Rejtett értékek kiállítása az Adyban

Hiszen a Rejtett értékeink című kis kiállításon az iskolában valaha megfordult művésztanárok és az azóta nevet szerzett, alkotóvá érett egykori tanítványok munkái sorjáztak. Sokan közülük itt élnek közöttünk, vagy köztéri alkotásaikkal találkozhatunk az utcán, friss műveikkel pedig a kiállítótermekben.

A névsorból kiderül, a megye egyetlen, középfokú művészeti képzést nyújtó intézményét sokan segítették művészetükkel. A ' 70-es évek derekán Amerikába emigrált Dús László, vagy Németh János keramikusművész ugyan nem tanított az Ady-ban, de egy-egy munkájukra azért szert tett az iskola. A zalaegerszegi születésű Dús László nevéhez kötődik az egervári művésztelep 1968-beli megalapítása, s ő indította el a Móricz művelődési ház később legendássá vált rajz szakkörét is. Tőle a Tengerszem című nagy méretű szitanyomatot tudhatják magukénak. Német Jánost aligha kell bemutatni valakinek is, ám az talán kevésbé köztudott, hogy annak idején ő is ott bábáskodott a művészeti képzés elindítása körül. Az ő keze nyomát az apostolokat ábrázoló reliefje őrzi.

Fischer György ülő alakot ábrázoló bronzszobra különlegessége, hogy a szék négy lába nem ér le a földig , a kompozíciót az ülő alak talpa tartja

A kiállításon dr. Kostyál László művészettörténész kalauzolta a publikumot. Húsz évvel ezelőtt ő maga is tanárként lépte át az Ady küszöbét, s hét évig csiszolgatta a gyerekek világlátását, művészettörténeti ismereteit. Tanítványa volt például az attraktív festőművésszé érett Dobribán Fatime, akinek tavaly láthattuk nagy kiállítását a hangversenyteremben, e gyűjteményben pedig egy diákkori munkájával szerepel. Ugyancsak a keze alatt cseperedett Tóth Norbert, aki visszatért tanítani az Adyba, s művei a GébArt Nemzetközi Művésztelep gyűjteményébe is bekerültek.

Kolléga volt még Németh Tamás és Fischer György, akik sajnos már nincsenek az élők sorában, de sok hálás tanítvány őrzi őket jó emlékezetében. Csak munkákkal van jelen Andor István üvegművész, Horváth M. Zoltán képzőművész és Gábriel József festőművész is, akiknek útja elkanyarodott Zalaegerszegről, kit Pécsre, kit Dallasba vezetve. Itt vetett horgonyt azonban Frimmel Gyula grafikusművész, Farkas Ferenc szobrászművész, Tánczos György festőművész, Nagy Szilvia tűzzománc művész, akik mind hozzáteszik egyéni arcélüket az aulában kibontakozó csoportképhez. Ahol egyébként, művészeti iskoláról lévén szó, két nagyszerű alkotás állandóan szem előtt van. Gábriel József A part című nagyméretű festménye az egyik, ami Amerika felfedezésének 500. évfordulójára született, s a partra szálló spanyolokat ábrázolja.

Dr. Kostyál Lászlóból ki is bújt a pedagógus, s felhívta a diákok figyelmét, nézzék csak meg alaposabban, milyen finom vizuális eszközökkel fogalmazza meg az alkotó a kérdést, vajon mi jót és mi rosszat vitt át az európai civilizáció az amerikai kontinensre? A másik mű Fischer György ülő alakot ábrázoló bronzszobra, aminek különlegessége, hogy a szék négy lába nem ér le a földig , a kompozíciót az ülő alak talpa tartja. Vajon a szék tartja a figurát, vagy a figura a széket? - tette fel a kérdést a művészettörténész. Vajon a körülmények határozzák-e meg az embert, vagy az ember a körülményeket? Talán e gondolatok után a diákok másként pillantanak e két, mindennapjaik részévé vált alkotásra.

S ki tudja? Egyszer talán az ő munkáik is az Ady-iskola képzőművészeti gyűjteményét gazdagítják.