A hónap asszisztense, Pesti Gyuláné receptje: mézes torma frissen reszelve

Vas megyében, Bérbaltaváron született, de a középiskolát már Zalaegerszegen végezte, a Deákban. Eredetileg óvónő szeretett volna lenni, de az egészségügyi szakra került be, s olyannyira megtetszett neki, hogy maradt. 1981-ben kezdett a megyei kórház I-es belgyógyászatán, dr. Patakfalvi tanár úr irányítása alatt.

– Kicsit más világ volt, maximális szakmai és emberi segítőkészséggel találkoztam, irigységnek, önzésnek nyoma sem volt, mindent megtettek, hogy átadják a tudásukat, tapasztalatukat – idézi fel.

Tíz évet töltött az osztályon, időközben férjhez ment, megszületett két kislányuk. A kicsik mellett nem tudta továbbra is vállalni a három műszakos beosztást, így körzetbe ment dolgozni, a Göcseji útra, dr. Simon Mária mellé. Tizennyolc évet húztak le együtt.

– Nagyon szerettem ott lenni, de történt az életemben néhány változás, ami miatt úgy éreztem, váltanom kell, kipróbálom magam más területen is.

A József Attila iskola helyén kialakított gondozási központba ment dolgozni, adminisztratív munkakörbe. Ám a váltás nem hozta meg a remélt felfrissülést, sőt, inkább rádöbbentette, mégiscsak a betegekkel való mindennapi törődés az életeleme. Hiányzott neki a napi nyüzsgés, pörgés.

– Kellett az a pár éves eltávolodás, hogy tisztán lássak – neveti el magát, ami nála szinte alapállapot, hiszen állandóan mosolyra áll a szája. – Szerencsémre dr. Vass Éva mellett lehetőségem nyílt a visszatérésre, amiért nagyon hálás vagyok. A kolléganőimnek is, akik mindenben segítettek, hogy mielőbb felvegyem a fonalat. A páciensek szintén jól fogadtak, szerencsére vidám, optimista az alaptermészetem, jólesik nekik, ha valaki próbálja feloldani a feszültséget, feledtetni a betegségükkel járó kellemetlenségeket. Kérdezik is néha, mitől vagyok én mindig derűs. Hát attól, hogy a pici örömöket is megbecsülöm, s másoknak is csak ezt tudom tanácsolni. Nem kell csoda ahhoz, hogy jól teljen a napunk, én abból is erőt és örömöt tudok meríteni, ha csak rágondolok a gyermekeinkre, vagy ha valaki a bizalmába fogad. Ez jó érzést kelt bennem, amit aztán visszasugárzok a környezetemre. Most meg hogyne volnék boldog, amikor ilyen megható elismerést kaptam a doktornővel együtt...

Marikát meg lehet szólítani az utcán, a boltban, s nem feltétlenül csak a felírandó gyógyszerek miatt. Régi páciensei telefonálnak rá a mai napig, akár az esti órákban is.

– Mondja is ilyenkor viccesen a férjem, hogy na, „kezdődik a rendelés”...

Férje tervezőtechnikus, 29 éve házasok. Nagyobbik lányuk, Dóra 27 éves, egy alapítványnál dolgozik, s a számviteli után most az egészségügyi főiskola másodévese, szociális munkás szakon. A kisebbik, Orsolya a szombathelyi tanárképző után Kaposváron alkalmazott grafikusnak tanul, könyveket illusztrál. Marika imád olvasni, rejtvényt fejteni, nagy kedvence a sudoku.

S azt, hogy mennyire nem tud elmenni mások baja mellett, jól illusztrálja, hogy köhögésemet hallva távozóban még utánam kiáltja:
– Frissen reszelt torma kell erre mézzel!



Februárban dr. Muszil Zoltán lett a hónap orvosa, Bödör Ágnes pedig a hónap asszisztense. Ismerje meg őket, olvassa el korábbi cikkeinket az alábbi címekre kattintva!

Dr. Muszil Zoltán: Amikor újraindul a szív, az nagy pillanat... 

Bödör Ágnes: Én csak végzem a munkámat, nem teszek semmi rendkívülit...