Dörner György szerint hazugságok erdejében élünk

A színművésszel, akinek igazgatóvá választása nemzeti radikális nézetei miatt (is) nagy port kavart, kedd este beszélgettünk Nagykanizsán, a Hevesi Sándor Művelődési Központban, ahol a győri Forrás Színház társulata az ő rendezésében adta elő Csokonai Vitéz Mihály Karnyóné című művét.

- Jövő héten ténylegesen is munkához láthat az Új Színházban. Mire számítson a közönség a májusig tartó csonka évadban?
 
- Ebben a rövid időszakban egy Kodolányi-, Márai-, és egy Páskándi-darabot szeretnénk bemutatni. Márai Sándornak a közönség által ismert és kedvelt művét, A gyertyák csonkig égnek címűt állítjuk színpadra, Kodolányi Jánostól pedig a Földindulást. Nagyon aktuális, mának szóló műről van szó, noha a harmincas években játszódik.

- Egyfajta népi irányvonal követéséről szólnak az elképzelései?
 

- Nem, felejtsük el ezt a népi-urbánus szembeállítást, én több dimenzióban gondolkodom, hiszen az ember maga is ilyen, nem szűkíthető le egy, vagy két dologra. Fogunk játszani például magyar abszurdokat is, amiket a közönség még nem ismer. És ezeknek nem feltétlenül kell XX. századinak lenniük, ismerünk ilyet például Jókai Mór tollából is, említhetem például a Bolondok grófját. De visszakanyarodva még egy kicsit a mostani évadhoz: Páskándi Géza. Vendégségben című darabját szintén színpadra állítjuk, melynek főszereplője egy nagy formátumú unitárius lelkész, akire ráküldenek egy spiont. Érdekes helyzet, de rímel minden történelmi korra. Azt gondolom egyébként, a jó drámának az az ismérve, hogy bármikor, bármely korban változtatás nélkül előadható, mert mindig aktuális, mert az alapvető emberi problémák nem változnak évszázadok, évezredek alatt sem.

- A színészekkel is beszélt már, gondolom...
 
- Nem. Nem engednek be az Új Színházba, eltiltották a társulatot a velem való találkozástól. Szerencsére, ez a helyzet néhány napon belül megoldódik.

- Akkor azt sem tudja, ki megy és ki marad. Szándékai szerint változik a társulat?
 
- Igen, de hozzáteszem, egyelőre az információk hiánya miatt valóban nem tudom, hányan hagyják el a csapatot. Azt hallani, hogy mindenki el akar menni, valakik üres színházban reménykednek. Nem tudom, így lesz-e, de érdeklődéssel várom a fejleményeket. Nyilván, a színészek a saját jól felfogott érdekük szerint döntik majd el, mit cselekednek  ám mostanában senki nem dúskál a munkában. Ilyen helyzetben pedig nagy gonoszságnak tartom azzal sokkolni őket, hogy én fasiszta vagyok vagy bármi. Maga el tudja képzelni rólam, hogy barnaingeseket masíroztatok az Andrássy úton? Én nem. És valószínűleg azok sem, akik ezt rám fogják.

- Ha már itt tartunk, mit gondol a politikai botrányról, ami az igazgatói kinevezése kapcsán kibontakozott ön körül?
 
- Nézze, borzasztó a világ, az embernek néha rá kell jönnie, hogy nem saját maga, hanem az, amit a környezete mond róla. A hazugságok erdejében élünk, s a hazugság egy idő után önjáró lesz, a közönség pedig igazságként fogadja el. Ha én azt mondom például, hogy tegnap jégeső esett Nagykanizsán, akkor arra maga nyilván rögtön azt válaszolja, ez nem igaz, hülyeség. De ha ez később már úgy jelenik meg az anyagban, hogy a múlt heti nagykanizsai jégeső, akkor azt már senki nem fogja megkérdőjelezni. Lassan, észrevétlenül beépül a köztudatba.

- A történtek hagytak valamilyen nyomot Önben?
 
- Persze, rossz érzés, ha az emberről alaptalanul hülyeségeket vagy gonoszságokat állítanak. Alkalomadtán majd lehet, hogy megvizsgálom, érdemes-e valakit, valakiket felelősségre vonni ezért akár jogi úton is.

- Olyan emberek is hátat fordítottak Önnek, akikről esetleg korábban azt hitte, a barátai. Gáspár Sándorral például rengetegszer játszottak együtt a Stílusgyakorlatokban.
 
- Én erre azt mondom, mindenkit mentsen meg az Úr az ilyen barátoktól. A barátság számomra nem azt jelenti, hogy az első adandó pillanatban, a kisebb ellenállás felé elfordulva megtagadja valaki a másikat. Persze, mindenkinek joga van hozzá, én nem is ítélem el ezeket az embereket. Megteszi majd más: a Jóisten előtt nem lehet hazudni.


NÉVJEGY
- Dörner György 1979-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, a Nemzeti Színházban kezdte pályafutását
- Több teátrumban játszott, a rendszerváltás óta szabadfoglalkozású
- Számos filmben szerepelt. Kedvelt szinkronszínész, Bruce Willis, Eddie Murphy és Michael Douglas magyar hangja
 - Tavaly ősszel Tarlós István főpolgármester kinevezte a budapesti Új Színház élére