A fiatalok inkább pénzzé tennék a hegyi birtokot

Förhéncen járunk. A tavaszi napsugarak ugyan még erőtlenek, de a kellemes lágy szélben így is aranysárgára festik a tájat. Az aszfaltos hegyi út két oldalán rendezett pincék sorakoznak, de idébb-odébb néhány lakatlan, romos épület is csúfítja a látványt. Meglepő, ugyanakkor sokatmondó az is, hogy sok pince falára kiakasztották az eladó táblát.

Mindez jól példázza a helyzetet és hasonlóval sajnos, bármelyik zalai szőlőhegyen találkozhatunk. A fiatalok már nem kapkodnak a hegyi birtok után, inkább pénzzé tennék a családi örökség eme részét. Szőlőműveléssel és borkészítéssel jószerivel csak azok az öregek foglalkoznak, akik amúgy is emblematikus figurái a hegyoldalnak.


- Mitagadás, nincs sok segítségem - vallotta meg Mátyás Ferenc, aki éppen a tavaszi metszést kezdte meg a szőlőben. - A fiamra nem számíthatok, ő ugyanis már Ausztriában keresi a kenyerét. Volt munkája, de a jobb megélhetés érdekében rákényszerült, hogy elhagyja a várost, az országot. Ahogy tapasztalom, nem ő az egyetlen, sajnos egyre több fiatalnak kell külföldön munkát vállalni, ha boldogulni akar. Aki meg itt marad, az munka után már nem vágyik a hegyre, inkább azon töri a fejét, mivel egészíthetné ki a kevés kis fizetését.

Mátyás Ferenc még a szüleitől örökölte meg a szőlőt, s ha nem is egy csapásra, de szép lassan beletanult annak művelésébe.

- Annak idején a telekszomszédok nem hitték, hogy megállom majd a helyem, de végül bebizonyítottam, s persze nem csak nekik, hanem magamnak is, hogy gondos, jó gazdája vagyok az örökségnek. Hogy mi lesz a birtokkal, ha már nem leszek? Remélem nem adják el a gyerekek, örülnék, ha legalább az unokáim folytatnák a szőlészkedést, borászkodást.

Néhány pincével odébb Sneff Antallal találkozunk. Tóni bácsiról két dolgot érdemes tudni: egyrészt nagyon jó borokat készít, másrészt szívesen meg is kínálja az arra járókat egy-egy pohárkával. Öreg pincéjéban ezúttal is akadt vendég, a szintén nyugdíjas Igaz István kóstolgatta a hegy levét.

- A hegyen a munkát csak félbehagyni lehet, befejezni soha - mondta Sneff Antal, aki hozzátette: szerencsésnek mondhatja magát, hiszen két fiával közösen művelik a szőlőt. - A gyerekeknek van civil munkája is, de azért gyakran segítenek. Egyedül nem is bírnám, meg hát a mondás is igaz, hogy két ember egy nap alatt mindig többet végez, mint egy ember két nap alatt.


- Úgy bizony - helyeselt a 71 éves Igaz István, akinek - két lánya lévén - veje jelenti az egyetlen érdemi segítséget a birtokon. - A kisebbik lányom kijárni sem szeret, azt mondja olyan ez a hely, mint egy rabszolgaültetvény. Hiába dolgozunk naphosszat, mindig több lesz a munka.

Pedig Pista bácsi nem örökölt, nyugdíjba menetel előtt döntött úgy, hogy hegyi pincét vásárol.

- Nem bántam meg a dolgot, én ugyanis imádok itt lenni, szeretek a szőlővel foglalatoskodni - szögezte le a mosolygós kisöreg, majd kicsit keserűen hozátette: nem tudja, hogy lesz-e a családban olyan, aki gondozza majd a birtokot, ha ő már nem él.

Időközben megérkezik a hegyközség elnöke, Förhénci Horváth Gyula, aki a miliőhöz igazodva egy kistraktor nyergéből pattan le.

- Számos oka van annak, hogy a fiatalabb generációt  eltekintve egy-két kivételtől  nem érdekli a hegyi pince - fogalmazott a hegyközség elnöke. - A szőlőtermesztés sok alázatot kíván az embertől, de manapság senki sem akar megalázkodni. Itt minden munkafolyamatnak megvan az ideje, ha az egyik elmarad, vagy késedelmet szenved, akkor kárba vész minden. Amúgy teljesen megváltozott, ha úgy tetszik kifordult magából a világ. A mai fiatalokból cégtudatos embereket nevelnek, gyakran még hétvégén is közös programokat szerveznek a dolgozóknak. A társadalom másik része meg a létminimum közelében tengődik, ők nem engedhetik meg maguknak, hogy olyan költséges és lassan megtérülő hobbiba kezdjenek, mint a szőlő- és borkészítés. Egy új szőlőültetvény esetében legalább 4-5 év, mire jó minőségű, értékesíthető bor kerül a hordóba. Persze a bor eladása sem olyan egyszerű, mint azt sokan gondolnák, a pesti pantallós urak olyan szabályokat alkotnak az irodájukban ülve, hogy az teljesen életidegen. És ezek után csodálkozik még valaki, hogy az ifjúságot nem érdekli a szőlészet?


A beszélgetés közben a szomszéd is megérkezik. Dervalics György ásót ragad, hogy megmozgassa a földet, ahová zöldséget akar ültetni.

- Három fiam van, szoktak is segíteni, de csak immel-ámmal - árulta el Gyuri bácsi. - A gyerekek úgy tartják: munka után már nem szabad dolgozni. Bezzeg az én időmben... Éjfélkor kezdődött a műszak a kenyérgyárban, s amint letettem a lantot, jönnöm kellett a hegyre.

Az öregek amondók: már annak is örülni kell, ha a fiatalok nem adják el azonnal a megörökölt hegyi birtokot. Kicsinosítják az épületet, hétvégente kijárnak bulizni, főznek egy jó pörköltet, a bort meg megveszik azoktól, akiknek évtizedes tapasztalata garanciát jelent.

- Mindez egyébként nem újkeletű dolog, a két háború között sok tisztviselő vásárolt szőlőbirtokot. Ők ugyan nem értettek a bortermeléshez, viszont a környékbeli vincelléreket meg tudták fizetni - így Förhénci Horváth Gyula, aki szerint Szekszárd, Sopron és Eger környékén kezd visszatérni ez a fajta mentalitás. Remélhetőleg itt Zalában is ismét sikk lesz, hogy a tehetős emberek saját szőlővel, s borral rendelkezzenek, akkor talán újra megpezsdül az élet a szőlőhegyeken.


Lakható épülettel drágább
Mint azt Szili Zsolt, a kanizsai Király Ingatlaniroda tulajdonosa elmondta: a hegyi birtokok iránt van ugyan kereslet, ám elsősorban a lakható ingatlannal rendelkező területeket keresik az ügyfelek. Ott, ahol szőlőültetvény is tartozik a területhez, nem szívesen vásárolják meg, mivel azt gondozni kell. Egy kisebb birtokot - mely nem rendelkezik lakóépülettel - ma már akár 400-500 ezer forintért is meg lehet vásárolni, míg a lakhatásra is alkalmas ingatlanok ára 4-5 millió forint között mozog.