Új kötetén dolgozik a Krúdy-díjas alkotó

– Évtizedek óta szolgálom a szülőhelyemet, mely a tevékenységemet most így jutalmazta. Jól vizsgáztam, osztályoztak és ez nagyon jóleső érzés – így vélekedett a díjról Riersch Zoltán, aki hozzáfűzte, tartja a kapcsolatot a szűkebb pátriával, s persze a falu vezetésével. Sokszor hívták a művelődési házba, hogy irodalmi témájú vetélkedőkön zsűrizzen, az iskolában pedig többször tartott előadást. Ő hatvan éve végzett ott, ötven éve költözött el a községből. Azt szokta mondani: Zalakomár a bölcső, a kezdet, az alapok, Murakeresztúr harminc napsütte, esőáztatta, néha ködfátyolos év, a majdani nyughelye, Kanizsa az időskori aranysárga ősz, a beteljesedés, a biztonság. Ez számára nagyon fontos hármasság. Egy biztos, életének meghatározó színtere volt Zalakomár, ahol az irodalom iránti érdeklődést volt osztályfőnöke, s magyartanára Kator Béláné keltette fel. Neki sokat köszönhet, tőle tanult írni, s ő javasolta, mit olvasson, hogyan fejezze ki magát. Fiatalon sokat írt, majd egy hosszabb szünet következett, de mint fogalmazott, mindig csiklandozta az érzés, hogy írjon. A felesége halála 1999-ben újabb lökést adott, amikor mintegy terápiaként elkezdett újból alkotni. Ami a témákat illeti, azt mondja, az életről ír, mindazokról a dolgokról, amik vele történtek. Barátai: Fa Ede költő és Kardos Ferenc, a Halis-könyvtár igazgatóhelyettese szerint énköltészettel indított, amikor a fájdalmait, a történeteit adta ki magából. Foglalkozott a gyásszal, az elmúlással, a szerelemmel. Versei több mint húsz éven keresztül jelentek meg a Zalai Hírlapban, az újságnak civil tudósítóként is dolgozott. A Pannon Tükörben szintén rendszeresen publikált. Munkásságát érdemesnek találták a Krúdy-díjra, legutóbb lírája még az érettségi anyagába is bekerült. S hogyan történt ez? Többször meghívták a kanizsai piarista iskolába a költészet napjára, illetve különböző rendezvényekre. Az irodalomórákon a gyerekek olvasták a verseit, majd közülük kettőt kiválasztottak, hogy ebből szeretnének tételt írni. Idén már a szóbelin is feleltek Riersch Zoltán költeményeiből, és jelesre vizsgáztak. Az ehhez hasonló élmények lendületet adnak számára a folytatáshoz. Az írás most is része a mindennapjainak, hosszabb-rövidebb alkotásait honlapján és a Facebookon lehet olvasni. Jelenleg tizennyolcadik kötetének anyagát fésüli össze, az utolsó simításokat végzi, mielőtt elküldi a lektornak. A művet Ha majd értem szól a harang, örökül hagyom a verseimet címmel jelenteti meg. A kiadvány 150-170 oldalas lesz, melyet három egységre tagol. Az első, filozófiai rész után régi és új verseiből, verselemzésekből, recenziókból, újságcikkekből válogat. Végül Ez meg az címmel régebbi esszéi szerepelnek majd az összeállításban. A könyvbemutató helyét és időpontját már ki is tűzték. Az eseményt október 24-én Nagykanizsán, a tiszti kaszinóban tartják, ahol barátai és a városlakók köszöntik majd közelgő, 75. születésnapja alkalmából. Az egyik ajándék pedig neki és a közönségnek az lesz, hogy belelapozhatnak frissen kiadott munkájába.