Tóth József képzőművész kiállítása a Hevesi Sándor Színházban látható április 7-ig

Tóth József a Hevesi Sándor Színház 1983-as alapításától 1985-ig díszletfestőként dolgozott. A festészettel elköteleződve 1988-1992-ig a Rippl-Rónai Stúdió tagja volt, 1996-tól pedig a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének a tagja. A színházbeli tárlaton megtekinthető alkotásai egészen friss termésnek számítanak, korábban 2018-ban a Magyar Olaj- és Gázipari Múzeum  kiállítóterében mutatta be a munkáit. 

Alkotásait egyaránt tartják a szürrealizmus jegyeit magukon viselő festményeknek, illetve a groteszk, ironikus hangvétel lenyomatainak. 

–  Nagyon régóta követem figyelemmel, hogy mit kezd a vászonnal – mondta a március  8-án, pénteken 18 órakor tartott tárlatmegnyitón Winkler Ferenc muzeológus és jóbarát egyben. –  Ez a groteszk kísérleti művészet az, amivel Józsi kicsit pikírt, kicsit pimasz, de nagyon bátor kiállással megkísért bennünket, nézőket.  A 44 képet  szemlélve művészettörténeti ismereteinkből néhány egészen különleges élmény is felrémlik,  Picasso, Giacometti, de akár Chagall alkotói stílusa is.

A ma Kaposváron élő, korábban Zalaegerszegen dolgozó Winkler Ferenc az általában eléggé szűkszavú festő védelmében azt a körülményt ajánlotta a szép számú közönség figyelmébe, hogy a képzőművész a falakra tett alkotásain keresztül mezteleníti le magát, s ha ezt neki magának kellene magyaráznia, akkor baj lenne.  A közönség elé lépni vakmerően bátor dolog, hiszen ezzel azt kéri, hogy viszonyuljanak hozzá: utasítsák el, vagy értsék, kedveljék, folytatta Winkler Ferenc, hozzátéve, a konkrét alkotás csak az egyik fele a művészetnek, a másik maga a néző, a hallgató, bárki, aki szembesül egy művészeti produktummal. Hogy egy-egy vers, egy film, egy szobor, egy festmény miről szól, az alapvetően a befogadótól függ. 

– Lehet, hogy kedden olvasva egy vers letaglóz, de ugyanaz csütörtökön nem jelent túl sokat, mert már más létállapotba kerültem – magyarázta a kiállítás kurátora. 

Tóth Józsefet mindig a hétköznapi emberek érdekelték, az, ahogy élnek, ahogy szeretnek, ahogy szenvednek.

– Tóth József nem kategorizálható, nem tartozik csoportokhoz a kortárs hazai képzőművészeti palettán. Ön miképp kategorizálná? – kérdeztem Winkler Ferencet a megnyitó után.

– Minden művész magányos szerintem, a kategorizálás ellen én is, de ő is tiltakozna – válaszolta.  

Az eredetileg néprajzos Winkler Ferenc, jelenleg a Képírás online folyóirat szerzője leszögezi, nem kedveli azt, amikor dobozokba gyömöszölik a képzőművészeket. Valamiből élnek, valamiben pedig hisznek, mondta a laudátor.

– Tóth József rajta a kortárs képzőművészeti térképen.

– Jó lenne, ha jobban rajta lenne. Nem elég a kiállítás, bár elég sok tárlaton szerepelt már, de ott kéne lennie minél több falon az alkotásainak. Az elfogadás a mi dolgunk, hiszen mi vagyunk a képein.

A Hevesi Sándor Színház előcsarnokában a Becsvölgye című színmű premierje előtt nyílt kiállításon a festőművész barátai, köztük a színházi  társulat tagjai zenei betéttel emelték az esemény fényét. Felhangzott a „Fekete-fehér”, Oláh Gergő & Roma soul dala, a „Lekapcsolom a villanyt a fejemben” (Bajdázó, Common Vibe x Várkonyi csibészek) és a „Mesélek a bornak” (4S Street) dal.