A Plakátházban nyílt kiállítása a Munkácsy-díjas festőművésznek

Az esemény résztvevőit dr. Száraz Csilla, a Thúry György Múzeum igazgatója köszöntötte, aki örült annak, hogy a szomszédvár egyik jelentős festőművésze a 70. születésnapján kiállítással lepte meg a kanizsaiakat.

Ezt követően Balogh László polgármester méltatta Budaházi Tibort és munkásságát. Kiemelte: Budaházi Tibor, a partiumi Kőszegremetén született Munkácsy-díjas festő, grafikus, tárgy-, könyv- és installációművész életműve számára palimpszeszt: a sokrétegű szakrális múlt lírai emlékezete és megértő megőrzése. A betű és az írás önmagában jelentés nélküli jeleit képpé, jelképpé emeli, tudva, hogy ezek a szentségek a hagyomány felismerésének, megértésének és folyamatának összekötő kapcsai.

– Budaházi Tibor a lét vizuális lírikusa, akinek művészi kérdésfeltevése az újramegtestesülés irányába mozdul, mely folyamat a múltból táplálkozik, és az emlékek apró, szerteomló köveiből kíván felépülni – folytatta. – A festőművész küzd az idő által megkarcolt létfelszín láttatásáért, de az ő színeit és jelképeit nem a fizikai, hanem csak a lélek szeme láthatja.

Gábris Jácint, az OKISB elnöke ugyancsak elismeréssel szólt a megyeszékhelyi alkotóról, akinek látásmódja hatást gyakorol a látogatókra, egy távoli világba repítve őket.

Majd dr. Kostyál László művészettörténész, a Zalaegerszegi Múzeumok Igazgatósága tudományos igazgatóhelyettese lépett a mikrofonhoz. Megnyitójában kifinomult alapossággal szólt jó barátja, Budaházi Tibor személyiségéről, festészetéről, és azokról a hatásokról, amik őt, valamint a közönséget érik, miközben a tárlatot nézik.

– Azt szeretném, hogy a látogató elmélkedjen el, hogy miért is vagyunk ezen a világon – fűzte hozzá Budaházi Tibor. – A legfontosabb, hogy a művészeten keresztül gyönyörködjünk a szép világban. Olyan töredékeket fedezek fel a világban, amikre érdemes odafigyelni.