Alulnézetből

Egy különösen magas és vékony fal tartotta vissza a ki tudja hány millió hektoliter vizet, miközben a tövében a másik oldalon füvet nyírt a kertjében a gazda. Ennyi erővel tényleg öntözhetett volna, annyira biztonságban volt az árvíz sújtotta területen - annak a bizonyos mobilgátnak köszönhetően.

Talán nem meglepő, nem nálunk készült a kép. A szomszédos Ausztria képes ilyen magas fokú védekezésre. Persze Magyarországon is van már könnyedén összeszerelhető, majd a folyó árhullámának levonulása után elbontható gát. Szentendrén és Nagymaroson próbálták, utóbbi mégsem sikerült. Majd csak jövőre készül el.

Addig hivatásos és önkéntes mentőcsapatok homokzsákokat pakolnak a Duna és a többi folyó útjába. (Köztük zalai férfiak is.). Az árvízre természetesen nem lehet maradéktalanul felkészülni, pláne nem akkorára, mint amilyen most köszöntött ránk. De akad jó pár, vízmentes, mi több aszályos évtized, ami becsapja az embert, így a festői vízpartra építi a házát, amiről nem is sejti, hogy nem véletlenül hívják ártérnek.

Alulnézetből nem látszik előre a baj, pedig a nagy számok törvénye szerint biztosan kiönt a folyó, biztosan kitör a vulkán és így tovább. Állítólag Magyarország folyóvizes nagyhatalom, úgy tűnik mégis mindig vészhelyzetté fajul a tavaszi áradás. A kormány így jelzi, a helyén van, a vésztartalék fele is megmaradt, időarányosan jók vagyunk. Ha meg nem jön a víz, akkor leáll a buzgalom, a gátépítés félbemarad, ráérünk, ha tényleg kell. Tévednék, amikor azt állítom, ez igazi hungarikum?

Javít-e a mi jó hírünkön, hogy Pozsonyban lopják a mobilgátak alkatrészeit?  Ha valami határtalan, az az ostobaság...