2024.02.26. 20:00
Hermann Zsófia új kísérletekkel mutatkozik be idén
Sűrű három évet és csakugyan tevékeny esztendőt tudhat maga mögött a Budapesten élő, keszthelyi születésű kortárs képzőművész, Hermann Zsófia. Tavaly többek között Bécsben, a Galerie KRAS-ban állított ki a Peace csoportos tárlaton, bemutatkozott a budapesti Nyolcésfél Galériában, a felújított kaposvári Vaszary Képtár megnyitó kiállításán és a Műgyűjtők Klubja legújabb, a „Festő mint modell” című csoportos kiállításon szerepelt a 320 fok gyűjtemény jóvoltából. Nyáron részt vett a debrői és a tállyai művésztelepen. Március elsején, pénteken a Pesti Vigadóban nyílik az MMA-ösztöndíjasok tárlata, ahol több művét láthatjuk.
Hermann Zsófia képzőművész a Nyolcésfél Inspirációs Övezet és Alkotótér kiállításon. Mellette Néma üvöltés II. című videója a traumafeldolgozásról szól.
Fotó: Kocsis Ágnes
Festőművészként Bukta Imre osztályában diplomázott, ám egyre több műfajban próbálja ki magát a keszthelyi fiatal alkotó, aki nemrég indította új, önálló beszélgetős fórumát, a Zero Művészeti Podcast csatornát. Hermann Zsófia az „Akkor kezdjük az elején” című bemutatkozó videójában a mikrofon másik végére ült, az eddigi kérdezőt pedig rendhagyó módon egy korábbi interjúalanya, Terdik Szilvia festőművész faggatta. A kortárs képzőművész videós vallomásából megtudhatjuk, hogy a podcastokra performanszként tekint. Másfél évig társszerzője volt a Taurus Cornu Petit művészeti csatornának, de az eddig tapasztalatokat kamatoztatva most újult erővel saját csatornán folytatja a magas művészeti témák ismeretterjesztését.
Érdekesség, hogy Zsófiát iskolásként a matematika, a festés és a színjátszás egyaránt rabul ejtette. Szülei reál pályára szánták, ő a színjátszás felé húzott, ám valahogy mégis a képzőművészet győzedelmeskedett. A színészi véna azonban megmaradt, s különösen a performanszok és videómunkák során élheti ki háromdimenziós vágyát.
A Pesti Vigadó Essentia Artis tárlatán mutatkoznak be az MMA-ösztöndíjasok
Beszélgetésünk apropóját a Magyar Művészeti Akadémia hároméves képzőművészeti ösztöndíjának zárása, azaz a március elsején a Vigadó Galériában nyíló csoportos, Essentia Artis nevű tárlat adta. Ebből az alkalomból az összes tagozat (építőművészet, a film- és fotóművészet, az irodalom, az ipar- és tervezőművészet, a képzőművészet, a népművészet, a színházművészet, a zeneművészet és a művészetelmélet) immáron második alkalommal mutat be ízelítőt a hároméves tevékenységéből. A Vigadóban egy objekt installációt, két festményét tekinthetik meg, és április 5-én Iski Kocsis Tibor, a kiállítás főkurátorának tárlatvezetésén egy performansz munkát ad elő. Júniusban a Godot Galériában lesz önálló tárlata, s még idén az óbudai Godot Laborban egy nagyobb lélegzetvételű, mind a négy emeletet betöltő kiállítása nyílik majd, mintegy ezer négyzetméterű teret kell majd kitöltenie, tehát lesz feladat még bőven.
– Elsőre tényleg soknak tűnik, de általában a kurátorral együtt megtervezem, hogy mit és hova szeretnék tenni. Elmondom az ötleteimet, s kiderül, hogy mennyire megvalósítható. Jelen pillanatban új festészeti technikai kísérleteket végzek. Persze ilyenkor előfordulhat, hogy nem sikerül a kísérlet, a rizikófaktor mindig benne van, de ettől izgalmas az egész. A Godot Laboros felkészülés mellett most egy másik bécsi galériával (Galerie Michael Bella) is tárgyalok. Az ismertséget a tavalyi bécsi kiállításomnak köszönhetem.
– Hogyan értékeled az MMA-s ösztöndíjas éveidet? Mekkora löketet adott a művészetedben, elismertségedben?
– Nagyon nagy segítséget adott, hogy három éven át csak a művészetemre fókuszálhattam, alakíthattam a karrieremet. Persze mi, művészek is érezzük a háború, az energiaválság hatásait. Nekem szeptember környékén indult be újra az élet, ez persze bármikor változhat, de nagyon sokat jelentett, hogy tavaly több komoly gyűjtő kezdett el érdeklődni a munkáim iránt.
Misszió a kortárs művészetért
– Nemzetközi elismerésre, támogatásra vágysz? Mennyire bízol magadban?
– Mi itt, Magyarországon burokban élünk. Összehasonlíthatatlanul más a nemzetközi műkereskedelem és a galériahálózat. Úgy érzem, külföldön jobban értékelik a kortársat, és azon belül a konceptuális művészetet, amiben próbálok egyre többet alkotni.
Fotó: Tihanyi Tóth Dávid
– Új irányt vett a podcastkészítés?
– Hangmérnök párommal együtt még körülbelül három évvel ezelőtt találtuk ki a podcast ötletét, és a kezdetektől fogva ő segít a megvalósításban, hogy minőségi felvételek készüljenek. Az eredeti elképzelésünk, hogy a kortárs művészetet közelebb hozzuk az érdeklődőkhöz egy-egy szakemberen keresztül. Lehet a téma a feminizmus vagy a stencilművészet, a lényeg, hogy a téma szekértője mondja el a tapasztalatait. Annyira izgalmas a művészeti világ, szeretnénk, ha ez a valódi vérkeringés és pezsgés eljutna a laikus közönséghez. Fájdalmas számomra, hogy ebben az oktatás – különösen most, a művészettörténet kivezetése miatt – nem segít. Most főleg súlya van ezeknek az ismeretterjesztő beszélgetéseknek, illetve művészportréknak. A Zero Művészeti Podcast a saját performanszom, egy olyan felület, amit idővel talán egyre több ember hallgat. A mostani hazai környezet nem könnyíti meg a munkánkat, életünket, pont ezért fontos misszióként érzem ezt a csatornát.
Hogy a művész is megismerhető legyen
Zsófia a munkásságával kapcsolatosan hozzátette, témái bővültek, színesedtek, ám a fehér háttér és az abba beemelt elemek továbbra is maradtak. Az új festményeken azonban elképzelései szerint már több figura jelenik meg, miközben pszichoanalitikai szempontból megközelítve művein a sématerápia által használt megküzdési módok szimbolikáját felhasználva ábrázol különböző mentális állapotokat, melyekkel a néző azonosulni tud. Művészetére jellemzően a saját maga által kialakított gyermeki világba lépteti be a nézőt a finom lélegzetű akvarelleken, képeken, erről a bemutatkozó podcast adásában mesél bővebben.
Korábbi írásaink a keszthelyi képzőművésszel:
