A párkapcsolat, a család élő rendszer, melyben folyamatok vannak, ha nem szánunk rá időt és energiát, megromlik, tönkremegy – vallja Pál Feri

Igen, Pál Feri, így ismeri, hívja őt mindenki – és a név tükrözi a szemléletét, az emberekkel való kapcsolatát, és az előadás kötetlen, sokszor humoros hangvételét – melynek mégis minden mondata tükörképül és tanulságul szolgált a hallgatóságnak.

Amikor két ember összeköti az életét, minden csodás. A napok szerelemmel és boldogsággal vannak tele. Aztán jönnek sorban a gyerekek, telnek az évek, évtizedek, a férj vagy feleség egyszer csak azt veszi észre, hogy már minden más, mint volt, már csak a megszokás uralja a hétköznapokat. Legalábbis ez történik a házasságok nagy részében. Akiknél nem, azok tesznek is azért, hogy a család jól működjön. De akik ezt élik át, azoknak is van remény: ha akarják, lehet javítani a kapcsolaton.

Pál Feri – az ismert papot, mentálhigiénés szakembert mindenki így ismeri és emlegeti. A minap Hévízen tartott előadást. Fotó: Keszey Ágnes

– A család egy bonyolult kapcsolatrendszer, amely csak akkor működik, ha energiát fektetnek bele. Ha nem tudja felvenni az energiát, vagy nem eleget, akkor szétesik – fogalmazta meg Pál Feri, akihez nagyon sok pár jár családterápiára és akinek tapasztalatai szerint ezek után mindig javul a helyzet, de vannak párok, akiknél csak időlegesen.

– A titok egy szám: a hat. Ez heti hat órát jelent, ha a jelenleginél ennyivel többet foglalkozik egymással, a kapcsolatukkal a két fél, akkor az jobban működik. Persze, ennek a hat órának a minőségét is meg kell adni. A párkapcsolat, a család élő rendszer, melyben folyamatok vannak, ha nem szánunk rá időt és energiát, megromlik, tönkremegy. Ilyenkor aztán mindenki a másikban látja a hibát és a megoldás kulcsát, felborul az ok-okozati egyensúly. Jönnek sorban a gondolatok: „ha te megtennéd, akkor másképp lenne. Ha végre teljesítenéd, akkor én is...." – egymásra mutogatnak a felek, úgy látják, a másik felelős a problémákért. Pedig a párkapcsolat nem egyenes vonalú, hanem körkörös folyamat. Ezt kell felismerni, és ez alapján működtetni, mert ehhez tudatosság és tenni akarás is kell – emelte ki Pál Feri.

Az életben több olyan esemény is van, mely jelentősen befolyásolja a kapcsolatok további alakulását. Az új szituációkkal azonban sokszor nehezen birkóznak meg a párok. Az előadást mindennapi élethelyzetek megidézése is színesítette és hogy ezek mennyire jellemzőek, arról árulkodtak a közönség reakciói: az egymásra pillantások, a mosolyok és az elgondolkozó tekintetek.

– Egy apa mondta nekem egyszer: „amikor megszületett az első gyermekünk, az olyan volt, mintha bedobtak volna egy kézigránátot." Igen, az új családtag teljesen felforgatja az addigi életet. A szülők szerelemből házasodnak. Ekkor minden nagyon szép, egymásra vannak hangolódva. Aztán a gyermek születésével minden megváltozik. Az anya figyelme egyre inkább a gyerekre irányul, jobban kötődik hozzá, mint a férjéhez. De hogy éli meg ezt a férfi? Több eset lehetséges. Elfogadja, hogy a feleség tudja ellátni a babát, ezért joggal jut kevesebb ideje rá. De közben a férjnek apává is kell válnia. A férfiak akkor tudnak elégedettek maradni a párkapcsolatban, ha megtanulnak apává válni. Ha nehezen élik át, tanulják meg ezt a szerepet, akkor eltávolodnak a feleségüktől. A nőnek pedig éreznie és érzékeltetnie kell, hogy ő nem a gyerekével kötött házasságot. Időt és energiát kell szánnia arra, hogy érzelmileg visszatérjen a férjéhez. Tudatos erőfeszítéseket kell tennie, hogy az anyaszerep mellett a feleség szerepe is meghatározó legyen a házasságban, hogy az intimitás, a gyengédség és az érzelem nem csak a gyerekhez köti. De a férjnek is kell tenni azért, hogy a nő feleség tudjon maradni. Ez sok esetben nem így történik – emelte ki Pál Feri.

A gyermek adta öröm ugyan továbbra is megmarad, de a szülők viszonya megváltozik és sok esetben úgy tűnik, meg is romlik. A családsegítő szakember sorolja a tüneteket, okokat.

– A rendszer működik, de kórosan. A férfi eltávolodik a feleségétől, a munkába menekül, vagy lesz valakije. A nők több mint 90 százaléka elégedetlen a testével, mely a gyermek születése után már más, mint volt. A legtöbb nő addig is úgy érezte, hogy nem szép, ezután már azt is, hogy nem kívánatos, ezért visszautasítja a férjét, aki azonban vágyik rá, hiszen szereti, tetszik neki. Magyarországon az első gyermek születése után a házasságok többségében felbomlik a szexuális egyensúly és az nem is áll helyre – mutat rá a problémákra a szakember.

Aztán telnek, múlnak az évek, a gyerekek cseperednek, és következik a szülők rémálma, a serdülőkor, amikor sokan úgy érzik, hiába tettek meg mindent a gyerekükért, próbálták helyesen nevelni, jó irányba terelni, valami nagyon megváltozott.

– Három, tinédzserkorú gyerekét nevelő anya mondta nekem egyszer: „engem a gyerekeim hivatalból ellenségnek tekintenek. Lázadnak, semmi nem tetszik nekik, amit mondok, mindennek az ellenkezőjét teszik, mint amit kérek." És akkor az anya felfedezi: mikor a gyermekét várta, akkor belülről rugdosta, most pedig kívülről. Erre én azt mondom, igen, ez jó. Mert ez az élet rendje, hogy a serdülő elrúgja magától a szülőket, hogy eltávolodhasson, mert ez kell ahhoz, hogy felnőjön, önállóvá váljon. Ilyenkor a gyerek pimasz, visszabeszél, szófogadatlan és hiába természetes folyamat ez, a szülők nehezen élik meg és kezelik ezeket az éveket. Az élő rendszer szükségszerű folyamata az, amit a szülő kénytelen megélni.

Ilyenkor sokszor azt gondolják: ez a gyerek megváltozott, ilyen lett és már mindig ilyen marad. Ekkor azt kérdezik maguktól és egymástól: hogyan lett ilyen ez a gyerek? Kire hallgat, ha ránk nem? Pedig ha rendszerszemléletben gondolkodunk, akkor látjuk, hogy a gyerek eljutott a serdülőkorba, ez egy természetes folyamat, ez egy teljesen normális helyzet. Igen ám, de vannak jó fej szülők, akikkel látszólag könnyű ez élet. De akkor a gyerek hogyan távolodjon el tőlük? Ez sem ideális. Vagy egy másik eset. Eljöttek hozzám Marika szülei. „Áldott jó gyerek volt a mi Marikánk. Mindig azt csinálta, amit kértünk, mindig büszkék voltunk rá. Marika most 36 éves. Munka után hazajön: köszön és megkérdezi: hogy vagy Anya, hogy vagy Apa? És aztán mindig csak itthon van. Hát ez a gyerek életképtelen"– idézte fel az elgondolkoztató esetet a mentálhigiénés szakember.

Ha azonban a tinédzsernek sikerül felnőtté válnia, egyszer majd családot alapít. És akkor – társával együtt – közösen kell működtetni a párkapcsolatot, időt és energiát szánni a másikra, figyelni egymásra... aztán majd világra jönnek a gyerekek, és a folyamat vagy így, vagy úgy, de folytatódik.