Farkas Tibor kacskaringós életéről és a pálinkafőzés sikereiről, buktatóiról

Aki nem állít célokat, az nem tudja, mit is szeretne elérni. Hatvannyolc évesen is vannak terveim. Egykor hajós kapitány szerettem volna lenni, de végül pálinkafőző lettem – mondja Farkas Tibor Nagylengyelben, a pálinkafőzdéjében. Amíg azonban eddig elért, történt egy és más az életében

Dióhéjban az élet összefoglalója. Dióskálon született, de hatvanban, a téesz szervezéssel elvesztette családja az addigi életformáját, megélhetését. „Ötven forinttal a zsebemben nekivágtam Pestnek, az egyik rokonunkhoz költöztem, hogy tanulhassak valamilyen szakmát.” Marósnak készült a Ganz MÁVAG-ban. Meg kellett élnie az ösztöndíjból. Ekkor jött az életébe a sport, atletizált, 1500 méteres síkfutásban a Népstadionban teljesítette a másodosztályú szintet, a tanulást sem hanyagolta el, leérettségizett. De hajós szeretett volna lenni, ezért elszegődött a Dunára matróznak.

-Szép életforma volt ez, de három év után rájöttem, hogy nem nekem való, így kiléptem és az Operettszínházban lettem díszletező. Micsoda évek voltak ezek! Ott játszott Bessenyei Ferenc, Gábor Miklós, Básti Lajos, a fiatalabbak közül pedig Németh Józsit, Felföldi Anikót és Kovács Zsuzsát említhetem. Bessenyei olyan volt a hétköznapokban is, mint a színpadon, de a fiatalabbakkal együtt haverkodtunk. Elmondtam, hogy honnét jöttem, meg hogy hajóskapitány szerettem volna lenni, mindjárt mondták is, hogy itt az is lehetsz, s ettől kezdve kapitány lett a becenevem. Persze sportoltam tovább, s hazajöttem Egerszegre. Ezer méteren akkor igen jó eredményeket értem el, vagy hat évig én tartottam a megyei csúcsot is ebben a számban. A sport formálja az embert. Hozzá segít a sikerek és a kudarcok megéléséhez is. Ha valami nem sikerült, vigasztaltuk egymást, a sikernek meg együtt örültünk. Sajnos az élet más területén ez egyáltalán nem így van – állítja.

Végül is Zalában ragadt Farkas Tibor. Sok mindenbe belevágott, még sertéseket is hizlalt, Nagylengyelben volt a telepe. De volt üzletkötő a Tszker-nél is. Amikor ez a cég megszűnt, egy segíteni szándékozó ismerőse megkérdezte, hogy tud-e pálinkát főzni, mert, hogy a lengyeli főzdében volt éppen akkor hely.

-Persze, hogy tudok! – vágtam rá. – Nincs olyan, amit ne tudnék megcsinálni. Hát így lettem pálinkafőző. Most harminc éve annak, hogy elméletben is kitanultam a szakmát, mégpedig kitűnőre vizsgázva. Aztán jött a főzde privatizációja, amit kilencvenben meg is vettem. De hát az csak egy kóceráj volt a mostanihoz képest. Ennél a szakmánál aztán megragadtam. Hogy mi a szép a pálinkafőzésben? A szabadsága! Én osztom be a munkámat, s a párlást igen magas szinten lehet végezni. Azt is mondhatnám, hogy az ízek, az aromák világában nincs korlát, mindig lehet jobbat teljesíteni. Engem nem emelt ki senki, ami itt van, azt a saját erőmből értem el. A főzőberendezésem legalább húsz milliót ér. Minden réz és kór acél. A Farkas pálinkának nem kell reklám. Eladja önmagát, szájhagyomány útján terjed – mondja nevetve.

Pedig nem volt rózsás és zökkenőmentes az élete. Egyszer csak meglepte a vám kommandó. Budapestről csaptak le rá.

-Valaki feljelentett, fogalmam sincs, hogy miért. Minden pálinkámból mintát vettek, és elmentek. Később, a speciális labor kimutatta, hogy megcukroztam a cefrét. Ez sajnos igaz is volt. Megbírságoltak jövedéki szabálysértés miatt. Italt nem koboztak el, mert amire  a laborvizsgálat eredménye megjött, elfogyott a pálinkám. Kifizettem a bírságot, és tettem a dolgomat tovább. Egyszer csak megint hívattak és vám bűncselekménnyel vádoltak meg. Ráadásul hatvanhat évesen rabosítottak! És elindult a pletyka, hogy letartóztattak, mert metilalkoholt árultam, meg minden őrültséget terjesztettek rólam. Mindez persze nem volt igaz, dolgoztam tovább, sőt a 2013-as volt legeredményesebb évem. Végül is a bíróságra került az ügyem, ahol a bíró kimondta, hogy az a cselekmény, amivel vádolnak oly kismértékben volt veszélyes a társadalomra, hogy csupán megrovásban részesítettek. De azért ez a meghurcolás elég volt ahhoz, hogy csökkentsem a hajtást. Ha nem kell az államnak az a tízmillió forintnyi adó, amit a pálinkafőzés után befizetek nyugdíjasként, akkor hobbi szinten viszem tovább a párlást. Hiába vannak meg a csoportok fogadására is helyiségeim, nem fogadok látogatókat. Elbocsátottam az alkalmazottamat, s csak annyit teszek, amivel könnyen elbírok. De ültettem a telkemre egy vadcseresznyést, vagy ezer csemetéből, és a vadkörtefáim is szépen nőnek. Ezekből minőségi ágyas pálinkát készítek majd, ha eljön az ideje.

Szót váltunk a díjakról is. A Farkas pálinka országos versenyen a legjobbak között ezüstérmet szerzett. A régiós versenyeken számos aranyat. Tibor erre azt mondja, ehhez sem gratuláltak az arra hivatott vezetők. Volt úgy, hogy vette át az arany fokozatot, s az ott lévő zalai potentátok, még kezet sem fogtak vele. Nem is viszi azóta, illetve a szerinte méltánytalan és durva, 2012-es eljárás miatt versenyre a párlatait. Persze, nem esik jól az ilyen, pedig annak, hogy eltörölték a pálinka után fizetendő adót annyira megörült, hogy a főzdében külön helyen állította ki Orbán Viktor fényképét, s tette ezt főleg azért is, mert a magyar gyümölcspálinkát hungarikumnak, nemzeti értéknek minősítették.

-Örültem annak is, hogy megengedték a saját termésű gyümölcsből a családi pálinkafőzést. Ki, amit főz, igya meg, de ebben nem veszek részt. Ezek a házi főzdék nem konkurenciák, olyan minőséget az otthoni berendezésekkel nem lehet előállítani, mint egy olyan felszereléssel, amilyennel én dolgozom. A nagyobb gond az, hogy visszaállították a bérfőzés adóját, így egy liter pálinka lefőzése hivatalosan nálam, s többé kevésbé másnál is, ezerhatszáz forint lett. Félő, hogy sokan ezt nem tudják megfizetni és nem szedik össze majd a gyümölcsöt, pedig az idén jó termés ígérkezik, bár még sokat kell kint aludnia a termésnek.

Lassan a végére érünk a beszélgetésnek. Tibor futáshoz készülődik. Most is, egy-egy alkalommal legalább egy órát fut erdőben, majd minimum 20 percet gimnasztikázik levezetésként.

-A sport tart jó kondícióban. Remélem még sokáig. Két szerelmem van a pálinka készítés mellett továbbra is, a sport és a színház. Amíg tehetem, az atlétákat és a Hevesi színházat támogatom anyagilag is. A színházi premierek utáni rendezvényeket pálinkával is segítem. A magyar gyümölcspálinka mint már említettem, hungarikum, vagyis a kultúránk része, tehát ott a helye a kulturális rendezvényeken is. És szerintem ez jól van így! Ha végig gondolom a kalandos életem, már többet elértem, mint amire egykoron számíthattam