Teddy Bear és barátai

A már nyugdíjas hölgy körülbelül öt éve kezdte el gyűjteni, pontosabban ahogy ő fogalmaz: befogadni a lakásába a kedves és bolyhos figurákat. Addig csupán öt-hat mackója volt, a komoly becsben tartott gyermekkori mellé mindössze néhány társ került. Mostanra azonban már a 850 darabot közelíti a család. Többségüket külön erre a célra kialakított helyiségben tartja, a rekamién, a falat teljesen befedő polcrendszeren, illetve kisebb tárlókban is. Precízen és pontosan elrendezve, az egymáshoz illők külön csoportokat alkotnak. akadnak köztük ikrek is, tulajdonosuk kifejezetten kerüli az egyforma vagy azonos kifejezést, majd arra is magyarázatot ad, hogy miért.

– Babája vagy játékmackója mindenkinek volt gyermekkorában, én azonban csak későn, tinédzserként kaptam az első mackómat anyukámtól – mondja a Lovásziban élő Hermán Ágnes. – Azt viszont ma sem tudom megmondani, ennek van-e bármi köze a mostani hobbimhoz. Már teljesen elfoglalták a lakásomat, csak a hálószobámat és a konyhát hagyták meg nekem.

Körbenézünk a kis lakótelepi lakásban, és valóban, az úgynevezett maci-szoba mellett az étkezőtől kezdve a fürdőszobán át a belépőig szinte mindenhol akad a figurákból. Néhány a hálószobában bújik meg, tulajdonosuk szerint ők a legnagyobb kedvencek. Közöttük van az a bizonyos első kismackó is. Egy kissé viharvertnek tűnik, az egyik füle is hiányzik, Ágnes asszony szerint azonban, ha már az emlékeiben így él, a fizikai valójában sem kíván változtatni rajta.

– Nemcsak az én kedvencem volt, hanem a kutyánké is – válaszolja kérdő tekintetünkre. – Ha nem figyeltünk oda, mindig elcsente. Egyszer így került vissza, az egyik füle nélkül. Többen is mondták, varrjak neki egy másik fület, de nem, ennek most már így kell maradnia.

A Lovásziban élő Hermán Ágnes közel 850 darab játékmackóval osztotta meg lakását. Öt éve kezdte el gyűjteni a plüss-figurákat

A többi macit persze folyamatosan javítgatja, hiszen egy részük szintén sérülten került hozzá. Hol varrásuk engedett el, hol a szemük hiányzott. Az ilyen kisebb reparálások már nem okoznak nehézséget számára.

– Folyamatosan járok vadászni – árulja még el Ágnes asszony. – Turkálókban szinte mindig akad belőlük néhány darab, azok általában hozzám kerülnek. Ennek a 850 darabnak, amelyek a lakásomat bitorolják, körülbelül nyolcvan százaléka való onnan.

Hermán Ágnes azt mondja, ma már eljutott arra a pontra, ha valahol meglát egy macit, nincs szíve otthagyni. Emellett olyanok is akadnak gyűjteményében, amelyeket ajándékba kapott. Mindegyiknek külön története van, akár órákon át tudna mesélni róluk.

– A játékmacik az 1900-as évek elején kezdtek népszerűvé válni – magyarázza. – Van egy kis könyvem is róluk, abban is a XX. század legelejéről származó macikat említenek a legtöbbször. A Teddy-mackót bizonyára ismeri mindenki, de volt macija a briteknek, a franciáknak, az ausztráloknak, s még a japánoknak is, vagyis nagyon hamar meghódították az egész világot.

A játékmackók eredetéről többféle teória létezik. Egy legenda szerint az első játékmackót – a híres Teddy Bear-t – az amerikai elnökről, Theodor Roosevelt-ről nevezték el. Az amerikaiak úgy tartják: az elnök 1902 novemberében a két déli állam, Mississippi és Louisiana határvitájának rendezése után egy vadászaton vett részt. Itt történt, hogy megsajnált egy az ember jelenlététől megriadt medvebocsot, és nem lőtt rá. A történetre persze azonnal lecsapott a sajtó, majd az egyik brooklyni játékbolt tulajdonosa is, aki remek érzékkel játékmackókat kezdett el forgalmazni. A kereskedő a felesége által kitömött kis állatokat árusította, melyek közül egy példányt elküldött magának az elnöknek is, egyben felkérve arra, hadd használja a Teddy nevet gyermekjátékának népszerűsítésére. Hogy ebből mi az igazság, nem tudni, mindenesetre a játékmackók valóban az 1900-as évek elején indultak világhódító útjukra.

– Kézzel varrták őket, belsejüket pedig szalmával tömték ki, ezért nincs köztük két egyforma. A legtöbbjüket felcímkézték, de nemcsak ez segítheti elő a kormeghatározásukat, a szemük szintén sokat elárul róluk. Ha üvegből vagy műgyantából készült, esetleg gombszeme van, az kifejezetten árulkodó jel lehet – magyarázza tovább Hermán Ágnes. – Ma már a legtöbbjükön a Made in China felirat olvasható, de vannak a közelmúltban gyártott holland és német mackóim is. Egy holland maci teljesen széthasogatott állapotban került hozzám, azt hiszem, csempészárut kereshettek benne a vámosok. Megjavítottam ezt is, már egyáltalán nem látszik rajta a sérülés.

Hermán Ágnes több különlegességet is mutat. Van eredeti Berliner figurája, amelyiket a hosszan előrenyúló orra alapján lehet felismerni. Ezek nem is mackók, hanem medvék – mondja róluk a tulajdonos. Van Schumacher macija is, ezt a világklasszis Forma–1 versenyző ruházatának pontos másába öltöztették, s akadnak fából faragott, valamint kerámia mackói is.

Arra a kérdésre, hogy mi is okozhatta a népszerűségüket, Ágnes asszony viszontkérdéssel válaszol: lehet nem szeretni egy ilyen édes figurát? Aztán jön egy komolyabb okfejtés: vélhetően a porcelánfejű babát helyettesítette, hiszen azt a drágasága miatt a kevésbé jómódú családok nem engedhették meg maguknak, az olcsóbban előállítható plüssmacit viszont igen. Persze a XX. század elejéről származó játékokat ma már horribilis áron lehet csak beszerezni. Ilyenek a XX. század első feléből való Teddy mackók is, egy eredeti példányért akár 15 millió forintnak megfelelő összeget is hajlandóak lennének fizetni a gyűjtők.

– Én nem tartom magamat gyűjtőnek, hiszen együtt élek a mackóimmal – teszi hozzá rögtön Ágnes asszony. – Most éppen maci-keresztelőt készítek elő. Valamennyit lefényképeztetem a fiammal, és felpakolom őket a facebook-ra. Névadót hirdetek, amelyiknek még nincs neve, azt bárki elkeresztelheti.

Ez azonban csak az egyik terv, közben már a maci-kommandó is előkészület alatt áll. Hermán Ágnes a gyermekeket szeretné rávenni arra, hogy az otthonukban, a padlásokon és a pincékben porosodó, esetleg a már bedobozolt régi holmik között megbúvó macikat szabadítsák ki, s helyezzék el újra a régi megszokott környezetükben.

Nem káros az egészségre

Gyuricza Ferenc jegyzete

A gyermekjátékok közül talán a plüssmaci az, amely leginkább kortalan. Bár az évtizedek (vagy most már több, mint egy évszázad) során számos átalakuláson ment keresztül – a Teddy Bear mellett ki ne ismerné mondjuk Micimackót vagy a lengyelek szintén világhírűvé bált bábfiguráját, Fülesmackót – ám erre szükség is volt, hogy sikeresen vegye fel a versenyt a Barbie babákkal, a Bionicle figurákkal vagy a Bakugan harcosokkal. Még Mr. Bean-nek, az angol komikusnak is van játékmackója, milyen megmosolyogtatóak azok a pillanatok, amikor a karácsonyi ünnepeket egyedül töltő, magának való csodabogár keserű magányában ennek a figurának adja át ajándékát. Pedig valójában egy nagyon fontos érzelmi viszony kialakulásáról van szó, a szakemberek szerint a játék – főleg ha az megszemélyesíthető és emberi tulajdonságokkal is felruházható – a társas kapcsolatok pótlékát is jelentheti. Egy gyermek számára a felnőtt által nyújtott biztonságérzetet nyújtja, az otthontól távolba kerülteknek a családi fészek melegét helyettesítheti. E bensőséges kapcsolat kialakítását azonban saját magunk generáljuk. Ha ragaszkodunk egy kiválasztott tárgyhoz – legyen az kabalafigura egy régi játék, de akár a megszokott otthoni kispárnánk, amit magunkkal viszünk a nyaralásra – akkor tulajdonképpen mi töltjük fel azzal a pozitív energiával, ami később visszasugárzik ránk, s amiből erőt tudunk meríteni. A tárgyakhoz való ragaszkodás tehát – szemben egy korábbi véleménnyel – sem gyermekkorban, sem a felnőtté válás után nem káros a pszichológiai fejlődésünkre, éppen ellenkezőleg. Az tekinthető negatív folyamatnak, ha nincs semmink, amihez ragaszkodni tudnánk.