Diákmunka év közben - Ne menjen a tanulás rovására!

A nagykanizsai dr. Mező Ferenc-Thúry György Gimnázium és Szakképző Iskola diákja, a 17 éves Vukman Csenge számára a munka természetes velejárója az életnek, ahogy persze a legfontosabb kötelessége az iskola is. A fiatal lány gyermekkorától kezdve segít otthon a háztartásban, sőt nyaranta a vidéken élő nagyszüleinél kukoricát címerezett.

- Mindenki tudja, hogy a hőségben naphosszat a kukoricaföldön állni, kapálni és címerezni nem épp egy leányálom, ám akkor némi zsebpénzért azt is szívesen elvégeztem - fogalmazott Csenge. - Aztán a középiskolába kerülve is vállaltam munkát, sőt immár három éve kortárs segítőként is aktív vagyok. Persze ezért nem jár fizetés, de nem is azért csinálom, pusztán küldetéstudatból. Az internetes közösségi oldalakon kapott visszajelzésekből az is kiderül, hogy az iskolások egy hozzájuk hasonló fiataltól sokkal bátrabban kérdeznek és a tanácsát is jobban elfogadják, mint egy felnőttét.

Vukman Csenge a nyári pihenést munkával kötötte össze, s bár édesanyjától, Benczik Ildikótól mindent megkap, mégis úgy érezte, a jogosítvány megszerzésére és a saját magának szánt luxus cikkek beszerzésére mégis egyedül teremti elő a pénzt.

- Most, az érettségihez közeledve nem fogok év közben dolgozni, hiszen minden erőmmel a tanulásra szeretnék koncentrálni  - fűzte hozzá Csenge. - A munka helyett sem fogok unatkozni, s a szabadidőmet is hasznosan, sportolással töltöm majd, aztán egyelőre azon még nem gondolkoztam, felnőttként milyen munkakörben tudnám elképzelni magam.

Csengéhez hasonlóan a diákok többsége iskolaszövetkezet segítségével, kizárólag hivatalos keretek között vállalhat munkát. Mint azt Herczeg Károly, az egyik szövetkezet kanizsai irodájának területi vezetője elárulta: az, hogy nyáron dolgoznak a fiatalok, megszokott jelenség, s olykor akkora túljelentkezés van, hogy szinte már mozdulni sem lehet az irodában.

- Az utóbbi néhány évben, bizonyára a gazdasági válság hatásait is megérezve, egyre több fiatallal találkozunk, akik iskolaidőben dolgoznának - fűzte hozzá Herczeg Károly. - Részükre főleg a termelői szektorban valamint a kereskedelemben tudunk lehetőséget biztosítani, a multinacionális cégek mellett egyre több helyi kis-, és középvállalkozás is fogad tanulókat.

A termelő cégek közül az egyik megbízható partnerük egy pékség, ahol a megrendelésekhez igazodva inkább a könnyedén megtanulható sütőipari termékek csomagolását végzik a fiatalok.

- Kizárólag a 16. évüket betöltött, nappali tagozaton tanulók dolgozhatnak -  folytatta Herczeg Károly. - Olykor az iskolákban nem nézik jó szemmel, ha a diák tanulmányi időszakban munkát vállal, de úgy gondolom, a tanulás és a munka összeegyeztethető. Véleményem szerint hasznos dolog, hogy ellenőrzött keretek között tölti a diák a szabadidejét, pénzt keres, s ráadásul eközben értékes tapasztalatokkal is gazdagodik. Ez utóbbi fontos, hisz például a hipermarketekben pénztárosként foglalkoztatott diákok később előnnyel indulhatnak, ha a kereskedelemben szeretnének elhelyezkedni.

A dr. Mező Ferenc-Thúry György Gimnázium és Szakképző Iskola igazgatója, Szermek Zoltán szerint az lenne az ideális eset, ha a gyerekek nem lennének rászorulva arra, hogy ilyen korán belekóstoljanak a munka világába.

- Persze pontosan tudjuk, ez ma elképzelhetetlen, így valahogy bele kell törődnünk a pénzkereset eme formájába is - mondta Szermek Zoltán. - Az nem túl szerencsés, hogy a diáknak a tanuló- valamint a szabadideje is sérül, ám amíg a tevékenység nem megy a kötelesség, vagyis a tanulás rovására, addig tiszteletben tartjuk a döntésüket.

Az igazgató a tavalyi tanévről olyan esetre is emlékszik, amikor a szülő azért akarta beiratni technikus képzésre a csemetéjét, hogy nappali tagozatosként dolgozhasson. Az anyuka kijelentette, hogy a gyermeke nem szeretne bejárni a tanításra, kizárólag a bürokrácia miatt van szüksége az iskolára, ám érthetően az intézmény vezető elutasította a felvételét.

Utóbbi esetből szerencsére kevés van, hisz a diákok többsége a saját tanulmányát, sőt, olykor a családi költségvetést is kiegészíti a fizetéséből. A 20 éves Gradvohl András most a mélyfúró technikus szakmát tanulja, ám mellette gyakran csomagol hamburger zsemléket, s azt is elárulta: a személyes szükségletei mellett a családi kasszába is juttat ebből a pénzből.

Az említett pékség termelési vezetője, Taródy Ákos szerint mindig a megrendelésektől függ, mennyi diákot foglalkoztatnak, de kizárólag nappalos műszakban 3-10 diák is megfordul a csomagoló részlegünkön.

- Ennek oka, hogy a csomagolási területre a jó képességű diákok könnyen betaníthatóak - így Taródy Ákos. - A középiskolások között vannak olyan megbízható munkaerőink, akik már két éve nálunk dolgoznak.

A pékségnél teljesít szolgálatot a kanizsai Gaál Szabina is, aki bár a veszprémi egyetemen harmadéves, ám az iskola kezdéséig eldöntötte, nem unatkozik otthon, inkább értelmesen, munkával foglalja el magát.

- Az egyetem mellett elég nehéz lenne beosztani az időmet, de amíg lehet, addig pénzt keresek - folytatta a 20 éves lány. - Még ezt a néhány ezer forintot igyekszem a lehető legokosabban beosztani, s ezzel nem csak magamon segítek, de a szüleim pénztárcáját is megkímélem.

A 17 éves gimnazista Berthold Lotti és a barátnője, Zábó Bianka iskolaidőben is dolgoztak, akkor a nyári szórakozásuk finanszírozására gyűjtöttek. Bár Lottit jelenleg lekötik az iskolai elfoglaltságai, de megtanulta beosztani az idejét, egyszóval attól sem jönne zavarba, ha ismét munkába kellene állnia.

- A diákmunka közvetítőn keresztül már számos helyen dolgoztam a nyáron, de még most, iskolaidőben sem pihenek - ezt már Zábó Biankától hallottuk. - Szerencsém van, hiszen a szüleim mindenben támogatnak, így a segítségükkel a tanulás sem szenvedhet csorbát.

Nem fenékig tejföl - Benedek Bálint jegyzete

Mint azt a szakembertől hallottam, a szórólapozás manapság nem szerepel a trendi munkák között, ám tinédzserként egyik nyáron kipróbáltam valami hasonlót. Egy zálogház reklámanyagát kellett szétosztanom a járókelők között, s most következmények nélkül azt is elárulhatom, hogy naponta ezer forint ütötte a markomat. Azóta sem szenvedtem úgy, mint abban a laza két hétben. Hiába közeledtem mindenki felé tisztelettel, ahogy megpillantották, hogy valami papírfecnit nyújtanék át, úgy húzódtak el tőlem, mintha valamilyen fertőző betegségem lenne. Sokak szemében minden voltam, csak épp becsületes ember nem, ekkor megértettem: a munka bizony nem mindig fenékig tejföl, s akkor még nem is ástam árkot...