Modernkori lovagok - A települést és a szent királyt egyaránt szolgálják

– A Szent László Király Lovagrend 2000-ben alakult informális csoportként, akkor még Szent László Szabad Lovagjai Lovagkör néven – bocsátotta előre Horváth Győző, a rend nagymestere, aki nem mellesleg a település polgármestere is. – Közhasznú egyesületté 2005-ben váltunk. A csoportnak olyan fiatalok voltak az alapítói, akik a hétköznapi szürkeség helyett valami mást, ugyanakkor a társadalom számára hasznosat akartak tenni. Az első időszakban még jobbára csak a saját köreinkben mozogtunk, a nyilvánosság felé 2003-ban nyitottunk, amikor első alkalommal rendeztük meg a Szent László Napot. Az alapításunk óta eltelt 15 év bizony, nem volt könnyű, de a terveink nagy részét meg tudtuk valósítani.

A jubileumi ünnepségen megkoszorúzták a szent király szobrát is. Fehérben Horváth Győző nagymester, mellette  pedig a lovagrend egyik alapító tagja, Czmerk József áll Fotó: Bíró Marcell

Többek között a somogyvári nemzeti emlékhelyen, Szent László sírjánál korhű, XI. századi öltözékben díszőrséget adnak, illetve turistavezetést végeznek az odalátogatók számára, bemutatva az emlékhelyet, az apátságot és Szent László örökségét. Elindítói voltak az iharosi középkori templom feltárásának, 10 éves kutatás anyagát téve le a múzeum asztalára. Azóta már megtörtént a teljes feltárás, az alapfalak rekonstruálása zajlik. A szükséges forrásokat pályázatok révén, illetve az önkormányzat és a múzeum segítségével teremtették elő. Egyedülálló kiállítást hoztak létre a középkori Kárpát-medencei Szent László-freskókról. Létükből a falu is profitál, hiszen környezetszépítési pályázatokon is sikerrel szerepeltek.

És vannak további terveik.

– Szeretnénk a férfiak öltözékeit lecserélni, ugyanis ezek műszálasak, ami egyrészt nem korhű, másrészt nyáron, a nagy melegben nem túl kellemes viselet – tette hozzá Horváth Győző. – Hosszú távú terveink közt szerepel továbbá, hogy felépítsük a településen a lovagrendünk rendházát, amely méltó körülményeket teremthet a működésünkhöz, programjainkhoz és ahhoz, hogy a középkori hagyományok szerint belső közösségként is tudjunk működni.