Henye-hegyi búcsú a kápolna tövében

Vajon, mi a haza? - tette fel a kérdést a búcsúi mise homiliájában Sömenek István érseki tanácsos. A szentbeszédben megfogalmazott választ majd félezren hallgatták a Henye-hegyi kápolna tövében, az árnyt adó hársfák alatt. A válasz: amerre a hegyvonulatok ércszínben kéklenek; ahol csontjaink több emberöltőn át porladnak; s ahová mindig-mindig visszavágyunk, bármerre is járunk a nagyvilágban. Hazánkat meg kell becsülni - mondta a lelkipásztor -, hiszen él e nemzet egy maroknyi földön, és szerte a nagyvilágban; István király szellemi örökségében. Az ünnepi áldást követően került sor a Komáromy Béla pékmester által adományozott 3 kilogrammos kenyerek szentelésére (ezen imádság után: Urunk, aki megadtad, hogy Szent István királyunk, országunk fővédőszentjének ünnepén, összegyűlve együtt ünnepeljünk, aki hétről hétre megtöröd, és szétosztod közöttünk az Eucharisztia égi kenyerét, áldd meg ezt a kenyeret, mindennapi életünk táplálékát, és taníts meg arra, hogy mindennapi kenyerünket mi is megosszuk másokkal; hogy megízlelhessük az igazi testvéri szeretet ízét, Szent neved dicséretére és dicsőségére), és megszegésére. Az "áldott életből", ahogy eleink nevezték a kenyeret, minden hajlék asztalára került a búcsúi ebédhez.