A felújítás után megáldották a Bogáncs Állatotthon épületeit, az árva kutyákat és a segítőket

– Elsőre talán kicsit furcsa lehet egy menhely megáldása, pedig könnyen megtalálható a kapocs, amely összeköti a hitet és az állatotthont, ez pedig a Teremtőtől jövő szeretet, ami bennünk is munkálkodik – bocsátotta előre Rumi Kriszta, a Bogáncs Zalaegerszegi Állatvédő Egyesület elnöke.

S a Bogáncsnál valóban nagy szeretettel gondoskodnak az állatokról és mentik meg őket, sokszor a legembertelenebb körülmények közül, ami rendkívül erős kötődést teremt.

– A szeretet hozza ide az örökbefogadókat is, akiket az vezérel, hogy ebből az érzésből valamit hazavigyenek – folytatta Rumi Kriszta, hangsúlyozva: néhány éve új vezetőség irányítja az egyesület munkáját, amely, mint fogalmazott, a maguk mércéje szerint sikeresnek mondható. Hatalmas eredmény például, hogy nemrégiben megújult a menhely. – Aki önkéntes munkára adja a fejét, az pontosan tudja, hogy nemcsak fizikailag nehéz ez a feladat, de lelkileg is nagyon sokat kivesz belőlünk. Ezért is gondoltuk úgy, hogy a Jóisten áldásával biztosan sikeresebbek leszünk.

Rumi Kriszta egy idézettel zárta szavait: „Hasztalan próbálnám becsapni magam, hiába hunynám be a szemem, valahol mindig akadna egy elhagyatott kutya, ami meggátolna abban, hogy boldog legyek." Hozzátette: sokszor érzik úgy, hogy munkájuk csak csepp a tengerben, hiszen akármennyit dolgoznak is, soha nem lehet hátradőlni, mert nagyon sok kutya áll elhagyatottan az út végén, jobb sorsra és egy szerető gazdi után vágyakozva.

– Valamennyien ugyanannak a teremtésnek a részei vagyunk. Isten megalkotta a világot, benne az állatokat is, rábízva őket az emberre, s innentől felelősséggel tartozunk értük. Az itt élő kutyák is életünk részei – fogalmazott Kürnyek Róbert, a kertvárosi Szűz Mária Szeplőtelen Szíve Plébánia plébánosa, mindenki Robi atyája. – Azok pedig, akik ezt a nagyszerű munkát végzik, felelősséget vállalnak azon állatok iránt, akiket senki nem szeret, és akikről senki nem akar gondoskodni.

Tudjuk jól, hogy az állat nem pusztán arra való, hogy az embert szolgálja, hangsúlyozta a plébános, aki egy történetet is felidézett egy kórházban fekvő idős asszonyról, aki már kezdett lemondani az életről. Ám egy kérdés – mi legyen a cicájával? – mindent megváltoztatott. Az iránta érzett szeretet visszahozta őt az életbe. Néha ennyin múlik. Az, hogy valakit szeretni lehet, és valaki szeret bennünket, hatalmas erővel bír.

– Azért vagyunk most itt, hogy ebben a közös teremtésben és az iránta viselt felelősségben osztozzunk, s kérjük a Jóisten áldását a menhelyre, az itt dolgozókra és az itt élő állatokra – mondta Robi atya.

Ezt követően Szakál Szilárd káplán a Teremtés könyvéből olvasott fel egy részletet, majd következett az áldás.

– Istenünk, minden adomány szerzője és adományozója. Te az emberek bajaiban és fáradozásában az állatok által is vigasztalást nyújtasz nekik. Assisi Szent Ferenc közbenjárására kérünk add, hogy az állatok, amelyek emberségünket táplálják, jó ügyeinkben mindenkor javunkra legyenek... – olvasta fel Robi atya, majd az áldás emlékére egy feszületet és egy, az állatok védőszentjét, Assisi Szent Ferencet ábrázoló képet ajándékozott az állatotthonnak, ahol most 180 kutya él.

S mivel jelenleg nagyon sok a nemrég született kölyök, nagy szükség lenne az adományokból fenntartott menhelyen junior tápra, továbbá várják az 1 százalékos felajánlásokat, a kutyasétáltatókat, de legfőképpen természetesen a leendő gazdikat. Az áldás után közvetlenül egy kutya máris hazatalált.