Állami lenyúlás vagy megmentés?

– Igen, ismerik az emberek a változásokat, azt hiszem, örülnek is neki, a pénzüket talán nagyobb biztonságban tudják – mondta Gellén Jánosné, akit éppen a fiók zárásakor szólítottunk meg Csonkahegyháton. – Hét éve dolgozom itt, praktikus, hogy nem kell elmenniük az itt élőknek a városba, pénzügyeket intézni.

Sokan azonban egészen másképp értelmezik a történteket. A takarékszövetkezeti elnököket meglepetésként érte, hogy az úgynevezett integrációs törvényt villámgyorsan hozta tető alá a kormánytöbbség. Amelynek eredményeképpen a 120 ezer szövetkezeti tag, illetve 125 szövetkezeti hitelintézet vagyona került állami ernyő alá. Plusz egymillió betétes, hétezer munkavállaló, 1500 milliárdos júniusi mérlegfőösszeg. A hivatkozási alap két takarék hibás gazdálkodása volt csupán. A törvény nem vonatkozott arra, amely éppen bankká alakulás alatt van, viszont a már átalakultakra – köztük a veszprémi Kinizsi Bankra – furcsa módon igen. A döntést ellenzők közül legtöbben az 1947-es államosításhoz hasonlítják a történteket, míg a kormánypártiak védelemről beszélnek. „A megvédjük a...” típusú kommunikációba persze beleillik a dolog, feltéve, ha veszélyben van a betétesek pénze, vagy rossz a takarékszövetkezeti hitelgyakorlat. Ezt azonban az állami felügyeleti szervek vizsgálatai évekre visszamenően nem igazolják.

Gellén Jánosné fiókvezető a csonkahegyháti intézmény előtt. A fiók a Zalavölgyéhez tartozik (Fotó: Pezzetta Umberto)

Hogy augusztus végén miért fogadták el mégis a takarékszövetkezetek az önálló döntési kompetenciákat szűkítő, a részvényeik erejét durván átalakító, a Magyar Fejlesztési Bankot bevevő új alapszabályt? Hiszen nem kötelező az integrációba belépni. De aki nincs benne, annak azonnal megvonják a működési engedélyét, mondván, ha egyedül akar megbirkózni a rideg piaci körülményekkel, ne kérjen a Takarékszövetkezeti Bank védernyőjéből.

Számos kérdés merül fel. Miért kell az államnak a takarékszövetkezeti hálózat, miért épp’ a nem túl jövedelmező Magyar Postával dúsítja a tulajdonosi kört? (Egy lehetséges magyarázat: a Magyar Posta névértéken, 2000 forintos áron jutott hozzá a Magyar Takarékszövetkezeti Bank részvényeihez, ami a reális piaci értéknek 20 százaléka. Az áron aluli részvényszerzéssel hárommilliárd forint kárt okoztak a takarékszövetkezeti üzleti körnek, amely összeg megegyezik az új tulajdonos, a Magyar Posta tavalyi mérleg szerinti veszteségével.)

Tud-e továbbá védemet nyújtani bármilyen pénzügyi krízisben az az állam, amely a magánnyugdíjpénztárak 3300 milliárdját benyelve sem volt képes az államadósságot csökkenteni. (A nemzetgazdasági minisztérium honlapjáról el is tűnt a „mérő óra”, tekintve, hogy az a fránya adósság picit még nőtt is.) Az állam gazdálkodási sikereiről tehát úgy általában lehet fogalmunk, jóllehet, tán nem is ez a dolga.

Az Országos Takarékszövetkezeti Szövetség (OTSZ) közgyűlésen be is jelentették, hogy az OTSZ a jogalkotással okozott kár megtérítése iránti keresetet nyújtott be a magyar állam, a Magyar Fejlesztési Bank, a Magyar Posta, az Integrációs Szervezet és a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete ellen. A szövetség erős embere, Demján Sándor tervezi, nemzetközi bírósághoz fordulnak.

Apropó Európa. A takarék- és hitelszövetkezeti mozgalom Németországból indult el. A takarékszövetkezetek megteremtője Hermann Schulze-Delitzsch volt, az első kölcsönös hiteltársaságot 1850-ben alapította. Célja az volt, hogy megoldja a kisiparosok és kiskereskedők hitelgondjait. A vidéki (hitel) szövetkezetek atyja Raiffeisen, aki az uzsorások által nemcsak anyagilag, hanem erkölcsileg is elnyomott vidéki lakosságot a szövetkezés útján kívánta felemelni, írja az OTSZ honlapja. Az első magyar hitelegyleteket és szövetkezeteket az erdélyi szászok hívták életre, 1851-ben Besztercén, majd Nagyszebenben és Kolozsvárott. 1945 után bekapcsolódtak az újjáépítés finanszírozásába. Azonban 1947-től fokozatosan beépültek a Magyar Nemzeti Bank és az OTP szervezetébe. Az ötvenes évek elején történt államosítást követően 1956-ban alakulhattak újjá, immár takarékszövetkezet néven, korlátozott jogosítványokkal.

Az integrációs törvény kimondja, az állam később privatizálni akarja a Takarékbankot. Ha addig le nem zajlanak a perek. Ha addigra még meglesz a pénz. Ha addigra...