Hírek

2011.06.16. 13:36

Nagy Imréről és mártírtársairól emlékeztek meg országszerte

Nagy Imréről és mártírtársairól emlékeztek meg 1989-es újratemetésük évfordulóján, csütörtökön országszerte; a budapesti Vértanúk terén és az Új köztemetőben koszorúzással és néma főhajtással rótták le kegyeletüket az emlékezők. A ét zalai nagyvárosban is tartottak megemlékezést

MTI

Zalaegerszegen a Fidesz- KDNP és az 56-os hagyományőrző egyesület a forradalom Ady utcai emlékművéhez hívta a városlakókat. A megemlékezés szónoka Hajdú Gyula, utóbbi szervezet megyei elnöke volt, aki nemzeti lelkületünk mélyen szántó szeretetével köszöntötte az egybegyűlteket.

- A magyar név soha nem ragyogott olyan fényesen, mint az 1956-os forradalom napjaiban és az azt követő időkben - emlékeztetett Hajdú Gyula, aki a felkelt nemzet eltiprásában a Nyugat szemforgató közönyét, az orosz brutalitást és az idegen hatalmat kiszolgáló hazai lakájhadat, a sátán fattyait is kárhoztatta.

Az egerszegi szónok, Hajdú Gyula korabeli újságcikkek alapján idézte fel az újratemetés napját, s beszédében reményét fejezte ki, hogy az 56-os mártírok áldozata nem volt hiába, szellemüket megőrzi a nemzet emklékezete.

Emlékezésre hívott csütörtök délután az '56-os Emlékkertben a Nagykanizsai Polgári Egyesület is. A megemlékezésen a mártír miniszterelnök, Nagy Imre és az 1956-os forradalmat követő megtorlás többi áldozata előtt tisztelegtek főhajtással és a kopjafánál elhelyezett virágokkal a résztvevők. Utóbbiakat először Kóré Péter elnök köszöntötte, ünnepi beszédet pedig Karádi Ferenc alpolgármester mondott. Személyes emlékkel érzékeltette viszonyát az akkori eseményekhez, s elárulta: 1956 ősze gyermekként érte, 9 éves volt. Soha nem tudom elfelejteni azokat a napokat, amelyek során az ablakba kitett néprádióból az a hosszan tartó, melankolikus gyászzene szólt - idézte fel. Hozzátette: a forradalmárok álmai akkor nem valósulhattak meg, de mi, ma élők újra kaptunk egy történelmi esélyt Istentől, hogy gyermekeink jövőjét megóvjuk azoktól, akik saját honfitársaikat küldték a halálba.

 

Országos megemlékezés

A Parlament épülete melletti Vértanúk terén, a mártírhalált halt miniszterelnök szobra előtt fejet hajtott Schmitt Pál köztársasági elnök, Orbán Viktor miniszterelnök és Kövér László, az Országgyűlés elnöke.
   
A katonai tiszteletadás mellett tartott megemlékezésen a közjogi méltóságok mellett koszorút helyezett el a diplomáciai testület több képviselője, Wellmann György, a Legfelsőbb Bíróság kollégiumvezetője, Bitskey Botond, az Alkotmánybíróság főtitkára, Lomnici Zoltán, az Emberi Méltóság Tanácsának elnöke, valamint Jánosi Katalin, Nagy Imre unokája. Tisztelegtek a mártírok emléke előtt a Nagy Imre nevét viselő alapítvány és társaság, valamint az 56-os civil szervezetek képviselői is.


Jánosi Katalin a csendes megemlékezés után újságírók előtt arról beszélt, hogy nagyon nehéz feldolgozni a több mint fél évszázada történteket, elfelejteni pedig soha nem lehet.
   
A mártírhalált halt miniszterelnök újratemetésének évfordulóján a Vértanúk terén szabadtéri filmvetítésekkel várták a megemlékezőket; a programban szerepelt Bereményi Géza Szabadság tér 56 című filmje is.
   
Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettes, közigazgatási és igazságügyi miniszter és Horváth János, a Fidesz országgyűlési képviselője, az Országgyűlés korelnöke csütörtökön koszorút helyezett el a rákoskeresztúri Új köztemető 301-es parcellájában, Nagy Imre sírjánál.
   
A sírnál csütörtökön a Magyar Demokratikus Charta mintegy tucatnyi képviselője is lerótta kegyeletét és elhelyezte az emlékezés virágait.


Megemlékezést tartanak az évfordulón számos más településen, így Szegeden, Debrecenben és Győrben is.
   
A Nagy Imre-perben elítélték és 1958. június 16-án kivégezték a néhai miniszterelnökön kívül Gimes Miklós újságírót és Maléter Pál honvédelmi minisztert. A vád egyebek mellett a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés volt. Szilágyi Józsefet, Nagy Imre miniszterelnöki titkárságvezetőjét egy külön perben ítélték halálra, és 1958 áprilisában kivégezték. A perben vádlott volt Losonczy Géza, Nagy Imre államminisztere is, aki a börtönben, miután éhségsztrájkba kezdett, máig tisztázatlan körülmények között halt meg 1957 decemberében. 
   
A Nagy Imre-per áldozatait 1989. június 16-án újratemették, a budapesti Hősök terén tartott megemlékezés után a rákoskeresztúri Új köztemető 301-es parcellájában helyezték őket örök nyugalomra.

OLDALTÖRÉS: Nagy Imre és mártírtársainak újratemetése



Nagy Imre és mártírtársainak újratemetése

1989. június 16-án helyezték végső nyugalomra a rákoskeresztúri köztemető 301-es parcellájában az 1956-os forradalom 1958. június 16-án kivégzett miniszterelnökét, Nagy Imrét és mártírtársait: Maléter Pál egykori honvédelmi minisztert, Gimes Miklós újságírót, Szilágyi Józsefet, Nagy Imre titkárságvezetőjét és Losonczy Gézát, a Nagy Imre-kormány államminiszterét. A koncepciós perek áldozatainak rehabilitációja és az újratemetés a rendszerváltó időszak szimbolikus és katartikus eseménye volt. Az MTI Sajtóadatbank összeállítása a történtekről és az előzményekről:



Nagy Imre és mártírtársainak újratemetése

1989. június 16-án helyezték végső nyugalomra a rákoskeresztúri köztemető 301-es parcellájában az 1956-os forradalom 1958. június 16-án kivégzett miniszterelnökét, Nagy Imrét és mártírtársait: Maléter Pál egykori honvédelmi minisztert, Gimes Miklós újságírót, Szilágyi Józsefet, Nagy Imre titkárságvezetőjét és Losonczy Gézát, a Nagy Imre-kormány államminiszterét. A koncepciós perek áldozatainak rehabilitációja és az újratemetés a rendszerváltó időszak szimbolikus és katartikus eseménye volt. Az MTI Sajtóadatbank összeállítása a történtekről és az előzményekről:



Nagy Imre és mártírtársainak újratemetése

1989. június 16-án helyezték végső nyugalomra a rákoskeresztúri köztemető 301-es parcellájában az 1956-os forradalom 1958. június 16-án kivégzett miniszterelnökét, Nagy Imrét és mártírtársait: Maléter Pál egykori honvédelmi minisztert, Gimes Miklós újságírót, Szilágyi Józsefet, Nagy Imre titkárságvezetőjét és Losonczy Gézát, a Nagy Imre-kormány államminiszterét. A koncepciós perek áldozatainak rehabilitációja és az újratemetés a rendszerváltó időszak szimbolikus és katartikus eseménye volt. Az MTI Sajtóadatbank összeállítása a történtekről és az előzményekről:

 Az 1980-as évek végére Magyarországon nyilvánvaló lett az általános gazdasági, politikai és társadalmi válság. Az egyeduralkodó Magyar Szocialista Munkáspárttal szembenálló, egyre erősebb politikai erők 1989. március 22-én létrehozták az Ellenzéki Kerekasztalt, hogy együttes fellépéssel kényszerítsék a hatalmat a demokratikus változásokra. Kemény harc folyt az MSZMP-n belül is az úgynevezett keményvonalasok és a reformerek között, a nézeteltérések egyik sarokpontja épp a múlttal való szembenézés, 1956 újraértékelése volt. Az MSZMP Központi Bizottsága történelmi albizottságot állított fel, hogy dolgozza fel a szocialista múltat, készítsen friss értékelést egyebek mellett az 1956-os eseményekről.
   
A történelmi tisztánlátásra irányuló törekvést fokozódó társadalmi nyomás is ösztönözte. Az 1988 tavaszán alakult Történelmi Igazságtétel Bizottsága (TIB) azt tűzte ki működése céljául, hogy a köztudatból eltüntesse a kommunista diktatúra történelemhamisításait. 1988. június 6-án, Nagy Imre perének 30. évfordulóján a TIB felhívást intézett a magyar társadalomhoz, követelve a kivégzettek tisztességes újratemetését és rehabilitálását.
   
1988. június 16-án a rákoskeresztúri Új köztemetőben 300-400 ember helyezett el koszorút a 301-es parcellában, a mártírok feltételezett sírjánál, a Batthyány-emlékmécsesnél 100-150-en jelentek meg, köztük az ellenzék több vezetője, a rendőrség 16 személyt fogott le. Ugyanezen a napon Párizsban, a Pére Lachaise temető 44-es parcellájában felavatták a forradalom kivégzettjeinek jelképes síremlékét.
   
1988. november 29-én az MSZMP KB Politikai Bizottsága határozatot hozott a kegyeleti kérdések rendezéséről, s kapcsolatba lépett az ellenzékkel, a családtagokkal.
   
1989. január 28-án Pozsgay Imre államminiszter, az MSZMP KB Politikai Bizottságának tagja egy rádióinterjúban kifejtette, hogy a történelmi albizottság a kutatások alapján "népfelkelésnek látja azt, ami 1956-ban történt; egy oligarchisztikus és a nemzetet is megalázó uralmi forma elleni felkelésnek", valamint hogy "1956 nem ellenforradalom volt, hanem egy nemzeti érzékenységében, önbecsülésében a diktatúra által megtiport nép jogos felkelése, népfelkelés".
   
1989. február 14-én a TIB az Igazságügyi Minisztériummal megállapodott abban, hogy az áldozatok újratemetésére június 16-án kerül sor. Az MSZMP a temetést végül azzal a kitétellel engedélyezte, hogy az legyen a "nemzeti megbékélés napja".
   
1989 áprilisában ötnapi kutatás után megtalálták Nagy Imre és mártírtársai földi maradványait, arccal lefelé, kátránypapírba csomagolva.
  
  A TIB követelésére 1989. május 10-én az Igazságügyi Minisztérium közzétette az 1956. december 20. és 1961. december 13. között a bíróságok által halálra ítéltek és kivégzettek névsorát: a listán 277 személy szerepelt, később a további kutatások alapján e szám módosult.
   
Az MSZMP KB május 8-i ülésén elhangzott, hogy a Nagy Imre-per tényállása nem megalapozott, majd megkezdődött a felülvizsgálati eljárás. Az MSZMP Politikai Bizottsága 1989. május 26-án úgy döntött, hogy a párt hivatalosan nem képviselteti magát a temetésen, de azon a párt tagjai részt vehetnek.
   
1989. június 16-án a Hősök terén, a gyász fekete és fehér színeinek drapériájával bevont Műcsarnok lépcsőjén ravatalozták fel Nagy Imre, Maléter Pál, Gimes Miklós, Losonczy Géza és Szilágyi József koporsóját, valamint a tragédia minden mártírját és hősi halottját jelképező hatodik, üres koporsót.
   
A ravatal mellett az áldozatok hozzátartozói, családtagjai, az egykori rabtársak foglaltak helyet, a díszőrséget a Történelmi Igazságtétel Bizottság, a Politikai Foglyok Szövetsége és más szervezetek képviselői adták. A szertartáson mintegy 250 ezer ember vett részt, az eseményeket élőben közvetítette a rádió és a televízió. Az egykori 56-os elítélt Göncz Árpád megnyitó szavait követően Vásárhelyi Miklós a Nagy Imre-csoport tagjai, Mécs Imre az 56-os forradalmi ifjúság képviseletében, Rácz Sándor mint a Nagy-budapesti Központi Munkástanács egykori elnöke, Zimányi Tibor három rendszer börtöneinek ismerőjeként, Király Béla az emigráció és a fegyveresek nevében, Orbán Viktor pedig az új generációs ifjúság nevében mondott beszédet. A TIB-bel történt megállapodásnak megfelelően a hatalom részéről Szűrös Mátyás, az Országgyűlés elnöke, Németh Miklós miniszterelnök, Pozsgay Imre államminiszter és Medgyessy Péter miniszterelnök-helyettes helyezett el koszorút. Lerótták kegyeletüket az egyházak, a diplomáciai testületek, valamint hazai és külföldi szervezetek képviselői.
   
A koporsókat ezután a rákoskeresztúri Új köztemető 301-es parcellájába vitték, ahol a családtagok, a harcostársak és a barátok koszorúinak elhelyezése után felolvasták a kivégzettek névsorát, az egyházi szertartást kérő hozzátartozók kívánságára a különböző felekezetek papjai megszentelték a sírokat. A család által felkért személyek búcsúbeszéde után a különböző felekezetek papjai ökumenikus imát mondtak, és megáldották a 301-es parcellát.
   
1989. július 6-án (különös egybeesés révén Kádár János halálának napján) a Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanácsa, a legfőbb ügyész törvényességi óvása nyomán, Nagy Imre és társai ítéletét hatályon kívül helyezte, az elítélteket bűncselekmény hiányában felmentette.

Ezek is érdekelhetik