Helytállásért nagyezüst - Völgyi József hősi tetteiről unokája mesél

Kezdetben a keleti fronton szolgált, majd egységét 1916-ban az olasz hadszíntérre vezényelték. Hősiességét bizonyítja, hogy a négy év alatt négy különböző elismerésnek is birtokába jutott.

- Arról, hogy a papámnak voltak különböző háborús kitüntetései, már egészen fiatal gyermekként is tudtam - magyarázza az unoka, Farkas Tibor, aki hosszas kutatás során derítette ki a vitézségi érdemérmek odaítélésének körülményeit. - Talán ötéves lehettem, amikor az összes érmet a mellemre aggatva büszkén jártam körbe a faluban. Bizonyára ez is hozzájárult, hogy belém ivódott a történelem szeretete, a múlt, és elsősorban a saját családom múltja iránti érdeklődés. Ez eleinte még csak abban mutatkozott meg, hogy különböző tárgyakat kezdtem gyűjteni, a régi falusi családi házak padlásait kutattam értük, majd egyre inkább tudni akartam a mögöttük rejlő történeteket is. Így kezdtem el kutatni a papám kitüntetéseinek körülményeit is.

Farkas Tibor a nagyezüstnek nevezett I. Osztályú Ezüst Vitézségi Éremmel. Nagyapja száz éve érdemelte ki Fotó: a szerző

Farkas Tibornak eleinte fogalma sem volt arról, merre is induljon el. Az interneten kapott segítséget, s ott látott példákat arra, hogy hol is érdemes kutakodni. Összeszedte a nagyapja személyes adatait, s ezek ismeretében a legkülönbözőbb helyekre küldte el leveleit. Írt többek közt a Hadtörténeti Intézet és Múzeumnak, a Magyar Országos Levéltárnak, a Vitézi Rendnek, és az osztrák Hadilevéltárnak is, mivel azt sem tudta pontosan, hogy melyik alakulatnál szolgált a nagyapja.

- Egyszercsak jött egy válaszlevél a bécsi Kriegsarchiv munkatársaitól, hogy rátaláltak a nagyezüst odaítéléséről szóló dokumentumra - folytatta a történetet. - Kérésemre nemcsak az okirat szövegét küldték meg, hanem az eredeti dokumentumot is beszkennelték és kinyomtatták. Ebben szerepel, hogy Völgyi József, mint a császári és királyi 48. gyalogezred 5. tábori századának tizedese, címzetes szakaszvezetője Mszaniectől délkeletre, 1915. szeptember 13-án, miután szakaszparancsnoka megsebesült, átvette a szakasz vezetését. Legénységét a legnagyobb tüzérségi tűzben a személyes példája révén kitartásra bírta. Továbbá felülbírálta a visszavonulásról szóló korábbi parancsot, végül példamutató hősiességgel sikerre vitte az ellentámadást. Végül emiatt terjesztették fel I. Osztályú Ezüst Vitézségi Érem kitüntetésre, amit 1915. október 25-én jóvá is hagytak.

A Kriegsarchiv által elküldött dokumentumokból egyebek mellett az is kiolvasható, hogy Völgyi József a háború kezdete óta a harctéren szolgált, és 1915. május 4-én már megkapta a kisezüstnek nevezett II. Osztályú Ezüst Vitézségi Érmet. Farkas Tibor azt is hozzáteszi, azóta még pontosabban és részletesebben sikerült felkutatnia a nagyapjával kapcsolatos adatokat. Völgyi József 1910-ben vonult be Nagykanizsára. Négy éven át szolgált, s ezen időszak alatt tökéletes katonai kiképzésben részesült. Ezért az I. világháború kitörése után szinte rögtön, már 1914. augusztus elején kikerült a keleti frontra. A csaták során a bajtársai szinte teljesen lecserélődtek mellette, a többségük elesett, de sokan szereztek súlyos sérüléseket is, alig marad olyan katonatársa a századában, akivel a háború elejétől végig együtt szolgált volna.

az osztrák Hadilevéltár, a bécsi Kriegsarchiv által megküldött dokumentum

- Szerencsém is volt azzal, hogy a papámat a 48-asokhoz sorozták be, ez ugyanis egy közös gyalogezred volt, ezért annak az iratait Bécsben őrizték - tette hozzá Farkas Tibor.- Nagykanizsán volt egy másik alakulat, a 20. honvéd gyalogezred, ami csak magyarokból állt, ennek a dokumentumait már kevésbé lehet megtalálni, mint ahogy a Vitézi Rend iratai is nagyrészt megsemmisültek.

A 48. gyalodezredet 1916-ban az olasz hadszíntérre vezényelték át, ide került Völgyi József is. Helytállásáért újabb kitüntetéseket vehetett át, így a Ferenc József által alapított Bronz Vitézségi Érmet, valamint a már IV. Károly király nevét viselő csapatkeresztet is megkapta. A háborúból szinte sértetlenül tért haza, majd egy évre rá megnősült.

Az I. világháborús kámaházi hős, Völgyi József egy két világháború között készült fényképen.

- Pedig nagyon vágyott egy kisebb sebesülésre, hiszen akkor előbb otthagyhatta volna a hadszínteret - jegyezte meg unokája.- De utólag azt mondom, szerencsére nem ez történt. A bajtársai mondogatták, hogy nem fogja a golyó, ami nyilván nem volt igaz, különös szerencséje lehetett. Olyan is a tudomásomra jutott, ami szinte legendának tűnik, de állítólag megtörtént. A papám pipázott, és a pipáját a nadrágja zsebében hordta. Az egyik tüzérségi támadás során egy közelükben felrobbant gránát szilánkjai az egész alakulatot beterítették. A srapnelből jutott volna neki is, de a pipája felfogta. A pipa darabokra tört, ő viszont sértetlen maradt.