Beszélgetés dr. Lukács Gáborral és Szanati Angélával, a keszthelyi emlékház kurátoraival

Petőfi Sándor későbbi feleségét a Georgikonnak köszönheti Keszthely, mutatott rá dr. Lukács Gábor, hiszen édesapja, Szendrey Ignác 1823-24-ben itt tanult, majd rögvest az uradalom ispánja lett.

Az Újmajorban született 1828 decemberének végén Júlia egy mélyen vallásos, katolikus családba, amely 1830 tavaszáig élt Keszthelyen, majd Nagymágocs, Szénás és Erdőd következett. Utóbbi a mai Romániában található, s Júlia legszebb gyermekkori élményei oda kötődnek.

A gazdatiszti família legnagyobb gyermeke később a mezőberényi lányneveldébe, majd Pestre került, ahol nyelveket, viselkedést, zenét és irodalmat tanult, minden olyasfélét, amit ebben a korban egy jó házasságra készülő lánynak tudnia kellett, idézte fel az egyetemi docens, hozzátéve: 1847-ben, ’48-ban aztán kicsit szakítva kora nőideáljával, nadrágban járt, szivarozott, kedvelte a kávéházi miliőt, főként azért, mert Petőfi feleségétől a kor ezt várta el.

Ám a későbbi Szendrey Júlia egészen más volt. Második házasságából négy gyermeke született, s az alkotó nő már nem nadrágban mutatkozott, nem vágatta rövidre a haját, és végül sok szenvedés után, egy rettenetes betegségben halt meg.

Dr. Lukács Gábor és Szanati Angéla felidézte: előbb naplórészletei jelentek meg különböző lapokban, illetve fajsúlyos programot adott 1849 áprilisában azoknak a lányoknak, asszonyoknak, özvegyeknek, édesanyáknak, akiknek a szabadságharc miatt otthon kellett helyt állnia.

Petőfi halála után Júlia lírikusként tűnt fel, megjelentek azok a versei, amelyek hűen tükrözték lelki állapotát, emellett műfordítóként

jeleskedett, neki köszönhetően ismerte meg kora például Andersen meséit is, számos nyelvi leleményt beépítve a szövegekbe, amelyek ma is jól olvashatók, mesélte a két kurátor, számos további érdekességet is felelevenítve Szendrey Júlia élettörténetéből.