Hírek

2015.01.30. 07:28

„Krisztust szolgálni számunkra ajándék”

Nagykanizsa – Amikor valaki bepillant közösségeink életébe, nem a nagy elveket látja, hanem a hétköznapi életet – fogalmazott Nyeste Pál piarista atya és Mikovics Krisztina nővér. A szerzetesekkel missziójukról, az Úr és embertársaik iránti szolgálatukról beszélgettünk két „aktuális”, katolikus ünnep kapcsán.

Rajki Zsófia

Az idei esztendőt – egészen jövő februárig – a „Megszentelt élet" évének nyilvánította Ferenc pápa. Február másodika, Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepe pedig a szerzetesek világnapja, immáron tizenkilenc esztendeje. Így az elkövetkezendő időszakban kiemelt figyelmet kapnak a szegénységet, tisztaságot és engedelmességet fogadó szerzetesi közösségek. Akik a világban, rendeltetésüktől függően, sokféle szerepet töltenek be. A piarista rend szerzetesei például tanárok, mint Nyeste Pál atya. A Piarista Általános Iskola, Gimnázium, Diákotthon és Boldog Donáti Celesztina óvoda igazgatója szerint ők maguk „tevékeny életformát" megvalósító közösség.

- Ugyanakkor arra is figyelnünk kell, hogy a mindennapi munkánk, pontosabban a szolgálatunk nem uralkodhat az életünkön. Jézus Krisztussal naponta kell ápolnunk a személyes kapcsolatunkat – mondta Pál atya.

Szakony Attila felvétele („Mi nem csak Krisztust követjük, hanem az ő életformáját is – a képen Mikovics Krisztina nővér és Nyeste Pál atya). Fotó: Szakony Attila

- Nem válhatunk puszta szolgáltató rendszerré – fűzte hozzá a szerzetesi hivatás női oldalát képviselve Mikovics Krisztina nővér, a homokkomáromi Nyolc Boldogság Közösség vezetője.

- Hiszen ma már bárki taníthat, ha megvan rá a képesítése. Beteget ápolni lehet Afrikában, de önkéntes munkát is szabadon vállalhat, aki késztetést érez rá. Mindezen feladatokat humanitárius okokból is végezhetik az emberek. Nem kell hozzá szerzetesnek lenniük – állította Krisztina nővér. Hozzátéve, hogyha jómaguk pusztán a feladataikra koncentrálnának, akkor nemhogy „pluszt" nem tudnának a világba vinni, de még az Úrhoz kötődő bensőséges viszonyt is elveszítenék.

A társadalom javarészt – akár az imént taglalt okok, vagy a hallomásból ismert szigorú regulák miatt – sokkal inkább a lemondások tömkelegét látja a krisztusi életformában, mintsem annak a szépségét.

- Mi önként döntöttünk a hivatásunk mellett. Éppen azért nem azt néztük, áldozatokkal jár-e. Egy példa: a hétköznapi emberek velünk kapcsolatban a cölibátust egyfajta lemondásnak tartják. Mi a szűzi életformát saját akaratunk szerint választottuk, sőt ajándékként kaptuk az Úrtól. Természetesen voltak és lesznek is hullámvölgyek az életünkben, amikor elhomályosul bennünk ez a gondolat. Szükségünk van olyan helyzetekre, ahol testvéreink és az Úr segítségével tisztázhatjuk hivatásunkat – így Pál atya.

S ha már a „nehézségeknél" tartunk, egy vatikáni nyilatkozatból tudható, hogy az emlékév időszakában bizony a szerzetesek „hibái" is kiemelt figyelmet kapnak.

- Emberek vagyunk, ennek folytán nem tökéletesek. Azonban megtanultuk, hogy folyamatosan reflektáljunk saját magunkra és közösségi életünkre. Ebből fakadóan hamar észrevesszük hibáinkat, melyeket önostorozás helyett igyekszünk minél előbb kijavítani – szögezte le Krisztina nővér.

- Áttetszőnek kell lennünk az emberek számára. Tehát, ha hibázunk, azt ne takargassuk, ne zárjuk magunkat falak közé – vélekedett Pál atya.

Nézzük a szerzetesi hivatás újabb oldalát: a szerzetesek szegénységi fogadalmát. A „Megszentelt élet" nemzetközi napját megelőző vasárnap, közzétett a Vatikán egy olyan körlevelet, amelyben a Szentatya gondolatai (és cselekedetei) olvashatóak a szegénységről. Továbbá a közeljövőben várhatóak olyan útmutatások, amelyek a papoknak, a szerzeteseknek adnak „támpontokat" az anyagi javak megfelelő kezeléséről.

- Nekünk személyes tulajdonunk nincsen, a közösségünknek viszont van. Ám a munkánkhoz használnunk kell különböző dolgokat, eszközöket. A társadalom a mai világban nem értené, ha kalazanciusi módon gyűjtögetnénk a pénzt, és abból adnánk ennivalót a gyerekeknek. De nekem, szerzetesnek, olykor éreznem kell, hogy éhes vagyok a kenyérre, minthogy elfeledkezzem, mit jelent éhezni. Azt elismerem, hogy a nyugati világban egy szerzetes bebiztosítottabban él a harmadik világ embereihez képest – hajtott fejet Pál atya.

A Nyolc Boldogság Közösség tagjainak szintén nem lehet magántulajdona.

- Nálunk szintén minden a közösségé az anyagi javakat – autó, számítógép, telefon – a közösség tagjai csak használják, mint én is a telefont, amit a kezemben tartok. Azonban igyekszünk függetlenedni (vagy nem ragaszkodni, kötődni, függni) az anyagi javaktól – hangsúlyozta Krisztina nővér, egyetértésben Pál atyával. Arra vonatkozólag is, hogy ha valaki nem élte mindezt személyesen, az az ember csak piacképesen lehet szociálisan érzékeny.

Zárszavukban elmondták, idén több országos program várható a „kiemelt" esztendő keretében. Az egyházmegyei ünnepeken kívül április 25-én Mátraverebély-Szentkútra zarándokolnak a különböző rendek tagjai, hogy közösen megünnepeljék hivatásukat.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!