Dr. Lékai László bíborosra emlékeztek Zalalövőn

Az 1910. március 12-én Zalalövőn született néhai bíborosról, dr. Lékai Lászlóról mondta mindezt Kiss Gábor. A Deák Ferenc megyei könyvtár igazgatója évek óta kutatta az az 1986-ban, 76 éves korában elhunyt főpap szerepét és tevékenységét, ezekről tartott a minap összefoglaló előadást a kisvárosban.

- A zalalövői származású dr. Lékai Lászlóról igen keveset tud a közvélemény, hiszen átfogó monográfia nem jelent meg az életéről, csupán rövidebb tanulmányok, újságcikkek és egy dokumentumfilm, illetve az annak alapján született rövidebb monográfia, egy egészen karcsú könyvecske foglalkozott vele – emelte ki Kiss Gábor.

- Mindez különösen érdekes annak függvényében, hogy a néhai bíboros nemcsak a magyar katolikus egyház történetének volt igencsak jelentős személyisége, de a köztörténetünknek, a XX. századi történelmünknek is. Arról az időszakról beszélünk, amit ma is komoly viták öveznek, s amelyet illetően az állam és az egyház viszonyát egyelőre még nem sikerült teljes egészében tisztázni.

Rögös életút

Kiss Gábor az előadása során részletesen beszélt a Lung László néven anyakönyvezett későbbi bíboros családi körülményeiről, illetve a papi hivatás iránti elkötelezettségének okairól. Lékai László családja apai és anyai ágon is mélyen vallásos volt, ezért a jó képességű fiút előbb Nagykanizsára, majd a veszprémi piarista gimnáziumba íratták be, s onnan már egyenes út vezetett a papi hivatáshoz. A római Collegium Germanicum Hungaricum növendéke lett, s pappá is az olasz fővárosban szentelték 1934. október 28-án.

A papi szolgálatait Ukkon kezdte, de hamarosan Veszprémbe került, ahol előbb a szeminárium tanára, majd Mindszenty József püspök titkára és tanácsosa lett. Lékai mindig kitartott Mindszenty mellett, ezért amikor a nyilasok 1944-ben a püspököt letartóztatták, illetve a sopronkőhidai fegyházba zárták, ott is vele volt. A második világháború után, főleg a Rákosi-korszakban, de még a Kádár-korszak első éveiben is – éppen a Mindszentyvel való kapcsolata miatt – eleinte kisebb plébániákra helyezték.

Az egyik szolgálati helye Murakeresztúr lett, ide köthető későbbi püspöki jelmondata, a „Succisa virescit”, azaz „A megnyesett fa kizöldül” is, amivel egyik plébános társa vigasztalta a „száműzetést” nehezen viselő Lékait, hogy a sorsuk jobbra fordul majd.

- Valóban így történt, hiszen az akkori veszprémi egyházmegye legtávolabbi pontjának számító Murakeresztúrról előbb Zalaszentivánra helyezték, onnan tíz évre rá Badacsonytomajra került. 1972-ben a pápa veszprémi apostoli kormányzóvá nevezte ki, ezzel párhuzamosan pedig Girus Tarasii címzetes püspöke is lett – folytatta Kiss Gábor.

- A magyar katolikus egyház ekkor igen bonyolult helyzetben volt, mivel egyházjogilag az a Mindszenty József töltötte be legmagasabb, a bíborosi és prímási tisztséget, aki eleinte az 1948-as letartóztatása, majd az 1956-os eseményeket követően az amerikai nagykövetségre való menekülése, illetve az ország 1971-ben történt elhagyása miatt nem tudta ellátni a feladatát. A magyar katolikus egyháznak ezáltal gyakorlatilag negyedszázada nem volt élő kapcsolata a Vatikán által kinevezett vezetőjével. Ezt a helyzetet oldotta meg Mindszenty 1975-ben bekövetkezett halála, mivel a Vatikán elől elhárult az a morális akadály, hogy egy új bíborost nevezhessen ki. Ez a személy Lékai László lett.

Kiss Gábor úgy véli, Lékai kiválasztásában több tényező is összejátszott. Az egyik legfontosabb, hogy a kalocsai érsek – aki rangban közvetlenül a bíboros után következett, és annak akadályoztatása esetén helyettesítette is őt – nem vállalta a felkérést. Lékai mellett ugyanakkor több érv is szólt. Már plébánosként nagyon komoly respektusa volt, hiszen a legműveltebb papok közé tartozott, több nyelven beszélt.

Rendkívül tisztességes ember volt

Emellett karakán, határozott ember benyomását keltette, továbbá ott volt mögötte az az erkölcsi tartás, amit a fasiszta rendszerrel és a németekkel való szembenállás adott. Mindszentyvel való kapcsolata pedig a hívő emberek szemében még jobban növelte az elfogadottságát.

Kiss Gábor érintette az egyház és az állam kapcsolatát is. Mint mondotta, egy 1957-ben meghozott elnöki tanácsi, de törvényerejű rendelet miatt az egyházi kinevezések egészen a plébánosi szinttől a magyar állam, pontosabban az Állami Egyházügyi Hivatal, és annak vezetője, Miklós Imre jogkörébe tartoztak. Az tehát elképzelhetetlen lett volna, hogy a pápa az ő jóváhagyása nélkül emelhette volna őt a legmagasabb tisztségbe. Emiatt azonban nem szabad olyan következtetéseket levonni, hogy dr. Lékai László együttműködött volna a magyar állami hatóságokkal, és erre irányuló dokumentumok sem kerültek elő. Kiss Gábor azt mondja, Lékai rendkívül tisztességes ember volt, olyan kiállással, ami önmagáért beszélt.

- Dr. Lékai László bíborosi működése alatt a katolikus egyház szempontjából rengeteg pozitív fejlemény történt – sorolta tovább az előadó. – A már több mint 25 éve fennálló, folyamatos belső bomlásnak vége szakadt, hiszen újra lett vezetője a klérusnak. Fiatalemberként személy szerint én magam is úgy érezhettem, hogy ez lelkileg megerősített bennünket.

1977-ben lehetővé vált, hogy a világiak is teológiai képzésben részesüljenek, aminek köszönhetően előbb a hitoktatásban, majd bizonyos templomi szolgálatok terén is enyhíteni tudták a már akkor is fellépő paphiányt. Nagy jelentősége volt annak is, hogy az egyház karitatív tevékenységeket folytathatott. Szeretetotthont hozott létre Farkasréten, s egy olyan női szerzetesrend is megalakult, ami ápoló feladatokat látott el. Egy lelki gyakorlatos házat is létrehoztak Leányfalun, ennek az volt az érdekessége, hogy ott azok a jezsuiták tanítottak, akik elvileg ki voltak tiltva Magyarországról. Ez jól jelzi az akkori rendszer kétarcúságát.

A Vatikán kelet-európai politikája

- Mindez természetesen nem csupán Lékai szerepének tudható be, a körülmények is változtak. A Vatikán kelet-európai politikájában már a '60-as években megjelent a nyitottság. VI. Pál pápa igyekezett a térség azon országaival, köztük Magyarországgal is pozitív nexust kialakítani, ahol az egyházüldözések zajlottak. Ez a folyamat aztán 1978-ban a lengyel Karol Wojtyla, vagyis II. János Pál pápává választásával felgyorsult, szinte megpezsdült.

Még Kádár János is járt a pápánál, amit korábban el sem tudtunk volna képzelni. Ez a látogatás egyben azt is jelentette, hogy a Vatikán és Magyarország között a legmagasabb vezetői szinten történt meg a kapcsolatfelvétel, s ez elősegítette az állam és az egyház viszonyában az újraépítési folyamatokat. Lékai ebben a változó közegben óriási szereppel bírt, még arra is kísérletet tett, hogy a moszkvai ortodox pátriárkát összehozza a pápával. Bár ez akkor végül nem valósult meg, ám ez semmit nem von le a magyar bíboros érdemeiből.

Tevékenységéből nekünk azt az építő munkát kell elsődlegesen értékelnünk, ami negyedszázad után visszaadta a magyar katolikus egyház méltóságát.

LÉKAI EMLÉKE

 Dr. Lékai László bíboros tiszteletére a szülővárosa, Zalalövő önkormányzata 2000-ben állíttatott emlékművet, amit dr. Konkoly István megyés püspök szentelt fel.

A mellszobor Szabolcs Péter szobrászművész alkotása. A néhai főpapról Budapest III. kerületében, az általa építtetett Boldog Özséb plébániatemplom előtt teret neveztek el, ugyanitt egy emléktábla is található, amit 1987-ben avattak fel. A bíboros sírja Esztergomban, a főszékesegyházban van.