Volt egyszer egy katonaváros

 A Somogy megyei településen működteti ugyanis a 69. Harckocsi Ezred Nyugdíjas és Baráti Köre a Radics Sándor Ezredes Hadiparkot, mely számos harci járművet, katonai öltözetet és fegyvert ôriz. A „kincsek” mindentudója és elhivatott mestere Toma József nyugalmazott honvéd alezredes. Az aktívan páncélosként Tatán, majd Nagyatádon szolgáló katona minden szabadidejét a gépek között tölti, s folyamatosan csinosít rajtuk kicsikét. A parkban nagykanizsai szálak után kutattunk a magyar honvédelem napja alkalmából.

- Néhány évvel ezelôtt még Nagyatád és Nagykanizsa is igazi katonaváros volt – magyarázta Toma József, miközben bemutatta a gyűjteményt. – Mi, nagyatádiak egy hadosztályhoz tartoztunk a kanizsaiakkal, így aztán sokat gyakorlatoztunk velük, jól ismertük egymást.

Az udvar felé vettük az irányt, ahol régi ismerőssel találkoztunk – a Szabadság (ma Erzsébet) téri egykori szovjet emlékmû mellett álló ágyúval, melyről kiderült: 76 milliméteres és hajdan harckocsik páncélját szaggatta.

– Nagyon rossz állapotban volt, amikor megérkezett, a téren a gyerekek szétnyúzták, vagy egy hónapig kellett rajta dolgoznom, mire sikerült bemutatásra alkalmassá tenni – jelezte. – Szerencsére, sokkal jobb „bőrben” érkezett meg hozzánk 2005-ben az a zászlóaljparancsnoki T55/A harckocsi, ami szintén Nagykanizsán állomásozott, s az alakulatok felszámolásakor a többi ilyennel Kalocsára került. Ott meg akarták semmisíteni, társait már vágták szét, kész szerencse, hogy ezt sikerült megszereznünk. Motorja közel 600 lóerős, fogyasztása átlag 180 liter gázolaj 100 kilométeren. Volt étvágya, de magasan is teljesített...

Aztán láttunk még jó öreg konténeres Csepel teherautót és BMP1-es gyalogsági harcjármûvet, melyek szintén ismerősek lehetnek a kanizsaiaknak, illetve azoknak, akik valamikor Dél-Zalában szolgáltak.

A honvédség Nagykanizsán 1997-ben szûnt meg létezni. A vég nemcsak a tiszti állományt, hanem kicsit talán az öntudatosabb civileket ismegviselte, hiszen tudnivaló, hogy Kanizsa régi katonaváros volt. A ma Citromszigetlőként ismert nyomortelep a Monarchia fontos laktanyájaként épült, nem beszélve az egykori ligetvárosi katonai kórházról és a piarista iskola épületéről, mely ugyancsak katonalak volt.


Poprádi Zoltán honvéd ezredes (aki 1991-ben vette át Havril András ma már nyugalmazott vezérezredestől a nagykanizsai 14. Thúry György Gépesített Lövészdandár parancsnokságát) úgy vélekedik, a város három laktanyájában (Kossuth, Gábor Áron és Thúry) megszûnésük pillanatáig nívós szakmai munka folyt.

– A gépesített lövészezreden, majd a Dózsa György, később pedig Thúry György nevét viselő dandáron túl olyan alakulatok is szolgáltak itt, melyek a szárazföldi csapatok gerincét, az elitet jelentették – bocsátotta előre. – Elég csak a légvédelmi, vagy a harcászati rakétásokra, páncéltörő tüzérosztagra gondolni, melyek a Kossuth-laktanyában állomásoztak. A dandár 1997-ben szûnt meg, s a tiszti, tiszthelyettesi állomány egyharmada szolgálati nyugállományba vonult, a másik egyharmad fegyveres társtestülethez, esetleg távolabbi honvédségi alakulathoz került, s olyan is bőven akadt, aki szakított a honvédséggel és a polgári életben próbált gyökeret ereszteni – többékevésbé sikeresen.

Poprádi Zoltán szerint mindig jó volt a kapcsolat a katonák és a lakosság között, már csak azért is, mert előbbiek komoly, több ezer fős felvevő piacot jelentettek. Sőt, számos társadalmi munkában is részt vettek, a Mindenki Sportpályája építésétől kezdve a Csónakázó-tó kialakításáig. Érdekességként megemlítette még, hogy az 1985-ös díszszemle gyalogzászlólalját a kanizsai katonák adták, mi több, ők vonultak fel a PSZHkkal, azaz a kerekeken gördü Citromszigetlő páncélos szállító harci jármûvekkel.

A Thúry György laktanya helyén ma zöldfelület és bevásárlóközpont található, a Kossuth- és a Gábor Áron területét pedig az ipari park foglalja el. Kámán Lászlótól, az utóbbit mûködtető Nagykanizsa Vagyongazdálkodási és Szolgáltató Zrt. vezérigazgatójától megtudtuk: a hajdani katonai objektumok egy részét elbontották, másik felét átalakítás után különféle vállalkozások foglalták el, s olyanok is vannak, amiket már több éve értékesítettek ugyan, ám vevőik azóta sem kezdtek velük semmit. Azóta csak az enyészet látogatja őket.

Őket ünneplik Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc tavaszi hadjáratának csúcsaként a honvédsereg háromhetes ostrom után visszafoglalta Buda várát. Ennek emlékére 1992-től a kormány határozata alapján e napon ünneplik a magyar honvédelem napját.