hozzájuk csatlakozott a tótszentmártoni járműmérnök, Rodek Bálint Attila, valamint az újudvari villamosmérnök, Szijártó Ferenc.

- A két évvel ezelőtti versenytapasztalat, az építéssel járó hatalmas kihívás és az újabb kaland hajtott bennünket - avatott be a részletekbe Szentes Richárd. - Sokat „agyaltunk" azon, hogy egyáltalán megéri-e újat készíteni, vagy egyszerűen csak turbózzuk fel a régit.

A srácok között a tervezés időszakában több meredek, a modernizálást szolgáló ötlet is felmerült, például leváltották volna a lánchajtást szíjra, a kereket pedig a jóval stabilabb úttartás miatt motorkerékpár-abroncsra. Balázs viszont azt javasolta, hogy egy bicikli köré építsék meg a technikát, logikusnak tűnt és mindenkinek tetszett az oldalkocsis megoldás. A kiírásban erre bukókeretet kellett még hegeszteni, sőt a kerékpár nyergében ülve hárompontos biztonsági öv is kötelező volt, ahogy bukósisak használata is - bár a kiegyensúlyozáshoz használt harmadik kerék miatt esély sem volt a megdőlésre.

A kerékpárhajtású, oldalkocsis kombájnt működés közben Újudvaron mutatta meg Szijártó Ferenc (balról) és a pilóta, Szentes Richárd. Fotó: Gergely Szilárd

Ekkor jött jól a villamosmérnöknek készülő Szijártó Ferenc szakértelme, aki saját csapatát is meglepte a kiváló szerkezettel. Olyan akkumulátorról működő számítógépet és elektronikát épített a műanyag lapokkal fedett dobozba, amely Bluetooth-n (rövid hatótávolságú, adatcseréhez használt, nyílt, vezeték nélküli szabvány) keresztül az okostelefon érintőképernyőjéről is vezérlehető. Sok minden más mellett például a kézifék is szabályozható. A fiatalok gondosságát mutatja, hogy a biztonság kedvéért manuális kapcsolókkal is ellátták a járművet.

- A gép fő egységéből a hiba lehetőségét is igyekeztem kiküszöbölni - vette át a szót Szijártó Ferenc. - Ezért a programba írtam egy olyan opciót, mely akkor segít, ha a speciális „aratás" közben elakadnának a termények. A felvevő szalag hajtásáért pedig egy egyszerű fúrógép felelt, melynek a tökéletesítésére éjszakákat fordítottam, hisz' a számítógépes programozással meg kellett oldani, hogy előre és vissza is forgassa a szalagot, mely ezek után külön rekeszekbe rendezte a holmit.

Egyébként a viadal résztvevőinek 100-100 darab teniszlabdát és fakockát kellett „betakarítaniuk" időre, ám összességében bonyolult feladatsort kellett teljesíteniük. Eredetileg tíz csapat tervei mentek át a rostán, de végül a SZElektálókkal együtt hét gárda tudta megépíteni a kombájnját.

Először ellenőrizték a technikai feltételeket, majd a szigorú átvizsgálás után a cég szakemberei előtt egy szlalom verseny keretében azt figyelték, mennyire mozgékony a jármű. Szentes Richárd szerint a koncentráció mellett magabiztosak voltak: a gyakorlások során látták, hogy az idei járgány megbízható. Ha ez még nem lett volna elég: jöhetett az érdekes „fárasztó-vizsgálat", amikor időre különféle magasságú fekvőrendőrön kellett keresztülhajtaniuk úgy, hogy egyetlen alkatrészt sem hagynak el. Az aranyérmet pontveszteség nélkül szerezték meg, ami a viadal eddigi történetében még soha nem fordult elő.

A fiatalok értékes laptopokat és egy németországi gyárlátogatást kaptak ajándékba.

Bulik helyett

Gyakran bíráljuk a mai fiatal generációt, hogy csak okostelefonjukat nyomkodó zombik, akik képtelenek a való világban megállni a helyüket. Az életük nem áll másból, mint szelfikészítésből és a napjaikat jórészt a Facebook-on töltik, keveset beszélgetnek egymással, inkább csak személytelenül csetelnek.

Ilyen véleményeket hallva felüdülést jelentett találkozni olyan húszas éveik elején járó srácokkal, akik kalandvágyból és kihívásokat keresve tudományos munkába fogtak. Tették ezt már második alkalommal egyetemi éveik alatt. A kombájnkészítéssel eltöltött hónapokat tölthették volna bulizással és csajozással is. Ehelyett szorgalmasan tanultak, szabadidejükben pedig éjszakába nyúlóan tesztelték az alkatrészeket, majd kiválasztották a bolhapiacon a kerékpárt, amihez vascsöveket hegesztettek. Az előzetesen leegyeztetett terveket milliméter pontosan betartották, hogy lenyűgözzék a szakértő zsűrit. Nem csak őket, hanem a versenytársaikat is ámulatba ejtették, amikor indulás előtt a Forma 1-es mérnökökhöz hasonlóan egy notebook segítségével leegyeztették a paramétereket. A négy fiatal meglepve tapasztalta, hogy a gépész kollégáikat nem szippantotta be az informatika érdekes világa. A versenytársak járgányai csak nagyon nehezen lendültek mozgásba, míg néhányaknak darabok váltak le a gépükről.

Az újudvari, borsfai és tótszentmártoni srácok 140 kilogrammos műremeke a világszínvonalú kombájnokkal foglalkozó gyár munkatársait is lenyűgözte. Bár azt nem tudják, hogy a jövőben mit kezdenek a járművel. Elképzelhető, hogy az újudvari teniszpályának ajándékozzák, hiszen a labdaszedő kombájn különleges jelenség lehet majd a salakos pályán.

Ezek is érdekelhetik