Az alkotó látványos film, de drámának sekélyes, sci-finek elcsépelt

A közeljövőben járunk, a mesterséges intelligencia, s egyúttal a robotok a mindennapjaink részévé váltak, mígnem ismeretlen okok miatt az egyik bombát dob Los Angelesre, megölve több mint egymillió embert. Kitör a háború, Amerikában nincs helye a gépeknek, míg Ázsiában továbbra is a társadalom fontos tagjai maradnak. Joshua (John David Washington) katona, a feladata kiiktatni a robotok titkos fegyverét.

A koncepció nem rossz, sokfelé el lehet vinni a sztorit, az MI behozatala pedig nagyon is aktuális kérdéskör. Az előzetesekből azonban kiderült, hogy az oldalak közel sem lesznek ennyire egyszerűen felmérhetők. Mindenképp bizakodásra adhatott okot a főhős morális küzdelme a jó és a rossz határvonalának elmosódásával, nagy kár, hogy mint minden más, ez is végtelenül le lett egyszerűsítve. A papírmasé karakterek ellenére a motivációk érthetők és a globális konfliktus is működik.

Edwards nem tagadhatja le a múltját, tisztán látszik, hogy vizuális effektekért felelt korábban, mert a film bombasztikusan néz ki. Ráadásul úgy, hogy Hollywoodban aprópénznek számító 80 millió dollárba került csak Az alkotó. A robotok, a díszletek, a gépek, az akciók mind csodásan festenek, mi több, az atmoszféraépítésben is fontos szerepet játszanak. A cselekmény halad előre a maga tempójában, mindig történik valami, és egy ideig sikerül is fenntartani a figyelmet. Majd egyre többször kerít hatalmába az érzés, hogy ezt már láttuk. Akár a District 9-ban, netán az Avatarban, esetleg a Szárnyas fejvadászban és még lehetne sorolni a referenciákat. Jótól lopni nem bűn a filmszakmában, tartja a mondás, de az ihletszerzés önmagában nem elég, kell egy vízió, hogy ne hasson az egész üres frázisok puffogtatásának. Az alkotó pedig itt bicsaklik meg. Világépítésben teljesen elhasal, a kezdő montázs hiába frappáns, ha az utána elénk táruló jövőkép kong az ürességtől. Annyit tudunk, hogy háború van, ahol az egyik fél pusztít, míg a másik békében élne. A gépek teljesen emberszerűek, érzelmeik vannak, esznek, alszanak, sírnak, csak éppen ennek semmi funkciója nincs a történetben. Minden ad hoc módon történik, konfliktusokat, magyarázatokat tudnak le egy félmondattal, még Asimov robotika törvényei is előkerülnek, hogy aztán gyorsan megfeledkezzünk róluk. Az egész felütést leredukálják egy gyermekmentő hadműveletté, amihez kreáltak egy futurisztikus környezetet, mely kétségtelenül szép és látványos, de az összképet nem menti meg. Az utolsó harmadra egyre több következetlenséggel találkozunk, a dráma szimplán giccses, a zárás pedig nem old meg semmit.

Biztosan meglesz a maga közönsége, mert a szetting, az operatőri munka és a vizuális megjelenítés kifogástalan. Egy jövőben játszódó, vállalható akciófilm Az alkotó, csak az a baj, hogy közben drámának sekélyes, sci-finek elcsépelt és kidolgozatlan.