Mexikói varázslat Gébárton

Az apropót a 22. GébArt nemzetközi művésztelep zárása szolgáltatta, ahol a nyolc résztvevő alkotó bemutatta elkészült munkáit, s búcsút vett a zalai domboktól.

Immár negyedik éve Kopasz Tamás Munkácsy-díjas festőművész irányítja a telep szakmai munkáját, ő verbuválta a csapatot is, amiben idén három, Mexikóhoz kötődő alkotó is helyet kapott. Egyiküknek, Daniela Jaureguinak volt köszönhető a fent említett különleges élmény. Jellegzetes mexikói rekvizitumokból emelt „oltár” előtt mutatott be rítust a képzőművész, melynek során fűszeres illatú füstben fürösztötte meg a zárókiállításra érkezők arcát. A produkció igazán ékesen dekorálta a művésztelep idei fő témáját, amit arra kereste a választ, miként jelenhet meg egy kortárs műalkotásban a hagyomány és az alkotó saját szellemisége.

Daniela Jauregui varázslatos performance-t mutatott be (Fotó: A szerző)

– Egy mexikói kiállítás kapcsán találkoztam a meghívott dél-amerikai alkotókkal (Daniela Jauregui, Armando Martinez és a szlovákiai származású Stano Cerny), s ekkor fogalmazódott meg bennem ez a koncepció, ami nagyon izgalmas festményeket eredményezett – avatott be Kopasz Tamás.

– A művésztelepen a szorosan vett munkán túl esténként nyilvános előadásokat tartottak a résztvevők, ahol bemutatták az életművüket. Fontosnak tartom, hogy az alkotótábornak a szakmai diskurzus is erős pillérét adja. Ami persze csak részben jelent kimondott szavakat, hiszen számunkra adott a vizualitás közös nyelve, ami tolmács nélkül is pontosan érthető.

Ezen túl kirándultak Keszthelyre, megnézték Zalaegerszeget, ellátogattak Bukta Imre tárlatára és Németh János állandó kiállítására is.

Ketten, Gazdag Ágnes és Tóth Norbert Zalaegerszeg színeit képviselték a telepen. Előbbi néhány éve már elszakadt szülővárosától, a képzőművészeti egyetem után Franciaországban tanult, úgy érzi, ott nyílt ki igazán a lelke, az ott tapasztalt alkotói felszabadultság győzte meg arról, hogy a művészetben nincsenek korlátok. Örömmel jött a művésztelepre, a meghívás annyira inspirálta, hogy hat művet is festett. Különös világ elevenedik meg vásznain.

– Közel áll hozzám a klasszikus festészet, amit szeretek ötvözni a mai kor vizuális jelenségeivel, mint például a képregények, a gyerekjátékok világa. Az oda nem illő motívum izgalmas összhatást kelt – mondta Gazdag Ági, aki három éve Szentendrén él, fest, tanít s dolgozik a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálatnak. Műveit hamarosan alaposabban is megismerhetjük, ugyanis szeptember 6-án átfogó tárlata nyílik a Gönczi Galériában.

Gazdag Ágnes klasszikus festményeket ötvöz a mai kor vizuális jelenségeivel (Fotó: Katona Tibor)

– A telep a festészet alapkérdéseivel foglalkozott, magas színvonalon – mondta összegzésében Barabás Márton Munkácsy-díjas képzőművész, akit a telep értékelésére kértek fel a szervezők. A két kultúrkör találkozásáról szólva kifejtette, míg az európai művészet fő sodrában a 20. században az absztrakt tűnt meghatározónak, addig Közép és Dél-Amerikában ez nem így volt.

– Míg az európai regényből elveszett a narráció, a történetmesélés öröme, és helyére a széttördelt cselekmény, az önreflektív szövegfolyam lépett, addig a latin-amerikai regény megtartotta mesés fordulatait. Ez a töretlen mesélő kedv árad Daniela Jauregui és Armando Martinez munkáiból is – mondotta.

Emellett még számos értékes tartalom vászonra került. Stano Cerny munkáin a képfelület brutálisan erős jelek terepeként szolgált, Kopasz Tamás absztrakt expresszionista művei több szólamban szólaltak meg. Gazdag Ágnes finom humorral foglalta drámai közegbe a gyermekkori idillt, Tóth Norbert szekkó festményei pedig az elmúlás érzését lopták a szívünkbe. A kép pályakezdő vendég, Ferenc Réka Boglárka és Herédi-Szabó Tibor ugyancsak ígéretes munkákkal szolgált.