A Szent Iván éjjelén megsült almát a gyermekeknek adták, hogy egészségesek maradjanak

 A nyári napforduló a kereszténység terjedése óta Szent Ivánhoz, Keresztelő Szent János napjához (éjjeléhez) kötődik Európa-szerte. Innen június Szent Iván hava megnevezése. A napfordulót nyárközépnek tekintették, utána nem sokkal kezdték az aratást Péter-Pálkor vagy Sarlós Boldogasszonykor.

- Hazánkban egykor Szent Iván napján tüzeket gyújtottak, majd hosszú éneksorozatot énekeltek, a Szent Iván-i éneket, melyről Heltai Gáspár is megjegyezte, hogy annyira hosszú, hogy „az ördög azt megkezdvén, el nem végezhette, hanem megfulladott rajta” -mesélte. - A tűzben illatos növényeket, virágokat füstöltek, melyeket később gyógyításra használtak. A tüzet átugrálták, egészség- és szerelemvarázsló célzattal. Szent Iván éjjelén mágikus ereje van a természetnek. Különféle hiedelmek kapcsolódtak ekkor a vizekhez, füvekhez, virágokhoz, gyümölcsökhöz. Például a 18. századból vannak adatok, hogy Szent Iván éjjelén megfüstölték a kutakat és a forrásokat, hogy a sárkányok és a kígyók mérgét elűzzék. Koszorúkat kötöttek, melyekből a ház elejére is akasztottak tűzvész ellen. A Szent Iván-i tűzben sült almát a gyermekeknek adták, hogy egészségesek maradjanak.

Hozzátette: az ekkor gyújtott tűznek termékenységvarázsló szerepe volt. Párosító énekeket énekeltek körülötte, átugrálták, miközben házasságra is jósoltak belőle. Az a lány, aki nem evett e napig cseresznyét, ott szétosztotta leánytársai között a magával hozott gyümölcsöt. Egyes feljegyzések arra utalnak, hogy a túlvilággal is kapcsolatba lehetett kerülni. Például azok az asszonyok, akiknek gyermeke meghalt, cseresznyét osztogattak a tűz körül álló gyerekeknek, esetleg bedobták a gyümölcsöt a tűzbe.

- János a Messiás előképe a Szentírásban - folytatta izgalmas történeteit Gyanó Szilvia. - Ő kereszteli meg Jézust, és ő nevezi Isten Bárányának. Halálát Salomé okozta, aki táncáért cserébe János fejét kérte a királytól. A nyugati és a keleti egyház, valamint az iszlám is prófétaként tekint rá. A keresztelésre és a halálára vonatkozó ábrázolások falusi otthonokban ritkák, inkább templomokban, kápolnákban fordultak, s akár fordulnak elő. A 20. század elején Dél-Zala otthonaiban általánosak voltak ugyan a szentről készült ábrázolások, de elsősorban a gyermek János szőrruhás képmását kedvelték, melyet többnyire a gyermek Jézussal párban akasztottak a tisztaszoba falára.

A szakember szerint a zalaiaknál inkább csak szórványosan maradtak meg a szokások, a 20. századra sok mindent elhalt. A Múzeumok éjszakája rendezvénysorozat hozta újra előtérbe a régi (és új) szentiváni szokásokat. De különösen Európa északi országaiban mitikus időszak a nyárközép. Ilyenkor ott csak pár órára, vagy a legészakibb területeken egyáltalán nem megy le a Nap. A germán, skandináv, balti, szláv, kelta népek látványos tüzekkel, máglyákkal ünnepeltek, ünnepelnek a mai napig. Svédországban a magyarok májusfájához hasonló feldíszített fatörzs körül táncolnak, isznak, és virágkoszorút tesznek a lányok, gyerekek fejére. A dánok, norvégok, finnek is tüzeket gyújtanak, táncolnak, lármáznak és isznak. A finnek minél többet, annál jobb lesz az aratás. A tűz és a zaja gonosz, sötét erőket is távol tartja.