Legenda a széplányokról

Egy török kori legenda szerint a Szentgyörgyvári-hegyen Hasszán bég épített gyönyörű palotát, ahová Kanizsa környéki széplányokat és asszonyokat vitetett. Egyszer azonban, amikor Egerszeg környékén tanyázott éppen, az elraboltak és rokonaik lemészárolták az őrséget és lerombolták a várat. Ezzel szemben Halis István, Nagykanizsa egyik legismertebb helytörténésze az 1800-as évek végén lejegyezte: bizony, pálos kolostor állt a területen, melyet Szent Péterről nevezték el. A barátokat a föllázadt köznép leöldöste, mivel azok sanyargatták a környéket, nőket raboltak, és vadászattal, rablással, tivornyákkal töltötték az életüket.

- Magyarország egyetlen teljesen feltárt Mátyás-kori várkastélya területén állunk - mutatott körbe dr. Vándor László régész, a Zala megyei múzeumok igazgatósága igazgatója. A szakember úgy ismeri a helyszínt, mint a tenyerét: immár harmadik éve vezeti itt az ásatást . - A várat a Mátyás király által a főnemesség soraiba emelt, amúgy Bajna faluból származó Both család építette - Both János törökországi követ volt, testvére, András pedig lovaskapitány. Az engedélyt a rangjukhoz méltó várkastély létesítésére az uralkodótól 1480-ban kérték meg, s egy 1481-ben keletkezett oklevélből tudjuk, hogy akkor már zajlott az építkezés.

Botszentgyörgy vára a 16. század elején már készen állt, hiszen a fennmaradt iratok tanúsága szerint 1506-ban Vidi Kis Mihály volt a várnagya. A jókora uradalommal, halastavakkal is körülvett létesítmény térségét az 1540-es évektől egyre több támadás érte - magát a kastélyt 1566-ban ostromolták meg először, a védők hősies helytállása eredményeként sikertelenül. A várkastély vesztét mégsem a török okozta: 1577-ben az udvari haditanács úgy döntött, hogy a háborúban a passzív védekezést részesítik előnyben - ennek értelmében Botszentgyörgy fényes várkastélyát feladták és felrobbantották.

- A várkastély szinte teljes régészeti kutatása 1987-89 között történt meg, akkor óriási társadalmi megmozdulással sikerült megtisztítanunk a területet a hatalmas mennyiségű törmeléktől, sőt: megkezdődött a helyreállítás is, de aztán félbeszakadt - jelezte dr. Vándor László. - Akkor nem volt lehetőség a várárkon kívül kutatni, pedig az a kapuval szembeni részen különösen fontos lett volna. Ezt pótoljuk most: a nemrég megkezdett ásatás keretében a kapuszorost, valamint a járószint alatti rétegeket is megvizsgáljuk. Megnézzük a kápolna belsejét is, hogy meggyőződjünk róla, temettek-e oda halottakat. Ha ezzel végzünk, elmondhatjuk, hogy valóban teljesen feltártuk Botszentgyörgy egykori várkastélyának területét.

A minap megkezdett ásatáson diákmunkások dolgoznak, dr. Vándor László, valamint Száraz Csilla régész, a nagykanizsai Thúry György Múzeum igazgatója irányítása mellett szorgosan mélyítik a gödröket. A kapuszorosban már közel két méter mélyre ástak le, s még mindig nem érték el az altalajt - talán farkasvermet alakíthattak ki ott az egykori védők, hogy az ellenség ne tudjon könnyen behatolni a várkastélyba. Kevéssel odébb egy kemence maradványai kerültek elő a föld alól. A munkások ugyanakkor szomorúan konstatálták, hogy az 1990-es évek elején elvégzett helyreállítási munkák egy része kárba veszett, a műemlék láthatóan gondos gazda nélkül maradt az elmúlt évtizedekben.

- A munka a Nemzeti Kulturális Alap és a nagykanizsai Romlottvár Alapítvány támogatásával valósulhatott meg - magyarázta Száraz Csilla, aki egyben az alapítvány kuratóriumának is tagja. - Az ásás során a régészeti réteget követjük, tehát mélyebbre hatolunk, mint ahol Botszentgyörgy várának felépítésekor volt a felszín. Kíváncsiak vagyunk ugyanis, hogy a 16. század előtt éltek-e itt emberek, volt-e a várkastély helyén korábban is valamilyen épület.

Az ásatáson dolgozó fiatalok számára nagy élmény a több száz éves romok közötti, komoly izomerőt és fokozott figyelmet igénylő munka. Ásás közben egyetlen apró törmelék sem kerülheti el figyelmüket - ám eddig a legnagyobb zsákmányuk egy mázas cserépdarab volt.

- Keveset hallottam korábban erről a várkastélyról, csak azt, hogy romlott életű szerzetesek laktak itt, azért hívják romlottvárnak - mondta a galamboki Pap József. - Azon gondolkozom inkább, hogy valamilyen turisztikai látványosságot biztos ki lehetne itt alakítani, de ahhoz rengeteg munka kellene. Kár lenne veszni hagyni mindezt.

Egy török kori legenda szerint a Szentgyörgyvári-hegyen Hasszán bég épített gyönyörű palotát, ahová Kanizsa környéki széplányokat és asszonyokat vitetett. Egyszer azonban, amikor Egerszeg környékén tanyázott éppen, az elraboltak és rokonaik lemészárolták az őrséget és lerombolták a várat. Ezzel szemben Halis István, Nagykanizsa egyik legismertebb helytörténésze az 1800-as évek végén lejegyezte: bizony, pálos kolostor állt a területen, melyet Szent Péterről nevezték el. A barátokat a föllázadt köznép leöldöste, mivel azok sanyargatták a környéket, nőket raboltak, és vadászattal, rablással, tivornyákkal töltötték az életüket.

- Magyarország egyetlen teljesen feltárt Mátyás-kori várkastélya területén állunk - mutatott körbe dr. Vándor László régész, a Zala megyei múzeumok igazgatósága igazgatója. A szakember úgy ismeri a helyszínt, mint a tenyerét: immár harmadik éve vezeti itt az ásatást . - A várat a Mátyás király által a főnemesség soraiba emelt, amúgy Bajna faluból származó Both család építette - Both János törökországi követ volt, testvére, András pedig lovaskapitány. Az engedélyt a rangjukhoz méltó várkastély létesítésére az uralkodótól 1480-ban kérték meg, s egy 1481-ben keletkezett oklevélből tudjuk, hogy akkor már zajlott az építkezés.

Botszentgyörgy vára a 16. század elején már készen állt, hiszen a fennmaradt iratok tanúsága szerint 1506-ban Vidi Kis Mihály volt a várnagya. A jókora uradalommal, halastavakkal is körülvett létesítmény térségét az 1540-es évektől egyre több támadás érte - magát a kastélyt 1566-ban ostromolták meg először, a védők hősies helytállása eredményeként sikertelenül. A várkastély vesztét mégsem a török okozta: 1577-ben az udvari haditanács úgy döntött, hogy a háborúban a passzív védekezést részesítik előnyben - ennek értelmében Botszentgyörgy fényes várkastélyát feladták és felrobbantották.

- A várkastély szinte teljes régészeti kutatása 1987-89 között történt meg, akkor óriási társadalmi megmozdulással sikerült megtisztítanunk a területet a hatalmas mennyiségű törmeléktől, sőt: megkezdődött a helyreállítás is, de aztán félbeszakadt - jelezte dr. Vándor László. - Akkor nem volt lehetőség a várárkon kívül kutatni, pedig az a kapuval szembeni részen különösen fontos lett volna. Ezt pótoljuk most: a nemrég megkezdett ásatás keretében a kapuszorost, valamint a járószint alatti rétegeket is megvizsgáljuk. Megnézzük a kápolna belsejét is, hogy meggyőződjünk róla, temettek-e oda halottakat. Ha ezzel végzünk, elmondhatjuk, hogy valóban teljesen feltártuk Botszentgyörgy egykori várkastélyának területét.

A minap megkezdett ásatáson diákmunkások dolgoznak, dr. Vándor László, valamint Száraz Csilla régész, a nagykanizsai Thúry György Múzeum igazgatója irányítása mellett szorgosan mélyítik a gödröket. A kapuszorosban már közel két méter mélyre ástak le, s még mindig nem érték el az altalajt - talán farkasvermet alakíthattak ki ott az egykori védők, hogy az ellenség ne tudjon könnyen behatolni a várkastélyba. Kevéssel odébb egy kemence maradványai kerültek elő a föld alól. A munkások ugyanakkor szomorúan konstatálták, hogy az 1990-es évek elején elvégzett helyreállítási munkák egy része kárba veszett, a műemlék láthatóan gondos gazda nélkül maradt az elmúlt évtizedekben.

- A munka a Nemzeti Kulturális Alap és a nagykanizsai Romlottvár Alapítvány támogatásával valósulhatott meg - magyarázta Száraz Csilla, aki egyben az alapítvány kuratóriumának is tagja. - Az ásás során a régészeti réteget követjük, tehát mélyebbre hatolunk, mint ahol Botszentgyörgy várának felépítésekor volt a felszín. Kíváncsiak vagyunk ugyanis, hogy a 16. század előtt éltek-e itt emberek, volt-e a várkastély helyén korábban is valamilyen épület.

Az ásatáson dolgozó fiatalok számára nagy élmény a több száz éves romok közötti, komoly izomerőt és fokozott figyelmet igénylő munka. Ásás közben egyetlen apró törmelék sem kerülheti el figyelmüket - ám eddig a legnagyobb zsákmányuk egy mázas cserépdarab volt.

- Keveset hallottam korábban erről a várkastélyról, csak azt, hogy romlott életű szerzetesek laktak itt, azért hívják romlottvárnak - mondta a galamboki Pap József. - Azon gondolkozom inkább, hogy valamilyen turisztikai látványosságot biztos ki lehetne itt alakítani, de ahhoz rengeteg munka kellene. Kár lenne veszni hagyni mindezt.

- Magyarország egyetlen teljesen feltárt Mátyás-kori várkastélya területén állunk - mutatott körbe dr. Vándor László régész, a Zala megyei múzeumok igazgatósága igazgatója. A szakember úgy ismeri a helyszínt, mint a tenyerét: immár harmadik éve vezeti itt az ásatást . - A várat a Mátyás király által a főnemesség soraiba emelt, amúgy Bajna faluból származó Both család építette - Both János törökországi követ volt, testvére, András pedig lovaskapitány. Az engedélyt a rangjukhoz méltó várkastély létesítésére az uralkodótól 1480-ban kérték meg, s egy 1481-ben keletkezett oklevélből tudjuk, hogy akkor már zajlott az építkezés.

Botszentgyörgy vára a 16. század elején már készen állt, hiszen a fennmaradt iratok tanúsága szerint 1506-ban Vidi Kis Mihály volt a várnagya. A jókora uradalommal, halastavakkal is körülvett létesítmény térségét az 1540-es évektől egyre több támadás érte - magát a kastélyt 1566-ban ostromolták meg először, a védők hősies helytállása eredményeként sikertelenül. A várkastély vesztét mégsem a török okozta: 1577-ben az udvari haditanács úgy döntött, hogy a háborúban a passzív védekezést részesítik előnyben - ennek értelmében Botszentgyörgy fényes várkastélyát feladták és felrobbantották.

- A várkastély szinte teljes régészeti kutatása 1987-89 között történt meg, akkor óriási társadalmi megmozdulással sikerült megtisztítanunk a területet a hatalmas mennyiségű törmeléktől, sőt: megkezdődött a helyreállítás is, de aztán félbeszakadt - jelezte dr. Vándor László. - Akkor nem volt lehetőség a várárkon kívül kutatni, pedig az a kapuval szembeni részen különösen fontos lett volna. Ezt pótoljuk most: a nemrég megkezdett ásatás keretében a kapuszorost, valamint a járószint alatti rétegeket is megvizsgáljuk. Megnézzük a kápolna belsejét is, hogy meggyőződjünk róla, temettek-e oda halottakat. Ha ezzel végzünk, elmondhatjuk, hogy valóban teljesen feltártuk Botszentgyörgy egykori várkastélyának területét.

A minap megkezdett ásatáson diákmunkások dolgoznak, dr. Vándor László, valamint Száraz Csilla régész, a nagykanizsai Thúry György Múzeum igazgatója irányítása mellett szorgosan mélyítik a gödröket. A kapuszorosban már közel két méter mélyre ástak le, s még mindig nem érték el az altalajt - talán farkasvermet alakíthattak ki ott az egykori védők, hogy az ellenség ne tudjon könnyen behatolni a várkastélyba. Kevéssel odébb egy kemence maradványai kerültek elő a föld alól. A munkások ugyanakkor szomorúan konstatálták, hogy az 1990-es évek elején elvégzett helyreállítási munkák egy része kárba veszett, a műemlék láthatóan gondos gazda nélkül maradt az elmúlt évtizedekben.

- A munka a Nemzeti Kulturális Alap és a nagykanizsai Romlottvár Alapítvány támogatásával valósulhatott meg - magyarázta Száraz Csilla, aki egyben az alapítvány kuratóriumának is tagja. - Az ásás során a régészeti réteget követjük, tehát mélyebbre hatolunk, mint ahol Botszentgyörgy várának felépítésekor volt a felszín. Kíváncsiak vagyunk ugyanis, hogy a 16. század előtt éltek-e itt emberek, volt-e a várkastély helyén korábban is valamilyen épület.

Az ásatáson dolgozó fiatalok számára nagy élmény a több száz éves romok közötti, komoly izomerőt és fokozott figyelmet igénylő munka. Ásás közben egyetlen apró törmelék sem kerülheti el figyelmüket - ám eddig a legnagyobb zsákmányuk egy mázas cserépdarab volt.

- Keveset hallottam korábban erről a várkastélyról, csak azt, hogy romlott életű szerzetesek laktak itt, azért hívják romlottvárnak - mondta a galamboki Pap József. - Azon gondolkozom inkább, hogy valamilyen turisztikai látványosságot biztos ki lehetne itt alakítani, de ahhoz rengeteg munka kellene. Kár lenne veszni hagyni mindezt.

- Magyarország egyetlen teljesen feltárt Mátyás-kori várkastélya területén állunk - mutatott körbe dr. Vándor László régész, a Zala megyei múzeumok igazgatósága igazgatója. A szakember úgy ismeri a helyszínt, mint a tenyerét: immár harmadik éve vezeti itt az ásatást . - A várat a Mátyás király által a főnemesség soraiba emelt, amúgy Bajna faluból származó Both család építette - Both János törökországi követ volt, testvére, András pedig lovaskapitány. Az engedélyt a rangjukhoz méltó várkastély létesítésére az uralkodótól 1480-ban kérték meg, s egy 1481-ben keletkezett oklevélből tudjuk, hogy akkor már zajlott az építkezés.

Botszentgyörgy vára a 16. század elején már készen állt, hiszen a fennmaradt iratok tanúsága szerint 1506-ban Vidi Kis Mihály volt a várnagya. A jókora uradalommal, halastavakkal is körülvett létesítmény térségét az 1540-es évektől egyre több támadás érte - magát a kastélyt 1566-ban ostromolták meg először, a védők hősies helytállása eredményeként sikertelenül. A várkastély vesztét mégsem a török okozta: 1577-ben az udvari haditanács úgy döntött, hogy a háborúban a passzív védekezést részesítik előnyben - ennek értelmében Botszentgyörgy fényes várkastélyát feladták és felrobbantották.

- A várkastély szinte teljes régészeti kutatása 1987-89 között történt meg, akkor óriási társadalmi megmozdulással sikerült megtisztítanunk a területet a hatalmas mennyiségű törmeléktől, sőt: megkezdődött a helyreállítás is, de aztán félbeszakadt - jelezte dr. Vándor László. - Akkor nem volt lehetőség a várárkon kívül kutatni, pedig az a kapuval szembeni részen különösen fontos lett volna. Ezt pótoljuk most: a nemrég megkezdett ásatás keretében a kapuszorost, valamint a járószint alatti rétegeket is megvizsgáljuk. Megnézzük a kápolna belsejét is, hogy meggyőződjünk róla, temettek-e oda halottakat. Ha ezzel végzünk, elmondhatjuk, hogy valóban teljesen feltártuk Botszentgyörgy egykori várkastélyának területét.

A minap megkezdett ásatáson diákmunkások dolgoznak, dr. Vándor László, valamint Száraz Csilla régész, a nagykanizsai Thúry György Múzeum igazgatója irányítása mellett szorgosan mélyítik a gödröket. A kapuszorosban már közel két méter mélyre ástak le, s még mindig nem érték el az altalajt - talán farkasvermet alakíthattak ki ott az egykori védők, hogy az ellenség ne tudjon könnyen behatolni a várkastélyba. Kevéssel odébb egy kemence maradványai kerültek elő a föld alól. A munkások ugyanakkor szomorúan konstatálták, hogy az 1990-es évek elején elvégzett helyreállítási munkák egy része kárba veszett, a műemlék láthatóan gondos gazda nélkül maradt az elmúlt évtizedekben.

- A munka a Nemzeti Kulturális Alap és a nagykanizsai Romlottvár Alapítvány támogatásával valósulhatott meg - magyarázta Száraz Csilla, aki egyben az alapítvány kuratóriumának is tagja. - Az ásás során a régészeti réteget követjük, tehát mélyebbre hatolunk, mint ahol Botszentgyörgy várának felépítésekor volt a felszín. Kíváncsiak vagyunk ugyanis, hogy a 16. század előtt éltek-e itt emberek, volt-e a várkastély helyén korábban is valamilyen épület.

Az ásatáson dolgozó fiatalok számára nagy élmény a több száz éves romok közötti, komoly izomerőt és fokozott figyelmet igénylő munka. Ásás közben egyetlen apró törmelék sem kerülheti el figyelmüket - ám eddig a legnagyobb zsákmányuk egy mázas cserépdarab volt.

- Keveset hallottam korábban erről a várkastélyról, csak azt, hogy romlott életű szerzetesek laktak itt, azért hívják romlottvárnak - mondta a galamboki Pap József. - Azon gondolkozom inkább, hogy valamilyen turisztikai látványosságot biztos ki lehetne itt alakítani, de ahhoz rengeteg munka kellene. Kár lenne veszni hagyni mindezt.

Botszentgyörgy vára a 16. század elején már készen állt, hiszen a fennmaradt iratok tanúsága szerint 1506-ban Vidi Kis Mihály volt a várnagya. A jókora uradalommal, halastavakkal is körülvett létesítmény térségét az 1540-es évektől egyre több támadás érte - magát a kastélyt 1566-ban ostromolták meg először, a védők hősies helytállása eredményeként sikertelenül. A várkastély vesztét mégsem a török okozta: 1577-ben az udvari haditanács úgy döntött, hogy a háborúban a passzív védekezést részesítik előnyben - ennek értelmében Botszentgyörgy fényes várkastélyát feladták és felrobbantották.

- A várkastély szinte teljes régészeti kutatása 1987-89 között történt meg, akkor óriási társadalmi megmozdulással sikerült megtisztítanunk a területet a hatalmas mennyiségű törmeléktől, sőt: megkezdődött a helyreállítás is, de aztán félbeszakadt - jelezte dr. Vándor László. - Akkor nem volt lehetőség a várárkon kívül kutatni, pedig az a kapuval szembeni részen különösen fontos lett volna. Ezt pótoljuk most: a nemrég megkezdett ásatás keretében a kapuszorost, valamint a járószint alatti rétegeket is megvizsgáljuk. Megnézzük a kápolna belsejét is, hogy meggyőződjünk róla, temettek-e oda halottakat. Ha ezzel végzünk, elmondhatjuk, hogy valóban teljesen feltártuk Botszentgyörgy egykori várkastélyának területét.

A minap megkezdett ásatáson diákmunkások dolgoznak, dr. Vándor László, valamint Száraz Csilla régész, a nagykanizsai Thúry György Múzeum igazgatója irányítása mellett szorgosan mélyítik a gödröket. A kapuszorosban már közel két méter mélyre ástak le, s még mindig nem érték el az altalajt - talán farkasvermet alakíthattak ki ott az egykori védők, hogy az ellenség ne tudjon könnyen behatolni a várkastélyba. Kevéssel odébb egy kemence maradványai kerültek elő a föld alól. A munkások ugyanakkor szomorúan konstatálták, hogy az 1990-es évek elején elvégzett helyreállítási munkák egy része kárba veszett, a műemlék láthatóan gondos gazda nélkül maradt az elmúlt évtizedekben.

- A munka a Nemzeti Kulturális Alap és a nagykanizsai Romlottvár Alapítvány támogatásával valósulhatott meg - magyarázta Száraz Csilla, aki egyben az alapítvány kuratóriumának is tagja. - Az ásás során a régészeti réteget követjük, tehát mélyebbre hatolunk, mint ahol Botszentgyörgy várának felépítésekor volt a felszín. Kíváncsiak vagyunk ugyanis, hogy a 16. század előtt éltek-e itt emberek, volt-e a várkastély helyén korábban is valamilyen épület.

Az ásatáson dolgozó fiatalok számára nagy élmény a több száz éves romok közötti, komoly izomerőt és fokozott figyelmet igénylő munka. Ásás közben egyetlen apró törmelék sem kerülheti el figyelmüket - ám eddig a legnagyobb zsákmányuk egy mázas cserépdarab volt.

- Keveset hallottam korábban erről a várkastélyról, csak azt, hogy romlott életű szerzetesek laktak itt, azért hívják romlottvárnak - mondta a galamboki Pap József. - Azon gondolkozom inkább, hogy valamilyen turisztikai látványosságot biztos ki lehetne itt alakítani, de ahhoz rengeteg munka kellene. Kár lenne veszni hagyni mindezt.

Botszentgyörgy vára a 16. század elején már készen állt, hiszen a fennmaradt iratok tanúsága szerint 1506-ban Vidi Kis Mihály volt a várnagya. A jókora uradalommal, halastavakkal is körülvett létesítmény térségét az 1540-es évektől egyre több támadás érte - magát a kastélyt 1566-ban ostromolták meg először, a védők hősies helytállása eredményeként sikertelenül. A várkastély vesztét mégsem a török okozta: 1577-ben az udvari haditanács úgy döntött, hogy a háborúban a passzív védekezést részesítik előnyben - ennek értelmében Botszentgyörgy fényes várkastélyát feladták és felrobbantották.

- A várkastély szinte teljes régészeti kutatása 1987-89 között történt meg, akkor óriási társadalmi megmozdulással sikerült megtisztítanunk a területet a hatalmas mennyiségű törmeléktől, sőt: megkezdődött a helyreállítás is, de aztán félbeszakadt - jelezte dr. Vándor László. - Akkor nem volt lehetőség a várárkon kívül kutatni, pedig az a kapuval szembeni részen különösen fontos lett volna. Ezt pótoljuk most: a nemrég megkezdett ásatás keretében a kapuszorost, valamint a járószint alatti rétegeket is megvizsgáljuk. Megnézzük a kápolna belsejét is, hogy meggyőződjünk róla, temettek-e oda halottakat. Ha ezzel végzünk, elmondhatjuk, hogy valóban teljesen feltártuk Botszentgyörgy egykori várkastélyának területét.

A minap megkezdett ásatáson diákmunkások dolgoznak, dr. Vándor László, valamint Száraz Csilla régész, a nagykanizsai Thúry György Múzeum igazgatója irányítása mellett szorgosan mélyítik a gödröket. A kapuszorosban már közel két méter mélyre ástak le, s még mindig nem érték el az altalajt - talán farkasvermet alakíthattak ki ott az egykori védők, hogy az ellenség ne tudjon könnyen behatolni a várkastélyba. Kevéssel odébb egy kemence maradványai kerültek elő a föld alól. A munkások ugyanakkor szomorúan konstatálták, hogy az 1990-es évek elején elvégzett helyreállítási munkák egy része kárba veszett, a műemlék láthatóan gondos gazda nélkül maradt az elmúlt évtizedekben.

- A munka a Nemzeti Kulturális Alap és a nagykanizsai Romlottvár Alapítvány támogatásával valósulhatott meg - magyarázta Száraz Csilla, aki egyben az alapítvány kuratóriumának is tagja. - Az ásás során a régészeti réteget követjük, tehát mélyebbre hatolunk, mint ahol Botszentgyörgy várának felépítésekor volt a felszín. Kíváncsiak vagyunk ugyanis, hogy a 16. század előtt éltek-e itt emberek, volt-e a várkastély helyén korábban is valamilyen épület.

Az ásatáson dolgozó fiatalok számára nagy élmény a több száz éves romok közötti, komoly izomerőt és fokozott figyelmet igénylő munka. Ásás közben egyetlen apró törmelék sem kerülheti el figyelmüket - ám eddig a legnagyobb zsákmányuk egy mázas cserépdarab volt.

- Keveset hallottam korábban erről a várkastélyról, csak azt, hogy romlott életű szerzetesek laktak itt, azért hívják romlottvárnak - mondta a galamboki Pap József. - Azon gondolkozom inkább, hogy valamilyen turisztikai látványosságot biztos ki lehetne itt alakítani, de ahhoz rengeteg munka kellene. Kár lenne veszni hagyni mindezt.

- A várkastély szinte teljes régészeti kutatása 1987-89 között történt meg, akkor óriási társadalmi megmozdulással sikerült megtisztítanunk a területet a hatalmas mennyiségű törmeléktől, sőt: megkezdődött a helyreállítás is, de aztán félbeszakadt - jelezte dr. Vándor László. - Akkor nem volt lehetőség a várárkon kívül kutatni, pedig az a kapuval szembeni részen különösen fontos lett volna. Ezt pótoljuk most: a nemrég megkezdett ásatás keretében a kapuszorost, valamint a járószint alatti rétegeket is megvizsgáljuk. Megnézzük a kápolna belsejét is, hogy meggyőződjünk róla, temettek-e oda halottakat. Ha ezzel végzünk, elmondhatjuk, hogy valóban teljesen feltártuk Botszentgyörgy egykori várkastélyának területét.

A minap megkezdett ásatáson diákmunkások dolgoznak, dr. Vándor László, valamint Száraz Csilla régész, a nagykanizsai Thúry György Múzeum igazgatója irányítása mellett szorgosan mélyítik a gödröket. A kapuszorosban már közel két méter mélyre ástak le, s még mindig nem érték el az altalajt - talán farkasvermet alakíthattak ki ott az egykori védők, hogy az ellenség ne tudjon könnyen behatolni a várkastélyba. Kevéssel odébb egy kemence maradványai kerültek elő a föld alól. A munkások ugyanakkor szomorúan konstatálták, hogy az 1990-es évek elején elvégzett helyreállítási munkák egy része kárba veszett, a műemlék láthatóan gondos gazda nélkül maradt az elmúlt évtizedekben.

- A munka a Nemzeti Kulturális Alap és a nagykanizsai Romlottvár Alapítvány támogatásával valósulhatott meg - magyarázta Száraz Csilla, aki egyben az alapítvány kuratóriumának is tagja. - Az ásás során a régészeti réteget követjük, tehát mélyebbre hatolunk, mint ahol Botszentgyörgy várának felépítésekor volt a felszín. Kíváncsiak vagyunk ugyanis, hogy a 16. század előtt éltek-e itt emberek, volt-e a várkastély helyén korábban is valamilyen épület.

Az ásatáson dolgozó fiatalok számára nagy élmény a több száz éves romok közötti, komoly izomerőt és fokozott figyelmet igénylő munka. Ásás közben egyetlen apró törmelék sem kerülheti el figyelmüket - ám eddig a legnagyobb zsákmányuk egy mázas cserépdarab volt.

- Keveset hallottam korábban erről a várkastélyról, csak azt, hogy romlott életű szerzetesek laktak itt, azért hívják romlottvárnak - mondta a galamboki Pap József. - Azon gondolkozom inkább, hogy valamilyen turisztikai látványosságot biztos ki lehetne itt alakítani, de ahhoz rengeteg munka kellene. Kár lenne veszni hagyni mindezt.

- A várkastély szinte teljes régészeti kutatása 1987-89 között történt meg, akkor óriási társadalmi megmozdulással sikerült megtisztítanunk a területet a hatalmas mennyiségű törmeléktől, sőt: megkezdődött a helyreállítás is, de aztán félbeszakadt - jelezte dr. Vándor László. - Akkor nem volt lehetőség a várárkon kívül kutatni, pedig az a kapuval szembeni részen különösen fontos lett volna. Ezt pótoljuk most: a nemrég megkezdett ásatás keretében a kapuszorost, valamint a járószint alatti rétegeket is megvizsgáljuk. Megnézzük a kápolna belsejét is, hogy meggyőződjünk róla, temettek-e oda halottakat. Ha ezzel végzünk, elmondhatjuk, hogy valóban teljesen feltártuk Botszentgyörgy egykori várkastélyának területét.

A minap megkezdett ásatáson diákmunkások dolgoznak, dr. Vándor László, valamint Száraz Csilla régész, a nagykanizsai Thúry György Múzeum igazgatója irányítása mellett szorgosan mélyítik a gödröket. A kapuszorosban már közel két méter mélyre ástak le, s még mindig nem érték el az altalajt - talán farkasvermet alakíthattak ki ott az egykori védők, hogy az ellenség ne tudjon könnyen behatolni a várkastélyba. Kevéssel odébb egy kemence maradványai kerültek elő a föld alól. A munkások ugyanakkor szomorúan konstatálták, hogy az 1990-es évek elején elvégzett helyreállítási munkák egy része kárba veszett, a műemlék láthatóan gondos gazda nélkül maradt az elmúlt évtizedekben.

- A munka a Nemzeti Kulturális Alap és a nagykanizsai Romlottvár Alapítvány támogatásával valósulhatott meg - magyarázta Száraz Csilla, aki egyben az alapítvány kuratóriumának is tagja. - Az ásás során a régészeti réteget követjük, tehát mélyebbre hatolunk, mint ahol Botszentgyörgy várának felépítésekor volt a felszín. Kíváncsiak vagyunk ugyanis, hogy a 16. század előtt éltek-e itt emberek, volt-e a várkastély helyén korábban is valamilyen épület.

Az ásatáson dolgozó fiatalok számára nagy élmény a több száz éves romok közötti, komoly izomerőt és fokozott figyelmet igénylő munka. Ásás közben egyetlen apró törmelék sem kerülheti el figyelmüket - ám eddig a legnagyobb zsákmányuk egy mázas cserépdarab volt.

- Keveset hallottam korábban erről a várkastélyról, csak azt, hogy romlott életű szerzetesek laktak itt, azért hívják romlottvárnak - mondta a galamboki Pap József. - Azon gondolkozom inkább, hogy valamilyen turisztikai látványosságot biztos ki lehetne itt alakítani, de ahhoz rengeteg munka kellene. Kár lenne veszni hagyni mindezt.

A minap megkezdett ásatáson diákmunkások dolgoznak, dr. Vándor László, valamint Száraz Csilla régész, a nagykanizsai Thúry György Múzeum igazgatója irányítása mellett szorgosan mélyítik a gödröket. A kapuszorosban már közel két méter mélyre ástak le, s még mindig nem érték el az altalajt - talán farkasvermet alakíthattak ki ott az egykori védők, hogy az ellenség ne tudjon könnyen behatolni a várkastélyba. Kevéssel odébb egy kemence maradványai kerültek elő a föld alól. A munkások ugyanakkor szomorúan konstatálták, hogy az 1990-es évek elején elvégzett helyreállítási munkák egy része kárba veszett, a műemlék láthatóan gondos gazda nélkül maradt az elmúlt évtizedekben.

- A munka a Nemzeti Kulturális Alap és a nagykanizsai Romlottvár Alapítvány támogatásával valósulhatott meg - magyarázta Száraz Csilla, aki egyben az alapítvány kuratóriumának is tagja. - Az ásás során a régészeti réteget követjük, tehát mélyebbre hatolunk, mint ahol Botszentgyörgy várának felépítésekor volt a felszín. Kíváncsiak vagyunk ugyanis, hogy a 16. század előtt éltek-e itt emberek, volt-e a várkastély helyén korábban is valamilyen épület.

Az ásatáson dolgozó fiatalok számára nagy élmény a több száz éves romok közötti, komoly izomerőt és fokozott figyelmet igénylő munka. Ásás közben egyetlen apró törmelék sem kerülheti el figyelmüket - ám eddig a legnagyobb zsákmányuk egy mázas cserépdarab volt.

- Keveset hallottam korábban erről a várkastélyról, csak azt, hogy romlott életű szerzetesek laktak itt, azért hívják romlottvárnak - mondta a galamboki Pap József. - Azon gondolkozom inkább, hogy valamilyen turisztikai látványosságot biztos ki lehetne itt alakítani, de ahhoz rengeteg munka kellene. Kár lenne veszni hagyni mindezt.

A minap megkezdett ásatáson diákmunkások dolgoznak, dr. Vándor László, valamint Száraz Csilla régész, a nagykanizsai Thúry György Múzeum igazgatója irányítása mellett szorgosan mélyítik a gödröket. A kapuszorosban már közel két méter mélyre ástak le, s még mindig nem érték el az altalajt - talán farkasvermet alakíthattak ki ott az egykori védők, hogy az ellenség ne tudjon könnyen behatolni a várkastélyba. Kevéssel odébb egy kemence maradványai kerültek elő a föld alól. A munkások ugyanakkor szomorúan konstatálták, hogy az 1990-es évek elején elvégzett helyreállítási munkák egy része kárba veszett, a műemlék láthatóan gondos gazda nélkül maradt az elmúlt évtizedekben.

- A munka a Nemzeti Kulturális Alap és a nagykanizsai Romlottvár Alapítvány támogatásával valósulhatott meg - magyarázta Száraz Csilla, aki egyben az alapítvány kuratóriumának is tagja. - Az ásás során a régészeti réteget követjük, tehát mélyebbre hatolunk, mint ahol Botszentgyörgy várának felépítésekor volt a felszín. Kíváncsiak vagyunk ugyanis, hogy a 16. század előtt éltek-e itt emberek, volt-e a várkastély helyén korábban is valamilyen épület.

Az ásatáson dolgozó fiatalok számára nagy élmény a több száz éves romok közötti, komoly izomerőt és fokozott figyelmet igénylő munka. Ásás közben egyetlen apró törmelék sem kerülheti el figyelmüket - ám eddig a legnagyobb zsákmányuk egy mázas cserépdarab volt.

- Keveset hallottam korábban erről a várkastélyról, csak azt, hogy romlott életű szerzetesek laktak itt, azért hívják romlottvárnak - mondta a galamboki Pap József. - Azon gondolkozom inkább, hogy valamilyen turisztikai látványosságot biztos ki lehetne itt alakítani, de ahhoz rengeteg munka kellene. Kár lenne veszni hagyni mindezt.

- A munka a Nemzeti Kulturális Alap és a nagykanizsai Romlottvár Alapítvány támogatásával valósulhatott meg - magyarázta Száraz Csilla, aki egyben az alapítvány kuratóriumának is tagja. - Az ásás során a régészeti réteget követjük, tehát mélyebbre hatolunk, mint ahol Botszentgyörgy várának felépítésekor volt a felszín. Kíváncsiak vagyunk ugyanis, hogy a 16. század előtt éltek-e itt emberek, volt-e a várkastély helyén korábban is valamilyen épület.

Az ásatáson dolgozó fiatalok számára nagy élmény a több száz éves romok közötti, komoly izomerőt és fokozott figyelmet igénylő munka. Ásás közben egyetlen apró törmelék sem kerülheti el figyelmüket - ám eddig a legnagyobb zsákmányuk egy mázas cserépdarab volt.

- Keveset hallottam korábban erről a várkastélyról, csak azt, hogy romlott életű szerzetesek laktak itt, azért hívják romlottvárnak - mondta a galamboki Pap József. - Azon gondolkozom inkább, hogy valamilyen turisztikai látványosságot biztos ki lehetne itt alakítani, de ahhoz rengeteg munka kellene. Kár lenne veszni hagyni mindezt.

- A munka a Nemzeti Kulturális Alap és a nagykanizsai Romlottvár Alapítvány támogatásával valósulhatott meg - magyarázta Száraz Csilla, aki egyben az alapítvány kuratóriumának is tagja. - Az ásás során a régészeti réteget követjük, tehát mélyebbre hatolunk, mint ahol Botszentgyörgy várának felépítésekor volt a felszín. Kíváncsiak vagyunk ugyanis, hogy a 16. század előtt éltek-e itt emberek, volt-e a várkastély helyén korábban is valamilyen épület.

Az ásatáson dolgozó fiatalok számára nagy élmény a több száz éves romok közötti, komoly izomerőt és fokozott figyelmet igénylő munka. Ásás közben egyetlen apró törmelék sem kerülheti el figyelmüket - ám eddig a legnagyobb zsákmányuk egy mázas cserépdarab volt.

- Keveset hallottam korábban erről a várkastélyról, csak azt, hogy romlott életű szerzetesek laktak itt, azért hívják romlottvárnak - mondta a galamboki Pap József. - Azon gondolkozom inkább, hogy valamilyen turisztikai látványosságot biztos ki lehetne itt alakítani, de ahhoz rengeteg munka kellene. Kár lenne veszni hagyni mindezt.

Az ásatáson dolgozó fiatalok számára nagy élmény a több száz éves romok közötti, komoly izomerőt és fokozott figyelmet igénylő munka. Ásás közben egyetlen apró törmelék sem kerülheti el figyelmüket - ám eddig a legnagyobb zsákmányuk egy mázas cserépdarab volt.

- Keveset hallottam korábban erről a várkastélyról, csak azt, hogy romlott életű szerzetesek laktak itt, azért hívják romlottvárnak - mondta a galamboki Pap József. - Azon gondolkozom inkább, hogy valamilyen turisztikai látványosságot biztos ki lehetne itt alakítani, de ahhoz rengeteg munka kellene. Kár lenne veszni hagyni mindezt.

Az ásatáson dolgozó fiatalok számára nagy élmény a több száz éves romok közötti, komoly izomerőt és fokozott figyelmet igénylő munka. Ásás közben egyetlen apró törmelék sem kerülheti el figyelmüket - ám eddig a legnagyobb zsákmányuk egy mázas cserépdarab volt.

- Keveset hallottam korábban erről a várkastélyról, csak azt, hogy romlott életű szerzetesek laktak itt, azért hívják romlottvárnak - mondta a galamboki Pap József. - Azon gondolkozom inkább, hogy valamilyen turisztikai látványosságot biztos ki lehetne itt alakítani, de ahhoz rengeteg munka kellene. Kár lenne veszni hagyni mindezt.

- Keveset hallottam korábban erről a várkastélyról, csak azt, hogy romlott életű szerzetesek laktak itt, azért hívják romlottvárnak - mondta a galamboki Pap József. - Azon gondolkozom inkább, hogy valamilyen turisztikai látványosságot biztos ki lehetne itt alakítani, de ahhoz rengeteg munka kellene. Kár lenne veszni hagyni mindezt.

- Keveset hallottam korábban erről a várkastélyról, csak azt, hogy romlott életű szerzetesek laktak itt, azért hívják romlottvárnak - mondta a galamboki Pap József. - Azon gondolkozom inkább, hogy valamilyen turisztikai látványosságot biztos ki lehetne itt alakítani, de ahhoz rengeteg munka kellene. Kár lenne veszni hagyni mindezt.