Dr. Varga Károly, Amerikában élő zalaegerszegi sebész és az orgonák

Dr. Varga Károly a nagykapornaki templom orgonájának avatására utazott haza karácsony előtt, e sorok már Amerikában érik. De itt volt a zalaegerszegi nagytemplom új orgonájának 2022-es tavaszi avatásán is.

– Az újságban olvastam, hogy új orgonát építettek a Mária Magdolna-templomba, a saját szememmel kellett látnom.

– Az újságban!?

– Persze, az Önökében. Olvasom interneten, jó tudni, mi van itthon.

Az egerszegi nagytemplom régi orgonáján középiskolásként gyakorolgatott-játszott, olyannyira ügyesen, hogy a kántor egy-egy hétvégére átengedte neki a misék zenei szolgálatát. Épp a hetvenes évek végén járunk, ugrálunk előre-hátra az időben az Arany Bárány vacsorája felett beszélgetve. Cristina, a feleség csendesen figyeli a diskurzust.

– Nem vagyok én olyan nagy lokálpatrióta, ez természetes volt – hárítja a dicséretet, amely annak szól, hogy anyagiakkal támogatta a nagykapornaki templomi orgona felújítását. Hogy miért épp azt, mindjárt kiderül. – Természetesen büszke vagyok arra, hogy magyar vagyok, de arra is, hogy amerikai magyar, illetve, hogy magyar amerikai.

A szülei Zalabesenyőben élnek, ő is oda született. Ám mivel légzési, asztmás tüneteket produkált, a szülők Nagykapornakra küldték általános iskolába, hogy tisztább levegőben nőjön fel. Kollégistaként is szeretett a faluban lakni, a hittan szerves része volt az életének, a templom lenyűgözte.

– Nem csoda, hogy amikor hírét vettem a felújítási szándékoknak, egyből riasztottam itthoni barátaimat, alakítsunk bizottságot, így hozva tető alá a fedezet előteremtését – idézi a lelkesült időszakot. – Ha már egyszer az egerszegit nélkülem építették meg, ugye.

A kapornaki orgona eljegyezte őt a hangszer iránti szerelemmel, amit megerősítettek a pannonhalmai, főleg a tanév végi ünnepi misék. De az akkori állami rádió vasárnap reggeli egyházi műsora is „felelőssé tehető”.

– Ott ültem a Sokol-rádió mellett és hallgattam az orgonamuzsikát – mondja, hozzátéve, nyilván Bach adta meg a végső „lökést”.

– Amikor először hallottam az E-moll preludium és fúgát, azt kértem az égiektől, csak ezt az egyet sikerüljön megtanulni. Akkor még nem tudtam, milyen nehéz darab. Pannonhalmán dr. Áment Lukács atyához fordultam, tanítson meg. Tudok-e zongorázni, kérdezte, mondtam, tanultam három évig. Jelentsen ez bármit – mondja derűs öniróniával.

– Szigeti Kilián miséjén és népénekeken gyakoroltam az első pannonhalmai tanév után egész nyáron, itt Egerszegen, miközben a szüleimnek segítettem, hoztam a piacra a zöldségeket. Rengeteg energiát fektettem bele, mígnem az augusztusi nagyboldogasszonyi vasárnapi miséken én játszhattam. A hajnalin még csak négyen voltak, gondoltam, jó is, legalább nem megy nagyon híre a városban, ha felsülök.

Kiderül, egy időkapszula már sokkal korábban összehozta Hajdók Judit orgonaművésszel, mint ahogy a kapornaki orgona felújításán most együtt dolgoztak.

– Egyszer, itthon járva, bementem a zsinagógába, kértem az ott gyakorló hölgyet, hadd próbáljam ki az orgonát. Nem tudtam, hogy ő Hajdók Judit.

 A budapesti orvosi egyetemre harmadszor vették fel, úgy érzi, a kétszeri elutasítás talán a pannonhalmai éveknek tudható be, hiszen a rendszerváltás előtti nyolcvanas évek második feléről van szó. A budai városmajori klinikán is dolgozott érettségi után, műtősfiúként.

Mulatságosságában is tanulságos epizódot mesél az egyetemi felvételiről:

– A bizottságban ülő, a KISZ-t képviselő fiú latin idézettel állt elő, tudom-e, mi ez? „Quo usque tandem...”. Folytattam: „abutere Catilina patientia nostra”.

Ciceró híres szenátusi beszédét ma is kívülről tudja. A latint egyébként Zalaapátiból származó tanár, dr. Bánhegyi Miksa atya tanította Pannonhalmán. Ne felejtsük, minden szál Zalába vezet.

– Még rezidens voltam, amikor egyik éjszakai ügyeletemben behoztak nagy fájdalmakkal küzdő férfit. A nevét olvasva kérdeztem tőle, megismer, tanár úr? Az egyik kapornaki tanárom volt.

A felsőfokú tanulmányai miatt az orgona és a zene egy időre zárójelbe tevődött, de ne higgyük, hogy az orvosi pálya nem ugyanolyan hévvel, szorgalommal, elhivatottsággal kapta el Varga Károlyt.

– A sebészetet választottam, éjjel-nappal a műtőben voltam, minden energiámat ebbe tettem, hat évig se nyaralás, se pihenés.

A diploma után szerencsésen bekerült az I. sz. Sebészeti Klinikára, ekkor bőven hasznosult a korábbi szorgalom. Tanársegéd volt már, amikor jött az amerikai felkérés.

– Az alabamai Birminghamban adódott lehetőségem részt venni orvosi laborkutatási programban, ami a cisztikus fibrózissal volt kapcsolatban. Mivel egészen más szemlélettel, a gyakorlat felől közelítettem, fontos következtetésekre jutottunk, a mai napig hivatkoznak is erre a kutatási eredményre.

Ekkor, 2000-ben már családos, ám a legkisebb lányát csak négy hónaposan látta a többlépcsős kiköltözés miatt.

Minden nem sikerülhet, az első házasság válással végződött, de mára, köszönhetően a második feleségnek is, rendeződtek az érzelmi viszonyok, a felnőtt gyerekekkel és az unokákkal szoros kapcsolatot ápolnak.

– Súlyos döntést hoztam, amikor az USA-ban maradtam, de tudtam, hogy így jobban segíthetem a családomat.

A klinikumba már Hustonban került vissza, ahol vese- és hasnyálmirigy-transzplantációkat végzett 2015-ig. Ő maga utazott, repült el a szervekért.

– Mit gondol, ki volt az egyik főnököm? Andrássy Gyula, az azonos nevű egykori miniszterelnök dédunokája. Ilyen kicsi a világ.

Megint nem volt semmire se ideje, rá kellett jönnie, hogy muszáj lassítania. Ma olyan magánklinikákat vezet, amelyek társadalombiztosítással nem rendelkező, főleg spanyol ajkú embereket látnak el. Az empátia ékes bizonyítéka.

Így az orgona hangja végre újra bekúszhatott az életébe. Otthonra is vásárolt, először Yamahát, majd egy nagyobb Johannust. Családoknak, barátoknak zenél, egész polc van tele kottákkal. És a világ legnagyobb orgonáján is volt módja játszani, ami Philadelphiában áll egy bevásárlóközpontban. A szülei 50. házassági évfordulójára is saját orgonajátékát ajándékozta, persze Nagykapornakon, az akkor még fel nem újított hangszeren.

– Gondolom, ezzel nincs vége az orgonaszerelemnek.

– Hát nincs – mosolyog huncutul.

Mexikóban, felesége szülőföldjén gyakorta járva látta, a spanyol gyarmatosítók által 300 éve alapított katolikus templomok orgonái siralmas állapotúak.

– Nyilván ott is ki akartam próbálni a hangszereket,  akadt, amelyiken nem engedtek játszani, mivel életveszélyes lett volna már csak a kórusba is felmenni.  Sokkal nehezebb dolgunk lesz, mint Nagykapornakon, ott nincs orgonaépítő manufaktúra, nincsenek orgonisták. Elképesztő értékek mennek kárba, például Acapulcótól nem messze Taxco-ban valami csodálatos barokk orgona van, amit Spanyolországban építettek, hajón hozták, majd szamárháton a kikötőből a hegyeken át. Ma is szép hangja van, fantasztikusan szól. Cristina Monterrey-ből származik, ahol még II. János Pál pápa is megfordult. Ott sem lehetséges játszani a katedrális orgonáján, azt is szeretném orvosolni – meséli egyszuszra.

Számunkra jó hír, hogy a búcsúszentlászlói orgona sorsát is szívén viseli.