Megnyílt Hévízen Medgyessy-Kovács Gyula különleges, elgondolkodtató tárlata

A megnyitó egyik különlegessége az volt, hogy az elismert alkotó, illetve a tárlatot méltató Verebes György Munkácsy-díjas festőművész is zongora mögé ült, utóbbi a hévízi művészeti iskolát vezető, ezúttal fuvolán közreműködő régi baráttal, Varga Endrével közösen ejtette ámulatba a közönséget.

Hermann Katalin művészettörténész, a Festetics művelődési központ igazgatója lapunknak elmondta: Medgyessy-Kovács Gyula művei jellegzetesen egyediek különleges alkotói módszere miatt.

– Közvetlenül kézzel vagy tubusból viszi fel a festéket a vászonra, így az alkotói folyamat során sokkal közvetlenebb, személyesebb kapcsolata alakul ki az anyagokkal, hiszen egy közvetítő közeg, segédeszköz, vagyis az ecset vagy a spakli kimarad a mű létrehozásából. A festékrétegek vastag, plasztikus kialakításával pedig a képek újabb dimenziót hódítanak meg – méltatta a művészt Hermann Katalin, elárulva azt is: az ő nevéhez fűződik az ország legnagyobb kültéri pannósorozata, amely Hajdúszoboszlón látható.

A kiállítást megnyitó Verebes György, régi ismeretségük okán, több, együtt átélt történetet is felelevenített, például azt, hogy mindketten jártak Binder Károlyhoz zongoraórákra, s persze jónéhányszor állítottak ki közösen az elmúlt évtizedek során. „Mindig összeszőtte utunkat a sors, annak ellenére, hogy művészi karakterben – festészetben és zenében egyaránt – eltérőek vagyunk”, jegyezte meg az alkotótárs.

– Egyik tanárom azt mondta, négyféle festő létezik: a léniások, a hadonászók, a fényképészek és a viccesek, akik történeteket mesélnek.

Mindez megfeleltethető a négy emberi alapkarakternek is. Medgyessy-Kovács Gyula elsősorban a második csoportba tartozik, ő egy expresszív gesztusfestő, aki indulatból, érzelemből, mindenféle tervezgetés nélkül készíti el a kép felületét, ami persze nem jelenti azt, hogy a festés folyamatát, ami számára egyfajta érzelmi tánc, ne előzné meg valamifajta tervezés, hiszen a festmény soha nem a véletlen műve – szögezte le Verebes György.

A hévízi tárlatra az utóbbi 15 év alkotásaiból válogattak. Akadnak közöttük olyanok, amelyeken motívumok – terek, emberek, tájak, épületek – fedezhetők fel, s vannak olyanok is, amelyekből „kioldódnak a felismerhető formák”, elemezte a műveket a Munkácsy-díjas művész , hozzátéve: mindig a megidézés a lényeges, amely a festészet rendteremtő akciója, gesztusa.