Hermann Zsófia festményei életre kelnek a térben

A lakberendezési környezetet imitáló kiállítótérben egymást kiegészítve találkozik a design iparművészet (belsőépítészet) és a képzőművészet. A három fiatal kortárs képzőművész alkotásaiban csupán a monokróm színvilág a közös, amúgy abszolút egyedi a megjelenésük. Kovács Mónika Komonka textiltervező fémszálas alkotásaiban a kárpitművészet hagyományait a kortárs meglátásokkal fűszerezi. Németh Emese ’Meska’ képzőművész a beton finom minőségét jeleníti meg művein. A galéria belsőépítésze, Kováts Krisztina húsz éve dolgozik szakmájában, aki azt vallja, hogy egy tér akkor befejezett, amikor minden kis részlet a helyére kerül, értve ezalatt az összes apró kiegészítőt is. A rendhagyó tárlaton akár bele is huppanhatunk a fotelbe és otthon érezhetjük magunkat a gondosan válogatott bútorok, kortárs művek között. Mert hát valahol ez a cél, hogy olyan impressziót (szépen magyarosan szólva erős benyomást) kapjunk, ami minden nézőben személyessé, intimmé válhat.

Hermann Zsófia képei úgy születnek, hogy a fehér alapra viszi fel a nagyon felhígított festéket, így árnyékszerűen „rajzolódnak” ki a formák. Az alkotás folyamatában megőrzi az absztrakt formák egy részét, amit felismerhető figurákká dolgoz ki. Zsófia 2015-ben diplomázott festőművész szakon a Magyar Képzőművészeti Egyetemen, ahol Bukta Imre volt a mestere. A diploma évében kidolgozott festészeti technikáit használja, illetve fejleszti tovább mind a mai napig. „A festményeimen egy sajátos akvarelltechnikát alkalmazok, melynek fátyolosan rétegződő hatása belső képeink megragadhatatlanságát adja vissza. A technika és a téma összhangjának másik alapja az alkotás folyamatában megjelenő spontán elem: az elfolyó festékkel akaratlanul is kicsúszik kezeim közül az irányítás, akárcsak a mentális stabilitásunk rendezése folyamán. Szellemi sérüléseink fizikai kivetüléseit kutatom” – írja a kiállítás bemutatkozójában.

- Számomra is meglepően jó érzés volt kipróbálni a teret, azt, hogy miként mutathatnak a műveim például egy lakótérben – kezdte a beszélgetést Zsófia. - Kellemes meglepetésként ért, hogy mennyire működnek, életre kelnek itt a műveim, nemcsak egy steril kiállítótérben. Ennek az új, ősszel nyílt galériának az a célja, hogy lakberendezési környezetbe helyezze a műalkotásokat, így az emberek könnyebben tudják elképzelni, milyen lehet otthonukban például a megkedvelt műalkotás. A bemutatkozásra új festményekkel készültem, folyamatosan technikai kísérleteket végzek. Több réteg akvarellfestéket használtam, a rétegeket hőlégfúvóval manipuláltam. Impulzusokat szeretnék kifejezni, a testi-lelki fájdalmak lenyomatát próbálom kutatni. Újítás, hogy sokkal jobban kiemelek egy-egy részletet, azt realisztikusabban ábrázolom. Ezek a kiragadott részek fejezhetik ki például kapaszkodóinkat az életben. Az egyik festményen a talpat emeltem ki, ez testünk kevésbé felfedett, mondhatni intim része. Ebben az esetben a sebezhetőségre szerettem volna ráirányítani a figyelmet. Párhuzamot látok például a közösségi médiával, illetve azzal a jelenséggel, amikor közszemlére tesszük magunkat, amivel valóban támadhatóvá, sebezhetővé válhatunk. Nem bújhatunk el a kis kuckónkban, ennek ellenére mégis sokszor magányosak vagyunk.

- Többször említetted, hogy a csupasz test megmutatása számodra amolyan terápia egyben.

- Igen, a legtöbb esetben saját magam modellje vagyok. A kiállításon vannak régebbi munkáim is, azokhoz ismeretlen fotókat használtam alapul. A többin saját magamat veszem górcső alá, ez az önmegismerés, önterápia folyamata.

- Az állatok mit jelentenek, jelképeznek a realisztikus ábrázoláson túl?

- Édesapám vadász, sokszor vitt ki minket testvéremmel együtt a természetbe. Az állatok megjelenésének valóban többletjelentése, szimbóluma van. Az állatok többször visszatérnek az életemben, akár meditáció, álom útján. A rókák mostanában eléggé elszaporodtak, nem félnek az ember közelségétől, s bizony sok tetemet látunk az útszéleken is. A róka a ravaszság mellett a változást jelenti, olyan változást, amin éppen keresztül megy világunk. Ezt a helyzetet, állapotot szerettem volna megragadni, kifejezni a rókával.

Zsófia említette, hogy most találkozott először a másik két művésszel, s úgy véli, a galéria művészeti vezetője, Báló Edina kiválóan megérezte a köztük lévő harmóniát. A keszthelyi, jelenleg Budapest élő fiatal művész további terveiről is szólt, eszerint április 20-án ugyancsak a fővárosi Nyolcésfél Galériában nyílik csoportos kiállítása Hajgató Teréziával, Kaszás Konráddal és Tétényi Gabriellával, aminek a galériavezető, Gábriel Nóra lesz a kurátora. 

Érdekesség továbbá, hogy a másik keszthelyi születésű művész, Tóth Xénia performance-a lesz látható a megnyitón. Zsófia örömmel újságolta azt is, hogy már kitűzték a bécsi kiállításának dátumát: május 22-én egy osztrák és egy ukrán képzőművésszel együtt mutatkozik be, a tárlat témaköre pedig a béke lesz.