Clooney, Oscar és az ukulele (filmelőzetessel)

Pedig az Utódok című filmben a sármőr nem több egy hétköznapi fickónál, egy idősödő ügyvédnél, akinek borzalmasan áll a hosszú haj, a virágmintás ingről és a ronda, barna szandálról nem is beszélve...

Matt King (George Clooney) teljes nyugalomban éli hétköznapjait a csodás Hawaii szigetén, felesége motorcsónak-balesete azonban fenekestül felforgatja az életét. Miközben megpróbálja feldolgozni a szörnyű tragédiát, egyéb problémákkal is meg kell birkóznia az addig a munkájába temetkező ügyvédnek. Egyedül marad nehezen kezelhető gyerekeivel, komoly döntést kell hoznia az öröksége, egy hatalmas erdő eladásáról, s bizony azzal a keserű igazsággal is szembe kell néznie, hogy élete párja megcsalta.


Clooney drámai alakításáért Golden Globe-ot kapott és Oscarra is jelölték. Kétségtelen, a színészek jó munkát végeztek, ám Clooney helyett inkább az idősebbik lányt alakító Shailene Woodley-t és a nagyapát játszó Robert Forstert emelném ki. Előbbi igazi sablonkarakterből formált remek érzékkel szimpatikus szereplőt, a Forster alakította Scott Thorson pedig az egyetlen a filmben, akinek elhisszük a fájdalmát. Az Utódok minden létező fórumon jó kritikát kapott, megannyi díjat bezsebelt, a közönség szereti, több Oscarra is jelölték. Pedig annyira azért nem jó...

Az operatőrnek, Phedon Papamichaelnek, valljuk be, nem volt nehéz dolga. Hawaii mégiscsak Hawaii, csúnya, előnytelen arcát ritkán mutatja. A filmben csak egy dolog zavaró: miközben egész idő alatt borzalmas zene, bendzsó és ukulele kíséretében arról próbálják meggyőzni a nézőt, hogy Hawaii-on sem fenékig tejföl az élet, a szereplőknek valahogy mégis a környezet, a szépséges táj segít a tragédia feldolgozásában. Ebből az következik, hogy ugyan szomorkodni Hawaii-on is lehet, de a bánatot mégis könnyebb elviselni ott, mint mondjuk a sivatagban...