Három ország a hazája Goran Bregovic-nak

- A saját korosztályomban kevés olyan művész van, akit ennyire szórakoztat önnön zenéje - nyilatkozta lapunknak a hatvanadik életévét betöltött zenész. - Én egyaránt jól érzem magam New Yorkban, Párizsban és Zalaegerszegen is. Két napja még Kínában léptem fel, de adtam már koncertet Szibéria városaiban, Krasznojarszkban, Tomszkban, Novoszibirszkben, illetve az iraki határon, a kurdok fővárosában is. Az, hogy jól sikerüljön egy koncert, kizárólag tőlem függ. Én pedig mindent megteszek azért, hogy jó hangulatot varázsoljak a színpadra és a nézőtérre.

A zenész szerint az alkohol elmaradhatatlan kelléke a jó hangulatnak, ezért valamilyen italnak mindig ott kell lennie a színpadon. Ezt szerződésben is rögzíti - mondja, majd felemlít egy érdekes történetet. Néhány éve a híres gucsai fesztiválra kapott meghívást, a szerbiai fúvószenekarok versenyére. Arra gondolt, hogy az amatőrök között talán nem a professzionális koncertprogramjával kellene fellépnie, hanem olyan dalokkal, amelyeket zenekarával saját szórakoztatásukra szoktak eljátszani a próbákon. Amikor aztán visszanézte a koncert felvételét, érdekes dologra figyelt fel.

- Azt láttam, hogy ezen a koncerten, ahol olyan programot mutattunk be, melyet még soha azelőtt, jóval többet ittam, mint egyébként - sorolta. - Arra gondoltam, ha ezekre a dalokra olyan jól tudok inni, akkor talán másra is hasonló hatással lesz. Gyakorlatilag a gucsai fesztiválon eljátszott programból született meg az Alkohol című nagylemezem, amelynek lassan elkészül a folytatása is. Az első rész a Sligovica címet viseli, a másodiké pedig Champagne, azaz pezsgő lesz.

Goran Bregovic többször említést tesz őseire, mint mondja, a szlávok sosem rajongtak a klasszikus zenéért, s évszázadokon át olyan hangszeren játszottak, amelyen mindössze egy húr volt. Amikor azt kérjük tőle, hogy az említett ősöket helyezze el a délszláv kavalkádban, szelíd mosollyal válaszol. Bár az életrajzi adatai szerint boszniai szerb és horvát szülőktől származik, egyik nemzetiséget sem említi, a nas , azaz a miénk kifejezést használja a gyökereire. Rövid gondolkodás után aztán ad egy másfajta megközelítést is.


Hallgasson bele Goran Bregovic zenéjébe (részlet a Cigányok ideje című filmből)!

- Nekem Zágrábban, Szarajevóban és Belgrádban is van házam - tudjuk meg tőle. - Ezek azok a városok, ahol nem hotelben szállok meg. Úgy érzem, hogy a három város között van az én hazám. Amikor szétesik az az ország, ahol addig élt az ember, akkor döbben rá, hogy a haza nem földrajzi, hanem érzelmi fogalom. A délszláv háború alatt gyakorlatilag mint menekült éltem Párizsban, amelynek régi tradíciója, hogy befogadja a művészeket. A skandináv és orosz írók, a spanyol festők sorsa jutott nekem is. Mindez önbizalmat is adott, olyant, amivel talán addig nem is rendelkeztem. Mert ha az ember egy nagy, gazdag kultúrából érkezik, akkor könnyű önbizalommal rendelkeznie. De mi, délszlávok túl impresszionáltak vagyunk a nagyokkal szemben. A Párizsban eltöltött évek nélkül sosem lettem volna az a világpolgár, amivé váltam, ugyanakkor a gyökereim is megmaradtak. Írni minden nyelven lehet. A cseh Milan Kundera franciául írja regényeit, drámáit. Az indiai születésű Salman Rushdie csak angolul ír. A zeneszerzőkről azonban mindig tudjuk, hogy honnan érkeztek. A tudomány szerint az első emberi nyelv a zene. Németországban nemrég találtak egy körülbelül harmincezer éves leletet, egy furulyát. Gyakorlatilag az ember előbb zenélt, mint elkezdett beszélni. Zenéje előbb volt, mint vallása vagy politikája. Azért mondjuk, a zene a legbelsőből jön elő. Épen ezért nem lehet eltitkolni, honnan származunk. Stravinszkij, Bartók vagy Gershwin, de említhetnék bárkit, mindenki a saját tradíciójából indult.

Goran Bregovic hírnevét a Kusturica-filmekhez készített zenéi alapozták meg. A zeneszerző-előadó elmondása szerint kapcsolatuk baráti, s az első közös filmet, a Cigányok idejét 1989-ben készítették, amikor Jugoszlávia már forrongott. Munkásságában a cigány tradíciók azóta is fontos szerepet kaptak, Karmen címmel még operát is írt róluk.

- A Karment gyakorlatilag a kis cigány zenekaroknak szántam - tette hozzá Goran Bregovic. - A cigányok a szerencsés véget, a happy endet szeretik. Nem hiszem, hogy létezik olyan cigány zenekar, amely csak szomorú zenét játszana, de ezzel az összes délszláv nemzet is így van. A zene a nagy szerencsétlenségben mindig többet jelent, a mi muzsikánk ezért is olyan vidám. A délszláv nemzeteket annyi tragédia érte a történelem folyamán, amit csak ily módon lehetett elviselni.


Goran Bregovic
- 1950. március 22-én született Szarajevóban
- Gyermekként hegedülni tanult. Később gitározni kezdett, majd autodidakta módon a délszláv népzenével ismerkedett
- Első együttese az Izohipse volt, ezt követte a Bestije. 1971-ben belépett a Jutro együttesbe, mely 1974-ben Bijelo Dugme-re változtatta nevét. Jelenlegi együttese: Wedding And Funeral Band
- Leghíresebb filmzenéi: Cigányok ideje – 1989, Arizonai álmodozók – 1993, Underground – 1995


További érdekes zenei híreket olvashat Zeneoldalunkon. Kattintson ide!