Féltették a művészi pályától

2022.03.06. 15:30

Belső víziók akvarelleken - Hermann Zsófia keszthelyi kiállításon szerepel

Keszthelyen született, jelenleg Budapesten él Hermann Zsófia, akinek munkái ugyancsak szerepelnek a Balatoni Múzeum időszaki csoportos képzőművészeti kiállításán. Már gyermekkorától fogva szívesen festett, rajzolt, de komolyabban csak 20 éves korától kezdett el művészettel fogalalkozni.

Mozsár Eszter

Hermann Zsófia az Anubis című installációja mellett

Forrás: Pezzetta Umberto/Zalai Hírlap

Légiesen áttetsző akvarelljein csupán átsejlik a vásznon az emberi test, a kiállításon látható női alakot mintha véres levelekre fektetné. A szürke árnyalatok mellett a piros kontrasztja még inkább hangsúlyos és vezeti tekintetünket, miközben egy hullámhosszra kerülünk a művész érzékenységével. Mintha ezzel a finom technikával is a nőiség törékenységét láttatná. Két síkon mozoghatunk itt tovább, egyrészt a testiség kérdéseit járjuk körbe, elfogadhatjuk az anyatermészet ajándékát, másrészt lelki síkon mozdulunk egy másodjelentés felé. A cím, a Kiterített nő III. sok mindent elmond korunkról, s a nézőtől függ, hogy tárgyként vagy inkább isteni teremtményként tekint a Lélek hordozójára. Messziről  még csak sejtjük, közelebb lépve már megbizonyosodunk arról, hogy határozottan bánik a vízfestékkel és részletgazdagsággal kápráztat el bennünket. Képeinek sokszor ő maga a modellje, ami egyben az önelfogadás terápiája, a gyermekkori bántások kezelése. Másfelől témáit álmaiból, vízióiból meríti, ami tényleg csak foszlányként bontakozik ki az ecsetvonások között. 

A kiterített nő III. akvarell, vászon, 2021 Forrás: Pezzetta Umberto/Zalai Hírlap

Zsófiát szülei féltették a művészi pályától, de végül egy év után otthagyta az ELTE matematika szakát és úgy döntött, jelentkezik festőművésznek. 2009-ben felvételt nyert a Magyar Képzőművészeti Egyetemre, ahol Bukta Imre volt a mestere. Diplomáját 2015-ben szerezte meg.

 

- A reális gondolkodás mint családi örökség megmaradt, néha harcolok is magammal, hogy művészként nem vagyok annyira humán beállítottságú, ami talán nem is olyan nagy baj, hiszen ad egy másfajta látásmódot – magyarázza a festőművész. - Másfél évvel ezelőtt elnyertem a Magyar Művészeti Akadémia hároméves művészeti ösztöndíját, aminek köszönhetően sikerült teljes mértékben a művészetemre fókuszálni. Ez szakmailag nagy előrelépést jelentett számomra, de tudom, hogy ez viszonylagos állapot, bármikor fordulhat a kocka és folyamatosan tenni kell azért, hogy felszínen maradjak. 

Álmodok, II. 2022, akril, vászon Forrás: ZH

- Az akvarell, úgy vélem, nehezen irányítható technika. Miért ez lett az egyik kedvenc kifejező eszközöd?

 

- Az akvarell mindig izgalmas volt számomra, szerettem vele játszani. Dimplomamunkámnál jött az ötlet, hogy megpróbálom a technikát áthelyezni a vászonra, ami szokatlan megoldás volt. Kétévnyi kísérletezésembe telt, mire sikerült kidolgoznom az ötletet és a mai napig folyamatosan tanulom, hogyan és miként reagál a festék. Az anyagválasztásom jól illeszkedett a témámhoz, a figura áttetsző tűnékenysége jól kifejezte pillanatnyi emlékeim vízióját. A fehér alapú monokróm festményeimen a tudatalattit hozom felszínre. Újabb képeimen a vörös árnyalat a nőiséget szimbolizálja, ezzel is nagyobb hangsúlyt fektetve az identitás keresésemre. Másik érdekes témámat a videó- és tér installációmban dolgoztam fel. Az Anubis sorozat elemeit 10 évvel ezelőtt álmodtam meg. Műveim nem aktuálpolitikai témákat, hanem örökérvényű kérdéseket feszegetnek, ezért nemcsak a ma emberének szólnak. Annak ellenére, hogy alkotásaim mindig személyes hangvételűek, mégis a befogadó önmagát látja bennük. Ez egy nagyon érdekes jelenség számomra, s azt mutatja, hogy nemcsak én, hanem mások is átesnek hasonló belső vívódásokon, érzelmi hullámokon.

Szarvasbőgés 2022, akril, vászon Forrás: ZH
Napsugár 2021, akril, vászon Forrás: ZH

- Az installációk további lehetőséget adnak az önkifejezésre?

 

- Igen, amikor már nem elég a kettő, akkor átlépek a három dimenzióba. Mint egy kisgyerek, úgy szeretek játszani az apró elemekkel. Az interaktívvá tett kiállítás még inkább segít a nézőnek átlépni saját világomba. Az itt látható installációt az óegyiptomi istenség, Anubis ihlette. Ő az, aki megítéli a holtak lelkét a túlvilágon. Én ezt a világunkban található ítélkezéssel hoztam párhuzamba. Vajon van jogunk megítélni embertársunkat?  Nem tudjuk a másikat a saját valójában elfogadni, valahogy mindig ítélkezünk mások felett, hiszen ha elítéljük azt, aki ítél, mi is ítélkezővé válunk. Ez tényleg egy ördögi kör, a saját csapdánkba esünk.

Pterocarpus angolensis 2021, installáció, vegyes technikaForrás: ZH

Zsófia jelenleg Budapesten él. Több csoportos és egyéni kiállításon vett részt az elmúlt években. Tíz művésztársával 2020 őszétől a fővárosi Godot Labor galéria állandó művésze. A hazai kortárs képzőművészeti élet legújabb színtere arra hivatott, hogy friss, kísérletező és egyéni látásmódot mutasson a közönség számára, ezért a művészcsoport közös projekteket hoz létre. Júniusban Belső terek címmel terveznek kiállítást, négy emeleten az általuk elképzelt installációkat valósítják meg. A keszthelyi alkotó tavaly mutatkozott be a Godot Laborban Testmetaforák című önálló tárlatával, ami az emberi test és a lélek kapcsolatát boncolgatta. Zsófia eközben több projektben is részt vesz, többek között Bécsbe kapott meghívást egyéni bemutatkozásra jövő februárra, illetve a Godot által vezetett egyik budapesti galériában tervez egy nagyobb önálló tárlatot. 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!