Bogár László: "Nem a politika fogja megváltani a világot és az országot"

– Devizahitel-ügyben három fontos kérdésről, az árfolyamrésről, az árfolyamkockázatról és a kamatemelésről hozott döntést hétfőn a Kúria. Milyen üzenetet hordoz és milyen következményekkel jár önmagában az ítélet?

– Mindhárom kérdésben beigazolódni látszik, hogy az évek óta húzódó vitában inkább az ügyfeleknek, az adósoknak volt igazuk. A bankszövetség vezetőinek nyilatkozataiból pedig az érzékelhető, hogy a bankok jól tudják, számukra többletkiadást eredményez a döntés. Becslések szerint legalább 100, legfeljebb 300 milliárd forintos többletkiadásról lehet szó, de rögtön hozzá kell tenni, hogy bár ezt most veszteségként értelmezik a bankok, valójában 1000-1200 milliárd forintnyi haszonra tettek szert a devizahitelekből. Tehát e haszon maximum egynegyedéről kénytelenek lemondani, így szó sincs arról, hogy emiatt össze kellene omlania a Magyarországon működő, döntően persze külföldi tulajdonú leánybankoknak. Úgy gondolom, a bankok már felkészültek erre a veszteségre. Azon pedig nem kell fenn-akadni, hogy egy ilyen elosztási vitában minden fél az utolsó pillanatig igyekszik érvényesíteni a saját érdekeit. Szerintem most már mindenki úgy gondolkodik, hogy végre túl kellene lenni a problémán, hiszen ez egy iszonyatosan nyomasztó teher, elsősorban az adósoknak, a magyar államnak és persze a bankoknak is.

Bogár László: – Beigazolódni látszik, hogy az évek óta húzódó vitában inkább az ügyfeleknek volt igazuk

– Most a kormánynál és a parlamenti frakciónál a labda: az ígéret szerint törvényalkotással rendezi a Fidesz a problémát. A kormánypárti nyilatkozatok alapján a hitelek forintra váltása várható, bizonyára a piacinál kedvezőbb árfolyamon. Ön a Kúria döntésének ismeretében mit tartana ideális megoldásnak?

– Az elmúlt időszakban a kormánypárti politikusok többször is jelezték, hogy a devizahitel-konstrukciót ki kell vezetni a rendszerből. Szerintem is a forinthitelre váltás lehet az első lépés, és utána kell megvitatni azt, hogy mi legyen a fennálló különbözettel. Az így kialakuló, előreláthatólag 400-500 milliárd forintos „pénzügyi hasadék” nagyobb tételét, várhatóan 300 milliárd forint körüli összeget a bankok lesznek kénytelenek „lenyelni”, a többin pedig valamilyen módon osztozik majd az állam az adósokkal. Természetesen nem szeretnék a döntés elébe menni, mert sok múlik azon, hogy pontosan mit tartalmaz a jogszabály. Egy biztos: most már mindenki maximálisan érdekelt abban, hogy néhány hónapon belül megszülessen az egyezség. Egyébként sem a forint árfolyamát, sem a magyar államkötvények kamatát nem mozgatta meg különösebben a kúriai döntés híre, ami azt jelzi, hogy a piacok már beárazták ezt az eshetőséget is. Eddig ugyanis állandó volt a félelem attól, hogy bármilyen megoldás születik, az esetleg turbulens változást indíthat el az árfolyamban és a kamatokban. A jelek szerint ez a veszély mégsem áll fenn.

– Más téma: 2008-ban jelent meg a Magyar nemzetstratégia című kötet, amelyben ön is tanulmányt publikált. Akkori megállapítása szerint történelmének egyik legsúlyosabb válságát éli át Magyarország. Mi változott azóta? Mi valósult meg a megfogalmazott javaslatokból? Egyáltalán, milyen állapotban van az ország 25 évvel a rendszerváltás után?

– Az akkoriban megfogalmazott gondolataimban hangsúlyos szerepe volt annak a felismerésnek, hogy bár a gazdaság állapota nagyon fontos tényező, nem ez az egyetlen súlyos probléma, amely a magyar társadalmat nyomasztja. Megítélésem szerint minden társadalom számára az a legfontosabb kérdés, hogy világra hozza-e és testi-lelki egészségben felneveli-e a következő nemzedéket. Ez a leegyszerűsítve népesedésinek és népegészség-ügyinek nevezett kérdés minden más fölött áll. A legsúlyosabb probléma az, hogy a magyar társadalom egyre nagyobb deficiteket kénytelen elkönyvelni népesedési értelemben is. Bár kényes dolog ilyesmit kimondani, de számos jel utal rá, hogy nem csak a mennyisége, hanem sajnos a minősége is csökken a népességnek sok szempontból, a fizikai egészséget tekintve mindenképpen. A legnagyobb dráma tehát közvetlenül nem is gazdasági természetű: az a kérdés, hogyan bánunk a saját fizikai testünkkel, és e mögött milyen lelki, erkölcsi, szellemi folyamatok húzódnak meg. Persze a folyamat oda-vissza érvényes, tehát az anyagiak jelenléte is meghatározza a népesedési tendenciákat, de az alapvető összefüggés fordított: egy társadalom általános lelki, szellemi állapota dönti el, hogyan gazdálkodunk testünkkel és anyagi javainkkal. Közgazdászként mindig is azt szorgalmaztam, hogy vegyük már észre a gazdasági kérdések mögött meghúzódó szellemi és erkölcsi problémákat. Bizonyos értelemben ide sorolható a devizahitelesek ügye is: sokan, több százezren nem észlelték a valóságos kockázatokat. Egy szorongó, görcsös társadalom esetében értelemszerűen nem nagyon beszélhetünk sikeres gazdaságról sem. Ami pedig a konkrét kérdést illet, úgy látom, a 2010 és 2014 közötti időszakban történt egy kísérlet arra, hogy szembenézzünk a stratégiai problémákkal, amelyek megoldása valószínűleg csak hosszabb távon képzelhető el.

– Milyen szerepe lehet e folyamatban a hatalmon lévő politikai kurzus ideológiájának, kormányzati gyakorlatának?

– Abban, hogy a Fidesz a rendszerváltás óta először kapott két egymást követő választáson kétharmados felhatalmazást, benne van a változtatás elvi esélye. Ha ennél is tovább folytathatja a kormányzást, tehát hosszabb időn át érvényesülhet ugyanaz a stratégia, az azért lehet kedvező a magyar társadalom számára, mert akkor végre lesz egy politikai erő, amelyik a nagy ívű változtatásokat is végigviheti. Az említett jelenségek ugyanis nem változnak meg „pár perc” alatt. Ugyanakkor a politikai erők általában olyan feladatokba szeretnek belekezdeni, amelyek látványos eredményt hoznak 2-3 éven belül. Mivel a társadalom lelki, erkölcsi, egészségi és szellemi állapota nem tartozik ebbe a kategóriába, a politika eddig nem szívesen látott neki a rendkívül súlyos nemzeti sorskérdések megoldásának. Reményeim szerint tehát pozitív hozadéka lesz annak, hogy egy politikai erő felhatalmazást kap az alapvető nemzetstratégiai kérdések rendezésére. Ez persze csak egy elvi lehetőség, vannak biztató jelek, de azért súlyos ellentmondások is. És természetesen a magyar társadalomtól is függ, hogy sikeres lesz-e a Fidesznek ez a stratégiája. Nem kívánok ünneprontó lenni, de azért 12 évig én is benne voltam a politikában, így tisztában vagyok azzal, hogy nem a politika fogja megváltani a világot és az országot. A politika meghatározhatja a kereteket, de mi magunk vagyunk azok, akik méltóbb emberi életet teremthetünk önmagunk és közösségünk számára. Úgy szoktam ezt megfogalmazni egy ősi keleti bölcsességre hivatkozva: ha változást akarsz, a változás légy te magad!