Hírek

2012.11.10. 07:01

Pszichiátriai betegek: zárt világ vagy kinti élet?

Zárt világ, egyre több fiatallal. Pszichiátriai betegek bentlakásos otthona, végeláthatatlan várólistával. Sorsukba beletörődő emberek, akik közül sokan új életet kezdenének, ha tudnának. Idős(ebb) betegek, akik már biztosan nem kapnak esélyt, de nem is vágynak a kintlétre.

Sámel József

Valamikor testnevelés-történelem tanárként dolgozott Koczó Péter Budapesten. Az alkohol, majd az abból adódó betegség okozta életében a szerinte visszafordíthatatlan változásokat.

- Ötvenöt éves vagyok, több mint tíz esztendeje itt, a zalaapáti otthonban élek, biztonságban. Tudom, kint megváltozott minden, biztos vagyok benne, hogy nem találnám a helyem - mondja. - A múltat nem lehet megváltoztatni, de elfelejteni sem. Az életet azonban ennyi minden után már nem lehet újrakezdeni. Mihez kezdenék anyagi háttér, támogatás nélkül? A családom persze látogat, de egy évtized sok idő. A múltkor belenéztem egy mostani történelemkönyvbe, hát, mit mondjak, megállt bennem az ütő! Tanárként mindig tudtam, hogy a történelem változik, de hogy ekkorát?! Itt védett környezetben élhetek, teljes ellátással, dolgozhatok, s olyan programokon vehetek részt, melyeket kedvelek. Vannak, akikkel nagyon nehéz kijönni, ha így alakul, elmegyünk egymás mellett. Ezt a világot legtöbben már megszoktuk, szó szerint ez az otthonunk.

A Fővárosi Önkormányzat Fogyatékosok és Pszichiátriai Betegek Otthona zalaapáti telephelye több mint hatvan esztendeje szolgálja az elesett embereket. Az egykori rendházat úgy alakították át, hogy az jól megfeleljen a szükséges funkcióknak, s az előírásoknak. Emellett a jubileumi évben egy új épületet is avattak, mely azonnal benépesült.

- Az előírások változása miatt (gondolok például az egy főre kötelezően jutó négyzetméterre) a létszám csökkent. Az új épület javított ezen - fogalmazott Nagy László intézményvezető, aki a búcsúszentlászlói intézménnyel együtt vezeti a 214 férőhelyes zalaapáti otthont. - Egyébként az integrált intézmény összlétszáma 299 fő. A várakozók száma még mindig nagyon magas, a számuk megközelíti a százhúszat. S a növekedés folyamatos.

Hogy ennek mi lehet az oka? Nos, az intézményvezető a rohanó világ okozta bajokban, az elszegényedésben, a családok tehervállaló képességének fokozatos csökkenésében, a gondozási feladatok megoldhatatlanságában látja a problémák eredetét. S abban, hogy a nehézségek miatt a fiatalok egyre gyakrabban nyúlnak alkoholhoz és drogokhoz, melyek aztán betegségeket okoznak.

- Az új épület beindításával az otthon átlagéletkora 59-ről 51 évre csökkent. A legfiatalabb lakónk 19 esztendős, a többség férfi - árulta el. Ezek a számok beszédesek, sokat elárulnak. S tudni kell, a zalaapáti otthon nem az egyedüli e problémával. A világ sokat változott, a fiatalok ellátása, kezelése más módszereket kívánnak meg tőlünk. Az elvárásoknak igyekszünk megfelelni. Nem győzzük hangsúlyozni, hogy az otthon nem börtön, a betegben pedig tisztelni kell az embert. Természetesen következetesen betartatjuk a házirendet, hiszen egy ekkora közösség együttélése senkinek sem egyszerű. A lakók között kisebb-nagyobb konfliktusok előfordulnak néha (ez a kinti életben is megtörténik), ám súlyos, erőszakos események szerencsére nincsenek. Lakóink, egészségi állapotuktól függően, szabadon élhetnek a kimenő lehetőségével, hiszen nem korlátozzuk őket mozgásukban, cselekedeteikben.

- A munkából szerzett keresetüket, illetve egyéb zsebpénzüket ők osztják be - vette át a szót Ódor Richárd, a zalaapáti otthon telephelyvezetője, hozzátéve: a napjaik szinte órarend szerint zajlanak, munka mellett szépen rendben tartják a lakókörnyezetüket, szabadidejük nagy részét azonban ők osztják be. Számos programot, foglalkozást szerveznek számukra, s a kirándulások száma is meglehetősen magas. Rendszeres résztvevői a település, illetve más intézmények kulturális életének, a csoportjaik fellépnek a rendezvényeken. Nyitottak vagyunk a külvilág felé, ha már a társadalom kevésbé nyit felénk. Közösségi életet élnek, nyaralnak, színházba, és moziba is járnak. - Törekszünk arra, hogy a lakók minél több foglalkoztatási formában dolgozhassanak, jelenleg például szőnyeget szőnek, kispárnához készítenek alapanyagot, s lábtörlők is kikerülnek a kezeik közül. E munkákat szívesen végzik a lakók, a fiatalok többsége azonban saját életre törekszik.

- Mindent elkövetek, hogy kikerüljek innen, és új életet kezdjek. Tudom, nagyon nehéz lesz, de akkor is megcsinálom - ígérte Farkas Gábor, aki 28 éves, s néhány éve még marketingmenedzserként dolgozott Kecskeméten. Ez év június 20-a óta lakik az otthonban, az új épületben. - A betegségemből adódott, hogy a szüleim nem akartak velem együtt élni, így kerültem ide. Nincs semmi probléma, kellemes a légkör. Öröm, hogy a dolgozók, a nővérek segítőkészek, mindenkit emberként kezelnek. Azt is mondhatnám, hogy nincs szakadék az emberi kapcsolatok között. Ez pedig nagyon nem mindegy! December óta jól vagyok, s tervezem a jövőmet. Bevallom, nem vagyok könnyű helyzetben. Az eredeti szakmámban nem tudnék elhelyezkedni; egyrészt, mert nincs hely, másrészt pedig szükség lenne azokra a papírokra, véleményekre, melyek lehetővé teszik a munkavállalást. Nemrég voltam felülvizsgálaton, de sajnos nem azt kaptam, amire számítottam. A zárójelentésben írtak szerintem nem fedik a valóságot, mert nem vagyok agresszív, komolyabb ügyeim ugyanis jó ideje nem voltak. Hamarosan következik egy újabb felülvizsgálat, remélem, végleg kiderül, hogy tudnék saját életet élni. Szeretném elvégezni a gyógymasszőr képzést. Ha sikerülne, a keresetemből és a rehabilitációs pénzemből összejönne százezer forint. Abból már tudnék lakást bérelni, s meg tudnék élni, ha szerényen is. Itt vagyok 28 évesen, s nem célom, hogy az otthonban éljem le a hátralévő életemet. Sokan beletörődnek a sorsukba, én nem. S ezzel szerencsére itt nem vagyok egyedül...

Végezetül Nagy László intézményvezető hozzátette:

- Ez a zárt világ annyira mégsem zárt. Együtt lélegzünk a községgel. Mondjuk ezt a környék legnagyobb munkáltatójaként, de mondjuk ezt 1951 óta folyamatosan működő otthonként is.


Ezek is érdekelhetik