Azért, hogy ne menjünk tönkre

Hetven év. A Kossuth-díjas, világhírű író idén lett 70 esztendős. Büszkék lehetünk arra, hogy kicsit zalainak tudhatjuk, hiszen a nyolcvanas évek közepe óta Gombosszeget tartja otthonának.

– Hetedikén végre hazamegyek, február óta úton vagyok – mondta Nádas Péter az egyik pesti esemény végén e sorok írójának, aki a zalaiak nevében és helyett a múlt heti budapesti Nádas-rendezvényeket látogatta. Nem csoda, hogy nem jut haza, a születésnapját szerte Európában mindenki meg akarja ünnepelni. Noha, mint a fenti néhány sorból kiderül, azon az 1942-es napon sok minden történt, ami a legkevésbé sem ünneplésre való. Minderről a legutóbbi felolvasásból értesülhettünk, hiszen szerdán a Sanoma Központban rendezett konferencia végén a készülő új, memoár-típusú művéből adott közre saját előadásban néhány passzust. Aznapi méltatói között volt a műveket, például az 1500 oldalas Párhuzamos történeteket német nyelvre ültető Cristina Virágh műfordító, Lengyel László politológus, Radnóti Sándor filozófus, Forgách András, Földényi F. László és Radics Viktória író. Lengyel különböző érintéseket elemzett: miképp viszonyult Nádas a hatalom érintéséhez, amikor Aczél György baráti hangú levélben invitálta az aktuális hatalom irodalmi sáncai mögé. (Elutasította.) Lengyel szólt a halál érintéséről; köztudomású, Nádas halálközeli élményéről, az infarktusáról, illetve azzal kapcsolatosan könyv is született. A politológus szerint Nádast ez a témaközelítés, azaz az időszembesítő nézőpont emeli a világ legnagyobb írói közé. Merthogy a személyes halál árnyékában kit érdekelnek a napi politikai történések, pitiáner torzsalkodások, kicsinyes harcok. „Tessék tudomásul venni, itt mindenki haldoklik”, figyelmeztetett Lengyel, hozzátéve, erről minden nyelven lehet írni, gondolkodni. Különben is: „Azért van a művészet, hogy ne menjünk tönkre” idézte Nietzsche-t Lengyel.

A Petőfi Irodalmi Múzeumban Nádas Péter maga tartott tárlatvezetést a februárig látható fotói között. Fotó: Gyenes Imre

Kár, hogy a kivételes szellemi töltetű rendezvény a sajtóban arról híresült el, hogy Bajnai Gordon, az előzetes ígérettel szemben csak levélben köszöntötte a neki kedves írót. Noha épp azért tett így, hogy más terepen exponált személyisége ne nyomja rá a bélyegét a életművet elemző tanácskozásra. Nádast persze ez nem zavarta, délután négy órakor megjelent és szelíden, békésen olvasott, miután megígérte az eseményt levezénylő Heller Ágnes filozófusnak, hogy a kedvéért megfontolja a 120 évig való élés lehetőségét.

Ennél fontosabb, hogy miről olvasott. A szövegből kiderül, azon az 1942-es októberi napon szokatlanul meleg volt Budapesten, az édesanyja villamossal utazott a szülőotthonba. De, mint jeleztem, Nádas számba veszi a készülő műben azt is, hogy – Európa rémes időknek elébe néző – nagyvárosaiban ekkor már tömegmészárlások keretében irtották a zsidókat. A felolvasás drámai szikársággal tudósít, megállapítván, bármilyen megszületés érvényes lehet-e ezek után.

Néhány nappal korábban a Petőfi Irodalmi Múzeumba gyűltek össze tisztelői. Az utóbbi este arra adott lehetőséget, hogy a zsúfolásig telt teremben ülők Bazsányi Sándor esztéta, mint beszélgetőtárs segítségével Nádas Péter fotográfussal ismerkedjenek meg. Tudvalevő, Nádas Péter 1959-ben kezdett fényképezni, egy ideig a Nők Lapjánál dolgozott. A kiállítás 1959– 2003 közt született Nádas-fotókat adja közre egy csokorban, benne a gombosszegi, ma már világszerte ismert körtefával. Örömünkre e vonatkozáson túl a zalai Deák Ferenc Megyei Könyvtár Nádas-gyűjteménye is jelen van néhány tárlóbeli dokumentummal, hiszen a Zalaegerszegen gyűlő bibliográfia páratlan értékekkel bír, amit a megyei bibliotéka néhai Pécsi Gabriella költő és Baranyai György kezdeményezésének köszönhet.

A kiállítás plakátja. Fotó: Gyenes Imre

Az irodalmi múzeumi esten maga Nádas Péter tartott tárlatvezetést, ami nem volt túl könnyű abban a tömegben. Elmondta, őt mindig a fény érdekelte, nem a pillanat, mivelhogy véleménye szerint nem arról szól a fotózás. A falakon látható többek közt a gombosszegi konyha falán, mellette a berlini lakás mennyezetén tetten ért fény. Pontosabban a fényt megragadó felvétel. De számos emberábrázolás, mint például Örkény István portréja, vagy a Rudas-fürdő vendégei, vagy egy kocsmabelső, vagy a falusi ünnep.

Akt nincs. Miért, kérdezték a kíváncsiak. Mint mondta, próbálta, de kiderült, olyat ő nem tud. Nem szeretné, zavarná, ha látszana a testen a bugyi gumijának nyomata, s mivel kiküszöbölni nehéz vagy lehetetlen lenne, inkább lemondott róla.

Mi az a legelső kép, ami beléragadt? Kétéves korából emlékszik arra, ahogy a légnyomás az őt a karjában tartó édesanyjával együtt a lépcsőház falához verte.

A szerdai fővárosi életmű-konferencia záróaktusa: Heller Ágnes filozófus köszönti Nádas Pétert, aki készülő új művéből olvasott fel Fotó: Gyenes Imre