Dadogott, bevizelt a kisfiú a bántalmazásoktól - Tudtak róla, mégsem tettek szinte semmit

Székely László ombudsman a sajtóból értesült a Zala megyei kisfiú kálváriájáról. A szülők elleni vádemelésről a Zalai Hírlap is beszámolt annak idején. Az immár elsőfokú, nem jogerős ítéletig jutott ügyben megállapítottak szerint a most 32 éves K. Zsanett és 37 éves élettársa, N. Tamás együtt nevelte a nő előző házasságából 2004-ben született gyermeket Pókaszepetken. A kisfiú háromévesen került óvodába és az intézmény 2010 novemberétől komoly problémákat jelzett a gyermeknél. A szülők túlzott elvárásokat támasztottak vele szemben, játékai nem voltak és rendszeresen veréssel büntették mindenért. N. Tamás egy ízben annyira megverte –  mert a fiú nem tudta megmondani, mi volt az ebéd –, hogy másnap a kék foltok miatt az óvónő felelősségre vonta. A válasz annyi volt: a makacsságát akarta megtörni. A túlzott szigor hatására a kisfiú dadogni kezdett, alvás közben többször bepisilt, amit újabb megtorlás, megalázás követett. Előfordult, hogy reggelig a nedves ruhájában kellett maradnia, az ágyneműt ő húzta le és mosta ki. Az óvodában egy év elteltével a problémák fokozódását tapasztalták, újra sérüléseket láttak a kisfiún. A nevelőapa emellett rendszeresen lehülyézte a gyereket, miután az óvoda javasolta, hogy egy évvel később kezdje el az iskolát. Ezért meg is büntették, óvodából hazaérve nem ülhetett le, vagy az írást, számolást kellett gyakorolnia.

Iskolába kerülve sem javult a helyzet, továbbra is rendszeresen bántalmazta nevelőapja, az anyával együtt mindig alulértékelték. Megmaradtak a bepisilések és érte a büntetések. A szülők nem működtek együtt a családgondozóval, és bár ajánlották, szaksegítséget nem vettek igénybe. A problémák hatására 2014 elején szakember vizsgálta meg az önértékelési zavarokkal, szorongással küzdő kisfiút, aki ekkor azt mondta, azt kívánja, hogy okos lehessen, mert akkor talán nem fogják bántani...

A gyermek a szünidőket a vér szerinti apjánál töltötte, aki pert indított a kisfiúért, így szabadult meg a gyermek a bántalmazó közegből.

Az ombudsman azt vizsgálta: mulasztottak-e a hatóságok, ezért felkérte a Zala megyei Kormányhivatal gyámügyi és igazságügyi főosztályának vezetőjét, hogy indítson vizsgálatot az ügyben. A vizsgálat szerint a gyermekjóléti szolgálat 2010 novemberében került kapcsolatba a családdal, amikor az óvoda pedagógiai jellemzést készített a gyerekről. A jellemzés alapján a szakszolgálat kiállította a kisfiú törzslapját és egy adatlapot, ám ebből nem állapítható meg, hogy a gyerek kapott-e gondozást vagy csak nyilvántartásba vették őt. Fél év múlva az óvoda újabb vészjelzést küldött: 2011 májusában már arról értesítették a szakszolgálatot, hogy a gyereket rendszeresen bántalmazták otthon, a szolgálat munkatársai pedig egyetértettek abban, hogy pszichológus bevonására van szükség. Ezt követően a pedagógiai szakszolgálat arról tájékoztatta az óvodát, hogy amíg a szülők együttműködnek, nem kell értesíteni a hatóságokat.

A gyermekjóléti szolgálat dokumentációja szerint 2012-ben a családgondozó telefonon vagy havi családlátogatással kapcsolatot tartott a családdal. Az év szeptember 26-án készített környezettanulmány szerint a családon belül problémát nem észleltek, „a gyermeknek szüleivel való kapcsolata jó”.. A másodfokú hatóság vezetőjének megítélése szerint a családgondozó kizárólag a szülőkkel tartott kapcsolatot, amikor a szülő azt lehetővé tette. Az iratok között nincs arra utaló feljegyzés, ami azt támasztotta volna alá, hogy a gyermeket kísérték figyelemmel akár a pszichológiai megsegítésével, az óvodánál, később az iskolánál való érdeklődéssel.

A következő évben, 2013. májusban a gyerek iskolája jelzett: a kisfiú karján kék-zöld foltokat, a gyerek pólójának levétele után további sérüléseket észleltek. 2013 augusztusában új családgondozóhoz került az eset, aki többször csak telefonon tartotta a kapcsolatot az anyával. Végül az iskola májusi, bántalmazásról szóló bejelentését követően, jelentősen megkésve, október 22-én kezdeményezték a kisfiú védelembe vételét, ami decemberben történt meg. A gyámhatóság a védelembe vétel fenntartásáról

2014. április 29-én kelt határozatával döntött. Az ügyben feljelentés megtételére ekkor sem került sor, miközben az iskola 2014 márciusában újra jelzett: a családon belüli problémák nem szűntek meg.

A Zalaegerszegi Járásbíróság a gyermek édesapja által, a gyermekelhelyezés megváltoztatása iránt indított perben a 2014. június 25-én jogerősen jóváhagyta a szülők egyezségét, miszerint a gyermek a vér szerinti apához került. Az eljáró bíró hivatalból tett feljelentést a gyermek édesanyja és nevelőapja ellen kiskorú veszélyeztetése és más bűncselekmény miatt.

Az ombudsmani vizsgálat szerint már az óvoda 2011. májusi jelzése alapján védelembe vételi eljárást kellett volna indítani Ehhez képest öt hónappal az iskola 2013. májusi vészjelzése után kezdeményezték a védelembe vételt, miközben ez alapján már a kiskorú veszélyeztetés gyanúja is megállapítható lett volna, mégsem történt büntetőfeljelentés.

A jelentés azzal zárul, hogy a feltárt alapvető jogokkal összefüggő visszás helyzetet teremtő gyakorlat és hiányosságok kiküszöbölése érdekében szükséges intézkedéseket a Zala Megyei Kormányhivatal Gyámügyi és Igazságügyi Főosztályának vezetője a vizsgálatát követően megtette, így ezen túl ajánlás megfogalmazás nem indokolt.

A járásbíróság március elején elmarasztalta a szülőket: kiskorú veszélyeztetése miatt K. Zsanett 20 hónap, de végrehajtásában 4 évre felfüggesztett börtönt kapott, míg ugyanezért és folytatólagosan elkövetett testi sértés miatt N. Tamás büntetése 2 év letöltendő börtön. Az anya ítélete jogerős.