Zalai kisfalvak kihalóban?

A Központi Statisztikai Hivatal a napokban tette közzé azt a Települések a lét határán című jelentését, amely az erősen fogyó népességű törpefalvak helyzetével, jövőjükkel és kilátásaikkal foglalkozott. Az intézmény munkatársai által a leginkább érintett régiókban így többek közt a Nyugat-Dunántúlon elvégzett felmérés eredményeként pontosan hatvan olyan törpefalu került nevesítésre, melyek akár néhány évtizeden belül teljesen eltűnhetnek a térképről. Közös jellemzőjük a drasztikus népességfogyás, ezek a már amúgy is kis létszámú, 200 fő alatti falvak a 2011. évi népszámlálás előtti időszakban a népességük minimum 30 százalékát elvesztették. A KSH jelentése ugyanakkor említ pozitív példákat is, melyek közt szintén találhatóak zalaiak.

Az elemzés a KSH három területi győri, veszprémi és miskolci főosztályának az együttműködésével készült el. Azért éppen ezen három szervezeti egység munkatársai végezték az adatgyűjtést, illetve később magát az elemzést is, mert az úgynevezett törpefalvak amelyek lakossága nem éri el a 200 főt sem zömében az észak-magyarországi, a nyugat-dunántúli, továbbá a somogyi és baranyai régióban található.

A bödeházi boltban Bekő Veronika szolgálja ki Bán Lajost. Hetente három nap biztosítják a legalapvetőbb árucikkek elérhetőségét (Fotó: Gyuricza Ferenc)

Mint azt a KSH munkatársaitól megtudtuk, a kihalással fenyegetett települések listájára azon törpefalvak kerültek, amelyek a legutóbbi két népszámlálás között népességüknek legalább a 30 százalékát elveszítették. Az elemzés szerint általában olyan településekről van szó, amelyeket a munkahelyek és a közszolgáltatások hiánya jellemez. Ezek egyértelműen igazak a közép-zalai térségben fekvő Csertalakosra, a Gutorfölde melletti községnek a népességnyilvántartás szerint 38 lakosa van.

- Amikor az önkormányzat 1990-ben megalakult, még 70 feletti volt a lélekszámunk - mondja Németh József polgármester, aki immár 24 esztendeje irányítja a község életét. A munkahelyek hiánya azonban rányomja a bélyegét a térségre, megszűnt a gutorföldei állami gazdaság, a téglagyár, egyedül a tófeji kerámiaüzem, illetve a lenti Creaton, ahol nagyobb számban el lehet helyezkedni.

Németh József végez egy gyors számlálást, ebből kiderül, hogy mindössze öt főnek van állása. A többiek zömmel nyugdíjasok vagy munkanélküliek, gyermek alig van a faluban. Az egy óvodással nem nagyon büszkélkedhetnek. Igaz, lakik még két általános, s egy középiskolás korú a községben, de ők egy másik szomszédos faluba jelentkeztek be, így a statisztikát nem náluk erősítik.

- Bolt már vagy tíz esztendeje nincs a faluban, a régit a Kerszöv üzemeltette, de vevő híján nem érte meg nekik sem - ad egy újabb adalékot a vidéki Magyarország kortörténetéhez a polgármester. Azt kérték, hogy az önkormányzat finanszírozza a veszteségüket, de ezt nem vállalhattuk fel. A menetrend szerinti autóbuszjáratot is megszüntette már a Volán, így az óvodásunkat az iskolabusz viszi és hozza, az iskolásokat pedig Mikekarácsonyfára hordják át szüleik, ahonnan szintén iskolabusszal járnak be Lentibe.

A 74 fős Alsószenterzsébet polgármestere, Horváth László úgy véli, a jelenlegi helyzet a Kádár-rendszer városcentrikus településpolitikájának a következménye, amiért a felelősséget senki sem akarja ma vállalni, holott jól látható, hogy a kisebb lélekszámú települések egyértelmű vesztesei lettek az urbanizációs törekvéseknek. Horváth László többek közt arra is utalt, hogy egy 1971-ben elfogadott kormányhatározat több, mint kétezer funkció nélküli falut hagyott pénzügyi-anyagi forrás nélkül, mivel a fejlesztésüket gazdaságtalannak ítélték.

- Valóban jelentősen csökken a lélekszám, és talán még ennél is jobban fogyunk, de a falu nem fog kihalni - szögezi le a polgármester. Lehet, hogy eljön az idő, amikor alig negyvenen leszünk, ám akkor biztosan megfordul a trend. A községben ugyanis olyan vállalkozások vannak, amelyeket nem lehet egyszerűen csak itthagyni. Ezek tulajdonosai, és vezetői, vagy a gyermekeik előbb-utóbb biztosan ide fognak költözni.

A polgármester kérdésünkre elmondja: a közlekedés elfogadható, boltja azonban jelenleg nincs a falunak. Ennek oka az Kerszöv által megszabott viszonylag magas bérleti díj, azt ugyanis nem tudják a vállalkozók kitermelni. Jelenleg azon gondolkodnak, hogy az önkormányzat venné át az üzemeltetést, ha többen nem, legalább négy órában.

Varga György (balról) és Móricz Gábor az alsószenterzsébeti fűrészüzemben. A munkahely egy fontos népességmegtartó erő (Fotó: Gyuricza Ferenc)

A Horváth László által említett vállalkozások közt található az a fűrészüzem is, mely kilenc embert foglalkoztat. A cég vezetője, Filó Rezső arra panaszkodik, hogy fejleszteni is tudnának, de két és fél esztendőjükbe került, mire az áramszolgáltató a biztonságos működtetéshez elengedhetetlenül szükséges feltételeket megteremtette.

- Itt áll egy modern gép az üzemben, s még be sem tudtuk indítani - mondja. Ha megfelelő lesz a hálózati feszültség, öt új személyt tudok alkalmazni.

Márpedig a munkahely nagyon fontos, hiszen ha az nincs, akkor jövője sincs a falvaknak. Tudják ezt jól Külsősárdon is, ahol az ezredforduló előtt egy forrásvizet palackozó üzem működött, s ez a faluban élők közül 6-7 személynek állandó munkát biztosított.

- Amikor az üzem bezárt, az ott dolgozók közül többen el is költöztek - említi Gasparics Győző polgármester. A jövő azonban biztató, úgy tűnik, ismét beindítják a palackozót, egy helybéli személyt már foglalkoztatnak is.

Gasparics Győző szerint a népességcsökkenés már megállt, ez bizonyára köszönhető azon erőfeszítéseknek is, amelyekkel az önkormányzat az utóbbi években igyekezett a község szolgáltatási szintjét egy városihoz közelíteni. Bevezették a széles sávú internetet, lehetőséget biztosítottak a közösségi hozzáféréshez, és a lakosság alapvető élelmiszer cikkekkel történő ellátása érdekében még egy mozgó boltot üzemeltető vállalkozással is megállapodtak.

A lakosság ellátását Bödeházán is kiemelt fontosságúnak tartják, a KSH által nyilvánosságra hozott listán szereplő falvak közül itt például működik bolt. Ugyan időszakos jelleggel, azaz heti három nap, s csupán a délelőtti időszakban, arra azonban mégis elegendő, hogy a hetési község 51 lakóját, továbbá az odavetődő idegeneket - legyenek akár turisták is - kiszolgálja.

- Friss kenyér, pékárú, tej és hús mindig van - mondja a polgármester, Büki László. Gondoskodunk az idős korúak ebédeltetéséről, s a gyógyszert is a négy hetési község által közösen fenntartott falugondnok szerzi be.

Büki László amúgy szintén csodálkozik azon, hogy faluja felkerült a kihalásra ítéltek listájára, mert bár a lakosság mintegy hetven százaléka már nyugdíjas, de hét gyermek is lakik a községben. Márpedig ahol gyermek van, ott remény is van.

A KSH jelentése nem csak a negatív példákat említi, szól azon településekről is, melyek esetében a rendszerváltás után megfordult a trend, vagyis újra nő a lélekszám. Ezek közt szintén találhatóak zalaiak, az egyik legkiterjedtebb európai nagyüzemi körtéssel rendelkező Zalasárszeg, s az éppen a határmentisége miatt kihalásra ítélt egykori zsákfalu által nyújtott érintetlen természeti környezetre alapozott idegenforgalmi szolgáltatásai révén nemzetközi hírűvé vált Gosztolát is megemlítették az elemzésben. Ez utóbbiak arra szolgáltatnak jó példát, hogy akár egyetlen életképes ötlettel megalapozható egy település jövője. De említhetnénk az Őrség déli nyúlványán fekvő Magyarföldet is, amely talán a szerencsének köszönheti a létét. Egy országszerte ismert művész, a színész Rátóti Zoltán fedezte fel magának a községet, majd fejlesztette fel több éves, szívós munkával ugyancsak egy élhető településsé, amiből már a helybéliek is profitálnak.

Szentandrás és Medes talán ennek a kettőnek a neve a legismertebb azon 66 település közül, melyek a mai Zalabaksa térségében álltak egykor, s a török hódoltság idején néptelenedtek el. A mai kor emberének csupán emlékek. Mint ahogy évszázadok múlva ugyanígy emlékek lehetnek azok a falvak is, amelyek a KSH-jelentésben szerepelnek. Még felsorolni is fájó, nemhogy belegondolni: Alsószenterzsébet, Bödeháza, Börzönce, Csertalakos, Iborfia, Kisgörbő, Külsősárd, Lendvajakabfa, Maróc, Pusztaapáti, Szentkozmadombja és Szíjártóháza. Ha őszinték vagyunk önmagunkkal, be kell látnunk, a többségük nevét az ország túlsó felén hallomásból sem ismerik. A névsor az elkövetkezendő években valószínűleg csak gyarapodni fog.