A kutya életbe

Reggie fiatal kiskutya és imádja a gazdáját, Doug-ot. Más kérdés, hogy az érzés nem kölcsönös, és a férfi kidobja az állatot. Négylábú hősünk a nagyvárosba kerül, ahol megismerkedik a nagyszájú kóborlóval, Bogárral, a jobb sorsra érdemes Maggie-vel és a hatalmas, de vajszívű Vadászszal. A botcsinálta falka útnak indul, hogy bosszút álljanak a szeretetre képtelen gazdán.

A Kivert kutyák nem árul zsákbamacskát, egyből a dolgok közepébe vág. Megismerjük Reggie és Doug mindennapjait, mely amennyire vicces, annyira tragikus. A lelkes szőrgombóc mindent játéknak fog fel, hiába dobják ki, visszatér újra és újra. A városba száműzetés után is csak az a célja, hogy hazataláljon, ám ekkor jönnek a képbe Bogárék, akik tudnak egyet s mást az emberek okozta csalódásról. Josh Greenbaum műve lényegében egy road movie, és ahogy lenni szokott, az út egyben katalizátor a jellemfejlődésben. A tempó elképesztő, a minimális felvezetés után érkezik az új környezet, kihívások, konfliktusok, miközben minden jelenetben záporoznak a poénok. Ki kell emelnem, hogy korhatáros alkotásról van szó, így érdemes készülni erre a stílusra. A kis kedvencek szája igencsak mocskos, és nem csak a hányás vagy a fekália megevésétől. Folyamatosan káromkodnak, ami olykor indokolatlannak hathat, egy idő után a humorból is elvesz. Emellett kutyákról van szó, az ő gusztustalan szokásaik nélkül sem ússzuk meg. Greenbaumék ugyanakkor kitettek magukért: minden létező kutyás sztereotípiát bedobtak, és megfűszerezték egy adag obszcén kreténséggel. Ezek ész nélküli használata önmagában semmit nem érne, össze kell gyúrni kész filmmé. Itt jön képbe a poénok kontrasztja. Lehet, hogy túlzásba tudnak esni, de a Kivert kutyák kreatívan használja a sablonjait, arányait tekintve a vicces gegek sokkal többször hatásosak, mint nem, és végig hihetetlenül szórakoztató ez az agymenés. Még némi üzenetet is sikerült beleplántálni a felelős állattartásról, melyre sosem késő felhívni a figyelmet.

A bevezetőben taglalt kérdésre a Kivert kutyák határozott igennel felel. Cselekményvezetésében, megoldásaiban, paneljeiben nem tartogat semmi világmegváltót, ám végrehajtja azt a bravúrt, amelyre kevés, felnőtteknek szóló komédia képes. A vulgaritást és ízléstelenséget öltözteti valóban humoros köntösbe, melynek a kutyás szetting tökéletes táptalajt biztosít. Szó nincs róla, hogy ezek után futószalagon érkezzenek a hasonszőrű produkciók, de időnként jólesik egy-egy ilyesfajta kompromisszummentes állatkodás.