Kinek a kockázata?

Hogy a beruházás szakmailag milyen minőségben készül, nem tisztem megítélni, nem is értek hozzá. Azt viszont pontosan tudom, hogy a forgalom számára nemrég megnyitott Magyar utca aszfaltburkolata milyen állapotban van, ugyanis nap mint nap közlekedek rajta. Útnak a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető az érintett szakasz, a kátyúk száma, mérete és mélysége ugyanis elképesztő. Ameddig nem esett az eső, csak-csak elevickéltek az autósok, persze nem volt egyszerű mutatvány, kerültek jobbra, kerültek balra, de legalább látták a veszélyforrásokat. Azonban mióta beköszöntött a csapadékos időjárás, esővízzel teltek meg a gödrök, elfedve mindazt, amitól óvakodnak az autósok. Kocsikázni a Magyar utcán mostanság leginkább az orosz ruletthez hasonlít, az ember soha nem tudhatja, mikor repít golyót a fejébe, azaz mikor kormányozza kocsiját egy tengelytörő kátyúba.

Feltételezem, nem hanyagság miatt nem sikerült még egy ideiglenes aszfatcsíkot sem leteríteni. De talán érdemes lenne elgondolkodni a kivitelezőknek néhány logikus lépésen. Ha a Magyar utca még nincs befejezve, akkor talán nem kellene megnyitni az autósok előtt. Ha pedig csak azért nyitották meg, hogy biztosított legyen a közlekedés, akkor talán jobban át kellett volna gondolni a munkálatok ütemezését. Persze az sem kizárt, hogy a munkálatokkal már végeztek, de az aszfaltozást tavaszra hagyja a kivitelező. Miért is?

Tisztában vagyok vele, hogy Kanizsán nem szerencsés télen aszfaltozni, hiszen ebbe akár a városvezetés is belebukhat... Emlékezetes, hogy a Fidesz annak idején hányszor és milyen vehemenciával támadta Litter Nándor polgármestert a Teleki utca téli aszfaltozásáért. De mégis, mi lenne, ha valaki vállalná ezt a politikai kockázatot, s legalább egy nyomsávban járhatóvá tenné az utat? Azt ugyanis végképp nem hiszem el, hogy a közel 11 milliárdos projektbe ne férne bele pár száz méter előre nem tervezett aszfaltozás.