Hírek

2014.09.04. 15:36

Nem sértés a boros kóla - Kovács Ottó abban bízik, hogy a fiatalok később is maradnak a "szőlő levénél"

Nagyrada - A szüret ünnep a szőlésznek, csak már jönne egy kis jó idő. Ez az év csapadékos volt, ami jót tett a savaknak, az íz-, illat- és zamatanyagoknak, és akár még jó bor is lehet az idei, ha végre kisüt a nap. A cukrosodáshoz ugyanis három dolog kell: fény, fény és fény. Na meg persze, némi meleg.

Horváth-Balogh Attila

Mindezt egy nagyradai pince tulajdonosától, Kovács Ottó borásztól hallottuk, akitől azt is megtudtuk: szerinte a boros kóla nem sértés a borásznak.

- Tíz hektáron termelek, fehér- és vörösborszőlőt egyaránt - bocsátotta előre a szakember. - Többféle fajta szerepel a repertoárban, így például kékfrankos, cabernet sauvignon, cabernet franc, merlot, syraz és nero, illetve szürkebarát, sauvignon blanc, zöldveltelini, egy kevés sárga muskotály, leányka, chardonnay, zenit és Irsai Olivér. Úgy tűnhet, mintha a fajtasor nagyon elaprózott lenne, de én azt vallom, hogy a borvidékünk sem csak pár fajtára korlátozódik, sőt. Nem véletlen az ezerarcú Zala kifejezés. A megyében nem csak a táj volt mindig változatos, hanem a szőlő fajtaválaszték is. Ez a sokszínűség nem jellemző minden borvidékre, a franciáknál például csak egy-két fajta van termelésben az adott termőhelyen, de azt látom, hogy ez itt kevés. A vendégeink a borkóstolók során igénylik is, hogy minél többfajta bort ízlelhessenek, nem elégednek meg azzal, hogy 10 borból 8 zöldveltelini, mint ahogy azt az osztrákoknál láttam. És a változatosság a borásznak is jó, hiszen az egyes fajták eltérő időszakban virágoznak és érnek, ami az időjárási viszontagságok okozta lehetséges károk kiküszöbölése szempontjából szerencsés dolog.

Kovács Ottó boraival már számos sikert elért több versenyen is, gyakran díjazzák aranyéremmel borainak minőségét a zsűritagok - s nem mellesleg ő maga is borbíráló, ahogy mondani szokták: „papírja van róla." Az agrármérnök végzettségű gazda azonban nem ezeket tartja legnagyobb sikerének.

- Az sokkal fontosabb számomra, hogy máig fennmaradtunk, hiszen a szőlővel való foglalatosságot, a borászkodást az édesapámtól örököltem meg - szögezte le. - Ő meg az ő apjától és így tovább, hiszen tudni lehet, hogy már azóta folyik itt szőlőtermesztés, amióta a törökdúlást követően vissza-, illetve betelepültek ide a családok. És attól kezdve voltak szőlőterületei az őseinknek. Apám a kommunizmus időszakában annyi birtokkal rendelkezett, amennyit engedtek neki abban az időben, majd a rendszerváltás után kaptunk vissza földeket, másokat részaránytulajdonba vettünk ki, majd szépen, lassan újabbakat vásároltunk. Így érte el mai méretét a gazdaságunk, aminek a vezetését igazán akkor vettem át, amikor 1994-ben agrármérnökként végeztem a keszthelyi egyetemen.

Kovács Ottó a legnagyobb sikernek azt tartja, hogy talpon tudtak maradni. Ősei már a törökvész óta szőlészettel és borászattal foglalkoztak. Fotó: Horváth-Balogh Attila

Kovács Ottó ma már azzal a szlogennel forgalmazza a borait, hogy: „Gyógyír a radai rossebre". Ezt le is védette, tehát csak és kizárólag ő használhatja címkéin. Maga a „radai rosseb" gyökere igen messzire nyúlik vissza, még Nagy Lajos királyunk korába, aki ispotályt hozott létre a településen, amikor itáliai harcaiból erre vonult vissza seregével. A sebesültekből sokan meghaltak itt, így lett állítólag a "rossz seb" kifejezésből a rosseb.

A borásszal beszélgettünk arról is, hogy vajon merre halad az ágazat, s a hazai borfogyasztás kultúrája. Kovács Ottó azt mondta: sajnos, egyre több birtokot hagynak magukra a gazdák. Akik viszont bent maradtak a termelésben, azok mind jobb minőséget produkálnak.

- Ez a rendszerváltás óta eltelt időszak gyümölcse, korábban inkább a mennyiségen volt a hangsúly, ez tehát rendkívül pozitív fejlemény - magyarázta. - Azt is látom, hogy ennek köszönhetően fokozatosan nő a borfogyasztás a fiatalok körében, még ha nem is a csúcsborászatok minőségi termékeit vásárolják. De én azt sem tartom szentségtörésnek, ha boros kólát, vagy éppen fröccsöt isznak. Azt remélem ugyanis, így legalább van remény rá, hogy előbb-utóbb elhagyják a kólát, vagy az ásványvizet és marad csak a bor. Még ha édes is, hiszen a fiatalokra gyakran mondják: az édes borokat szeretik. Ennek oka véleményem szerint az, hogy a mi generációnk sokkal több édességgel, szörppel, cukorkával, édes üdítővel volt körülvéve, mint a régiek, akiknek a savanykás fröccs teljesen átlagos hűsítő üdítő volt munka közben, forró nyári napokon - mondta.

Szeptember eleje van, s lassan-lassan belefordulunk a szüret időszakába, aminek azonban a mostani, csapadékos időjárás nem kedvez.

- Bizonyosan lesz némi rothadás, de még nagyon jó bort tudnánk készíteni a sok eső ellenére is, ha lenne végre egy kis száraz időszak - mondta. - A csapadék ugyanis az illatanyagoknak és a savaknak kedvez, viszont egy ponton túl minden nappal romlik a minőség. Most tehát várjuk a jó időt. A szüret egyébként mindig ünnep a szőlőtermesztőnek, habár ha heteken át ugyanazt csinálja az ember, a vége felé már unni is lehet.

Ezek is érdekelhetik